HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

1988

2013.05.01. 17:59 Sombokor

Biebl: Angelus

Ez nem Orwell könyvének címe (annál is inkább, mert az 4-el kevesebb), de valamifajta szervezettség jellemezhető a címben szereplő évszámmal. Abban az évben ifjabb Sapszon Ferenc gondolt egy merészet, és az egyre puhuló belpolitikai helyzetben, a nyitás előtti robbanás előszelét használva megalapította a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát. Kellett ehhez azért némi politikai támogatás, innovatív szellem is, Gazsó Ferenc volt, aki a pecsétet adta. Városrészről városrészre vándorolva (Újpalota, Kispest) kötöttek ki a Vár oldalában, a Toldy Ferenc utcában. Itt nem csak átvitt értelemben űzhetik már magas szinten a kultúrát – az iskolából a városra nézve valóban felemelő a látvány. Ifjabb Sapszon Ferenc fiatal tanárként megalapította a Cantate Vegyeskart, majd azon fáradozott, angol kórusiskolai alapokon, családias hangulatú iskolát tudjon létrehozni, ahol a zenei nevelés az alapja az össze többi tárgynak.  Angol kórusiskolai alapokon, mégis Magyarországon, magyar jellemzőkkel, népi gyökerekkel – hiszen az ének oktatás játékos népdalokkal kezdődik. Ezért is eshetett (gondolom) a választása névadáskor Kodály Zoltánra.  No, meg azért is (mint egy nem olyan régi iskolai koncerten ennek tanúi is lehettünk), hiszen Kodály kidolgozott nevelési elvek szerint foglalkozott az ifjúsággal. Azon a koncerten, melyet Kodály emlékének szentelt az iskola, nem csak az eredeti népdalok, aztán a Kodály által megzenésített változatuk, hanem Kodály gondolatai is elhangoztak – Friedrich Attila igazgató úr előadásában. Igen, előadásában, hiszen nem „szpícset” mondott, hanem tanártársaival eljátszották Kodály hétköznapjait. No, de ne kanyarodjak el attól, amiről most szeretnék írni. A Magyar Rádió Gyermek a háznál című műsora hosszabban, valamint a Magyar Nemzet egy cikkben is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy az iskola most hétvégén ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Hol máshol, mint a Bazilikában. Féltem, ha nem telik meg a tér, zavaró lesz szereplő és hallgató számára egyaránt. Félelmem nem igazolódott be: a Bazilika csurig telt, az emberek a bejáratnál (az oltártól távol) már tömött sorokban álltak, tátott szájjal fogyasztották a csodát. A vendégek között jelen volt Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, Szőnyi Erzsébet, Bárdos Tamás, Erdő Péter, Gazsó Ferenc, stb., az énekkarban jelen voltak a kis elsősöktől kezdve a végzősökön túl a szülők, a tanárok és a valaha ebben az iskolában tanulók is. Több hónapon keresztül gyakoroltak, hogy minden hibátlanul szóljon meg a fenséges, ugyanakkor fenségesen hatalmas térben.  Az előadás délelőttjén derült ki, amikor szinte mindenki az oltár előtt áll és énekel, a kották nyitására már nem marad hely, magolni kezdték hát a művet…….. A koncertet az 1.-4. osztályosok kezdték, ifj. Sapszon darabjával, sajnos a kupola egész közelében ülve alig láthattuk őket. Hangjuk csordogált a térben. A 3.-6. osztály Jézus és a gyermekek c. darabot adta elő. A Gaudete és a Laudate gyermekkar (3.-8. osztály) Könyörgésében már erő volt, lehetett hallani a hang fejlődését, ahogyan  a kórusok átlagéletkora nőtt. Amikor a Iubilate (8-12. osztály) a Cantate Vegyeskarral (valaha az iskolában tanultak) megerősítve kezdett énekelni, a hatalmas tér betelt, már nem csak csordogálás volt, már benne úsztunk a hangtengerben.  