HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Spíró háromszor

2009.09.01. 12:57 Sombokor

Spírót olvasni mindig nagy kihívás és aztán nagy öröm számomra. A legyőzhetetlen kedvencem: A fogság. Lenyűgöz az a tudáshalmaz, az utánajárás, a kutatómunka, ami ebből a művéből árad. Annyira plasztikusan, aprólékosan, szemléletesen írta meg a Krisztus életében uralkodó viszonyokat Rómában, a zsidók földjén, Alexandriában, hogy már szinte érzem a szagokat, süt le rám a napfény, én is a fák árnyékában hűsölök vagy a kereskedő hajón utazok……….. Vagy az elkerített (ideológiai okból őrzött) városrészben éhezek……. A saru keménységét érzem a talpam alatt, régi kódexeket (kézzel írott) lapozgatok és gyönyörködöm az iniciálékban, sztárok helyett császárokat nézek, az ő magánéletükről hallgatom a városszerte terjedő pletykákat………. A könyv hazai témájú megfelelője számomra Illyés Gyulától a Puszták népe, amit legalább hatszor elolvastam.

Szóval valóban remekmű készült, nem véletlen a Kossuth-díj.

Aztán olvastam az Álmodtam Neked c. novella gyűjteményét is. A stílus könnyed, remek történetek, engem nagyon megfogott a címadó történet például, ahol a szerző már szinte magatehetetlen édesapja egyik reggel fölébredve fiát úgy szólította meg: álmodtam Neked egy jó témát……… Hihetetlen ez az emberi finomság, és az a mód, ahogy ezt Spíró kívülállóként vissza tudja adni…… Ezekből a novellákból kicsit képet kaphatunk az élete folyásáról, egyéb kultúrákban, országokban eltöltött időkről, szerelmekről, szakításokról. Valahogy a NAGY író ezeken a novellákon keresztül kicsit emberi lesz, majdnem a szomszéd a lépcsőházból.

És akkor a legújabb, a Feleségverseny. Zavarban vagyok. Nem tudok örömtelien lelkendezni, nem tudom az egekig magasztalni és nem valószínű, hogy még egyszer leveszem majd a polcról olvasási céllal ezt a könyvet. De ugyanakkor nem rossz, legalábbis nem annyira, amennyire a bevezetőből tűnik. Spíró szociológus lelke remek, élesen látja (és láttatja) a mai viszonyokat, helyzeteket, lopásokat, apró finomságokkal mutat rá a mai politikusi-gazdasági élet fonákságaira, olyanokra, amin mi már meg sem botránkozunk, sajnos már annyira a mindennapunk részévé váltak. Ennek is állít valami módon görbe tükröt a regény második részével, ahol a főhőst egy valóságsó szereplővé teszi meg, aki a kommunista (nem elírás!) király felesége lesz (ez a só főnyereménye). Mégis ez a bicsaklás nem szerencsés számomra. Premier plánnal indít, egy nő személyes életén-sorsán keresztül zár. Lehetne ez jó is, sok film kezd nagytotálban, de aztán kb. az első 5 perc után a vágókép a mikrokörnyezetet és a történetet mutatja. Vagy globálisan indul a film és végig a globalitás marad a téma a vásznon. Spíró a kb. 250 oldalas regény feléig összmagyarországi (igaz 2030-ban játszódik a történet), általános gazdasági-politikai-szociológiai képet fest – nagyon szemléletesen, nagyon aprólékosan, rengeteg áthallással a mai viszonyokra, remekül idézhető félmondatokkal, megállapításokkal – egy család, kiemelten egy lány életének hétköznapjain keresztül. Aztán amikor a valóságsó kerül be a lány életébe, onnan már hangsúlyozottan csak avval foglalkozik. Talán evvel is tudatosítani szeretné az olvasóban, hogy a lány életében ez mennyire fontos? Hogy sokkal nagyobb szerepet kap, mint a polgárháború, a lopások, stb……? Ez mondjuk azt is jelezhetné, hogy ennyire nincsen értéke a mai átlagember számára a poltikának-gazdaságnak. Mert az úgyis a mutyizások tere……. Előre leosztott kártyalapok asztala, abba beleszólásunk nincsen. Ezek szerint talán a kisemberé csak a sztárvilág, a valóságsó, a pletykalapok, bulvárhírek maradhatnak? Ami ugyanúgy álságos, és manipulált………. És erről hiába tud mindenki, mégis elfogadja a nagy többség – vajon a „szórakoztató ipar”-tól miért fogadjuk el az átverést és a politikában miért nem? Jó-jó, ál-naiv a kérdés, jobb lenne inkább fordítva föltenni: ha a politikában nem fogadjuk el az átverést, akkor a szórakoztatásban miért? Talán, mert az nem zsebre megy? Vagy azért, mert eleve belénk van kódolva, hogy amit a cirkuszban vagy a színházban (filmen) látunk, az nem a valóság, csak annak egy reprodukált, hátulról mozgatott, csillámporos szelete?

A lényeg mégis változatlan. A bamba népet birkaként lehet vezetni – legyen szó kultúráról, politikáról, gazdaságról, hitről………… Hogy a nép ne legyen bamba, ahhoz mi kell? Iskolázottság? Kultúráltság? Jobb szocializációs körülmények? Nem széthulló családok? Több pénz? Vagy mindez együtt? Vagy elég lehetne a nem megosztottság?

A regén fontos eleme és szinte az egész íráson végigvonul, hogy tulajdonképpen a főhősök nem magyarok,,,,,,,, Bár rendelkeznek IME-igazolvánnyal (Igaz Magyarok Egylete), amihez nem jogosultság útján, hanem mutyizás-bratiyzás útján jutottak hozzá. A főhős és családja számára ez nem kérdés, ők nem is hozzák szóba származásukat, náluk ez nem téma. A külvilág körülöttük forrong és megoszt – őket békén hagyják, hiszen papírjuk van…….. Akkor itt az áthallásos kérdés, ki ma Magyarországon a cigány, a zsidó, az örmény, a muszlim, a szlovák, és még folytatható a sor……… Ki az? Aki annak vallja magát? Aki azt a kultúrát szereti, azt a néphagyományt követi? Aki azt a nyelvet beszéli? Akinek a felmenője közt bárki volt, aki kissebséghez tartozott?

Fura, nem lelkendeztem ezért a könyvért, talán mégis a legtöbb feladatot ennek a könyvnek a feldolgozása rója majd számomra. Nyitott kérdések zöme marad az olvasás után, olyan fajsúlyos kérdések halmaza, amelyre a ma regnáló poltikai-gazdasági-szociális-közéleti elit (beleértve az ellenzéket) még csak jövőbeni pozitív eséllyel kecsegtető megoldást sem tud fölmutatni. Nem csak a nép zsebét érintő kérdések fajsúlyosak, hanem a nép kulturális-eszmei kiszolgálását szolgáló kérdések is nagyon nagy súllyal nehezednek ránk. Sajnos sötét jövőt vizionűál 2030-ra Spíró. És ez a jövő nem az új légpárnás, környezetkímélő járgányoktól hangos, hanem azoktól a problémákról, szakadékokról, amit ideje lenne már nekünk itt és most elkezdeni megoldani. 2030-ra nem a fejlődést mutatja be, hanem a stagnáló és megkövesedett állapotokat. Ahogy ismerem a munkáit az írónak, sajnos igaza van. De nekem van egy álmom……. És az nem erről szól…….

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr141352768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.