Az egyetemi félév zárás kellős közepén hirtelen két rangos eseménnyel készülődtem a karácsonyra. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új lemezüket a Zeneakadémián mutatták be december elején. Harcsa Veronika torkán ősi néger dallamokat véltem hallani, erős, hihetetlen hangterjedelmű éneke ringatva varázsolt el. Az utcán karácsonyi fények között jutottunk el a csodálatosan felújított Zeneakadémiára. Szemem, lelkem gyönyörködtető, csendes-zajos, meghitt és meghökkentő este volt, melynek minden percét élveztem. Valami megfoghatatlan, abszolút belülről, nagyon mélyről jövő zenei stílus tárult elénk azon az estén. Megállt kicsit a világ, és ez jót tett neki.
Ma a Diótörőt néztük meg az Operaházban. Az Oktogontól sétálva fürdőztem a díszes Andrássy út fényeiben. Az Operaház előtt Egérkirály, Diótörő kóvályogtak, az Operaház oldalában kórus énekelt karácsonyi dalokat, és a bejárat előtt hatalmas karácsonyfa mézeskalácsnak látszó díszekkel. Minden arra készít fel, ami bent várható. De arra, ami a színpadon történt, nem számítottam. Le vagyok nyűgözve, gyerekként elvarázsolódtam. Pedig klasszikus balettól nem igazán szoktam, nekem sok az egyértelmű klisé, a giccs. De ez most nem az. Ez valami egészen finoman rózsaszín, valami tökéletesen habos. Bájos, kedves, kellemes, annyira, hogy az első felvonás végére több hullámban ért el a libabőr. Nem csak a zene miatt: tökéletes a színpadkép, kiválóak a jelmezek, a táncosok, és a koreográfia. És ahogyan ez egységbe, harmóniába összeáll, hát az leírhatatlan. Libabőr-effektus. Pedig libabőrt eddig csak Wagner alatt éreztem - határozottan a zene miatt. Most az egész összessége, a hangulata, a teljesség volt az, ami libabőrössé tett perceken keresztül. Kopogtak a lábak, a népek táncainál az orosz tánc esetében hiányoltam a guggolós táncot, néha úgy éreztük, a főszereplő japán fiú (Takahashi Yuya) termetéhez, testalkatához túl nagy a leány, akit emelgetnie kell, de mindezek nem tudták elvenni az egésznek a tökéletességét, hiszen egy mérhetetlenül ötletes és lenyűgöző arab táncot láttunk, a hópelyhek tánca is felejthetetlen volt, és az egész egy tökéletes teljességet alkotott. Idevarázsolta belém a karácsonyt. Nagyon nagy élmény volt! Kifejezetten jót tett ennek az előadásnak a pár éve történt felfrissítés. Mindenkinek ajánlani tudom, ha tehetitek, nézzétek meg!
Idecsatolok még egy bájos videót, ez viszont nem az operaházi előadásból van, de ez is nagyon szép, a cukorhercegnő tánca. Mintha valami felhúzható porcelánbaba lenne. Kellemes ünnepeket kívánok!