Az Exultate fiú vegyeskar (4-12 oszt.) engem igen nagyon megfogott a másodikként előadott Huszt című művel (Kodály Zoltán). Picit ugrok, és már jött is a következő ámulás, amikor a szülők, tanárok, volt tanítványok és az aktív kórusok együtt álltak az oltár elé, rengetegen voltak. A 114. genfi zsoltár hangzott fel (Kodály Zoltán műve). A tömeges megszólalás tette igazán frenetikussá és igen erőssé. Ezt követően lányom kórusa, a Cantate énekelt csodálatosan három alkotást (természetesen Kodálytól), ezek voltak az Este, Szép könyörgés és Sík Sándor Te Deuma című darabok. Nekem ez utóbbi tetszett leginkább, pedig az előadást követő értő beszélgetésből megtudtam, ez sikerült a legkevésbé a három órás koncerten. Lehet, hogy néha nem jó annyira hozzáértőnek lenni? No, de ami ez után következett, arra nehezen találok szavakat. Az este eddig remek volt, lebilincselő, de minden mintha csak előjáték lett volna, felvezetés ahhoz, amit ez után hallottunk – és néha láttunk. Az oltár elé beült a Zuglói Filharmónia, és kíséretükkel a Cantate szólistákkal előadta Kodály Zoltán Missa Brevis-ét. A mű eleve csodálatos nekem, már hallottam lányomék előadásában, de zenekarral, így – még soha. Tudom, hogy 1944-ben, az Operaházban, a pincében rostokolva írta, hogy amint előjöhettek, más művészekkel együtt azonnal megpróbálják előadni…………. És fura (vagy talán mégsem az teljesen), a zenében hallható a mindent felülíró szabadság, az, hogy a zene az kell, az mindenek felett. Mint szervező-, összetartó- és megtartó erő. Mint egyfajta gerinc, a túlélés záloga. Komolyan érdekelne, mit érez, mit gondol az a hölgy az első sorban ülve, aki Kodállyal végigélte azokat az éveket, az alkotást a pincében, az előadás nyomorúságos eszközeit, de magasztos hangulatát. Kedvem lenne Kodály feleségével leülni és részletesen feleleveníttetni vele azt a helyzetet, az akkori állapotokat.  A mű végeztével hatalmas, dörgő tapsvihar tombolt a Bazilikában – nem tudom, az ódon falak mikor láttak ilyet utoljára. A ráadások következtek, olyan ráadások, amik kötelezőek voltak – és zenei csemegékkel tömve.  A lányok fölsorakoztak a Bazilika két oldalában, kottával a kezükben, a fiúk az oltár előtt maradtak. Feri bácsi a kupolához jött, karjelzésére útjára indult a gyönyör: Biebl Angelusa (van, aki Ave Mariaként ismeri). Ez a mű a lányomék előadásából a legkedvesebb darabom, kiváltképpen kedveltem úgy, hogy a zene hullámai a bőrömet nyaldosták, hiszen mellőlem, körülem szólt az ének – e miatt választottam ezt a videó felvételt a bejegyzésem elejére -katt a narancssárgás betűkre!. Még most sem tudom tartós libabőrözés nélkül végighallgatni – annyira gyönyörű!!!!!!!!!!!! A felvétel minőségéért elnézést kérek, az én fényképezőm erre képes. Eriks Esenvalds O salutaris hostia című művét még mindig körben állva énekelték, a csodálatos szoprán szólók pedig a szószékről énekeltek alá a népnek. Hihetetlenül tiszta, magasan gyöngyöző hangok szaladtak szét a Bazilikában. Ha van lehetőségetek, a szerző és a darab címét beírva nézzétek-hallgassátok meg a neten, nagyon érdemes – sajnos nekem  a Bazilikában megszólaló műről nincs felvételem. Abszolút kötelező ráadásként felhangzott Kodály Esti dala – már az oltár elé visszavonult kórustól. Mennyeien szép a dal, talán egy későbbi bejegyzésem elejére majd csatolom. Két Bárdos dal, az Istené az áldás, valamint a Boldogasszony „már csak” a lecsengésre volt hivatott – érzékszerveink, libabőrünk kikészült a három órás folyamatos izgatás alatt. Egy véletlen folytán került lányom ebbe az iskolába. Elgondolkoztam a véletlenek szerepén, mi van, ha nincs 1988? Ha nincs az a véletlen, ami bennünket ebbe az iskolába sodor?  Akkor biztosan nem mentem volna ki a Bazilika főajtaján szombat este – ki kellett nyitni, akkora volt a tömeg………. Feri bácsi, T. Úr szülőként, hallgatóként, félig résztvevőként, félig nézőként NAGYON KÖSZÖNÖM!

1 komment

Címkék: zene Bazilika ifjabb Sapszon Ferenc Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Cantate Vegyeskar

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr195260131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sombokor 2013.05.02. 05:24:55

Idézek Irénke leveléből:
"Viszont Kodály felesége téma nem hagyott nyugodni, mert rémlett, hogy amikor 1944-ről beszéltek a Bazilikában, akkor más keresztnevű hölgyet: Emma asszonyt emlegettek, nem pedig Saroltát.
Szóval most rákerestem és így is van. Sarolta asszonyt nem tudnád megkérdezni a háborús időkről, mert vele csak 1959-ben házasodott össze 77 éves korában."
És igaza van. Nyári Krisztián szerint Kodály története ez:
"A 76 éves Kodály Zoltán 1958. november 28-án öt évtizedes házasság után veszítette el feleségét, Sándor Emmát. A nála 19 évvel idősebb asszony halála nagyon megviselte. Szimbiózis-szerűen szoros kapcsolatban éltek. Kodály 23 éves korában Bartók Bélával egyszerre ismerte meg a zongoraművésznőt, aki a két tehetséges fiatalembertől zeneszerzés órákat vett. Emma férjes asszony volt, középkorú, nem is túl szép, - viszont művelt volt, vonzó személyiségű és feltűnően jó humorú. Bartók és Kodály is elkezdett udvarolni neki. Emma Zoltánt választotta, és 1910-ben, miután elvált férjétől, házasságot kötöttek. A jelentős korkülönbség miatt a barátok nem jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak, de nem lett igazuk. A házaspár egész életében magázódott egymással, de mély szeretet, tökéletes megértés uralkodott otthonukban. Az asszony szókimondó, élénk természete jól kiegészítette Kodály komoly, zárkózott egyéniségét. Emma maga is gyűjtött népdalokat, komponált is, és akkurátus jegyzetelési kedvének köszönhető, hogy szinte mindent tudunk a zeneszerző életéről. Nemcsak azt jegyezte fel, hogy aznap mit főztek, hanem azt is, kik jártak náluk vagy milyen munkán dolgozott aznap Kodály. Amikor 1944-ben a zsidó származású, de hívő katolikus Emmának menekülnie kellett, Kodály vele bujkált egy apácazárdában. Még később, amikor felesége 90 évesen tolókocsiba kényszerült, gyakran lehetett őket látni séta közben, amint Emmát tologatja. Felesége halála után Kodály összeomlott, elveszítette munkakedvéét is. Néhány hónap múlva a barátai azt látták, hogy végre megint komponál, így fellélegeztek. Amikor kiderült, hogy a kórusmű címe „A halált keresem”, megijedtek. Lázasan kezdtek baráti összejöveteleket szervezni Kodály számára, hogy ne legyen egyedül. Egy ilyen alkalommal barátja, Péczely László irodalomtörténész és lánya is megjelent a társaságban. Sarolta 19 éves volt, és a Zeneművészeti Főiskola énektanár-hallgatója. A búskomor zeneszerzőt felvillanyozta a fiatal lány kedvessége és nyitottsága. 77 évesen újra szerelmes lett. Egy évvel Emma halála után megkérte Sarolta kezét, aki igent mondott. Félbeszakította tanulmányait és Kodályéhoz kötötte az életét. A házasságot ugyanúgy rövid távú, kései fellángolásnak tekintették sokan a korkülönbség miatt, mint fél évszázaddal korábban az előzőt. Ezúttal sem lett igazuk. A köztük lévő 58 év ellenére a házaspár boldog életet élt, Kodály utolsó termékeny korszaka Sarolta támogató jelenlétének is köszönhető. Férje 1967-es halála óta özvegye mai napig ápolja Kodály életművét, de közreműködött a Sándor Emma emlékének szentelt koncert szervezésében is. Emma 1863-ban született, - ha akarta volna, akár Erkeltől vagy Liszttől is vehetett volna zongoraleckét. Sarolta még ma is vállalhat tanítványokat. A köztük feszülő másfél évszázadot közös szerelmük köti össze örökre."
süti beállítások módosítása