HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Az ember-i lét csücske: Márai - tisztelgés Lola előtt

2010.01.28. 19:12 Sombokor

Régóta szeretem műveit, a legnagyobb kedvencem: Judit, Az igazi... Az utóhang c. könyve, melyben egy polgári házasságot mutat be, majd a feleség meséli el, hogyan bomlott föl, hogyan szeretett bele a férj a cselédlányba és hogyan dobott oda mindent ezért az érzésért - a mindenbe a polgári lét is beletartozik. A második részben a férj meséli el a történetet, majd a harmadik részben a cseléd mesél mindenről. A könyv hinni engedi, hogy a legpolgáribb életet végül is a cselédnek sikerül élnie, aki nem belülről hozta, nem szivta magába, hanem tanulta, elleste azt....... Már talán irtam is erről a könyvről. Szóval, mióta könyvtár látogató lettem, vadászom Márai Naplóit. Kicsit tartottam tőle, de jó értelemben véve csalódnom kellett. Az 1943-44-es évet már elolvastam. Nem tudom igazán összefoglalni. Fura de csodálatra méltó. Fura, mert a háború poklában, a szenvedés, a bombák idejében, amikor félni kellene, valahogy dacból nem fél. Hulló bombák között ül a lakásában és olvas. És nem retteg. Polgári visszafogottsággal, szinte rezignáltan veszi észre, mi zajlik a világban. Csöndben, úri méltósággal megszemlél. Miközben véleménye van, éles kritikát fogalmaz meg a polgársággal szemben, a nácikkal szemben. De nem áll ki hangosan, nem csinál palávert, nem veri az asztalt. Magában elutasitja a zsidóüldözést, de nem cselekszik, nem beszél. De "ezeknek" nem is ir....... Csak magának, a Naplót......... A Napló nem arról szól, amiről a hétköznapi ember naplói: hol voltam, mit láttam, ki mit mondott, hogyan nézett rám, mire jöttem rá és mit éreztem........ Márai Naplója társadalom rajz, korkarcolat...... Alig esik benne szó egyes emberekről, egyes sorsokról (persze azért akad). Keresi az okokat, mi vitte rá a világ országait a földégésre? Ki kerülhette volna el és hogyan? Ki a társadalmi felelős ezért? Érdekes módon nem Hitlert tartja felelősnek, hanem az angolokat, franciákat, akiket annyira lekötött a kommunista Szovjetúniótól való félelem, hogy Németországra nem figyeltek, pedig lett volna okuk rá........ Lerajzolja, mennyire megvetően tekintenek abban a korban Magyarországra külföldön. Balkáni nép vagyunk Európa szemében. Felszólit arra, hagyjuk már a trianoni sérelmeket... Ugyanakkor az ostrom napi problémáival is foglalkozik: légnyomás ellen homok van a lakásajtóban, nincs élelmiszer, bujdosik egy rabbi Leányfalun, stb. A nagy volumenű szociográfia időnként emberi lesz, még akkor is, ha szerintem az, ahogy ő reagál az ostromra, nem mindennapi. Mintha keresné a halált, mintha elébe menne, valami kivagyisággal: nézd, itt vagyok, úgysem találsz el. De mindeközben nagyon mélyen vágyja is azt......... Talán azért, hogy aztán leirhassa, milyen volt....

Az 1948-as kötetet is "elfogyasztottam" már. Ebben még kevesebb egyéni sorsokat, embereket emlit, sokkal inkább azt fejezi ki, a kialakuló, küszöbön álló rendszer mennyire nincs inyére. A kommunistákat jobban gyűlöli, mint a nácikat. Beszámol a háborús bűnösök pereiről, az akasztásokról. Nem ért egyet a kitelepitésekkel, általában a bosszúval. Úgy érzi, a zsidók megtorolnak mindenhol és mindenkit. Érdekes, hogy megjelenik a kötetben a "háborús hős voltam, zsidókat bújtattam" szál. Persze nem úgy, hogy ezt Márai tette volna, vagy ezt hangoztatná a Naplóban vagy a nyilvánosság előtt, csak fölvetette, hogy valahogy mintha többen lettek volna igy utólag a tűz körül, mint ahánya odférhettek egyáltalán.......... Érdekes, hogy a mai világban is a rendszerváltáskor megjelentek azok, akik már anno az illegalitásban dolgoztak, 56-ban hősök voltak - bár őket sem igazolja senki.......... Érdekes ugyanakkor olvasni a megőrült pengőről, a trilliárdokról, amelyek fojtó valóságát ugyan megint nem engedi be a kötetbe, de mégis valamiféle üvegen át testközelből láttat, éreztet...........

Azon gondolkodtam, ki volt számára a háttér....... Csak Mautzner Ilona - Lola - , a feleség volt az? Vagy kellett lennie mondjuk egy hű komornyiknak? Nehéz lehetett vele társként élni. Időnkénti depresszió, csak a könyvek - hol irni, hol olvasni......... Talán némi hölgyekkel folytatott viszonyokra is rá-rá lehet bukkanni az irásaiban (vagy bele lehet magyarázni ezt bizonyos sorokba). Márai nem alkudott meg a vészterhes időkben sem, de nem is ment mondjuk két kézzel kikaparni a szenet, csak azért, hogy a szeretteinek jobb legyen........... Nem volt szórakoztató partner, sem társasági ember, de a műveiben arra sincsen utalás, hogy feleségét különösebben szerette vagy tisztelte volna, esetleg valami közös programuk lett volna.......... Megmaradni mellette ilyen kapcsolati körülményekben - vagy éles előrelátásra vall Ilona asszony részéről, vagy nagy szerelemre, vagy a polgári létből magával hozott vonásokra. De mindenképpen óriási türelemre és önfegyelemre. Ezért talán méginkább tisztelem őt mint Márait. Nagyon kiváncsi lennék az ő naplójára. Vajon ki volt ő, és ő mit látott Máraiból, a világból, Márai világából és mindezt hogyan élte meg...... Sajnos az interneten a keresőbe beirva a nevét csak annyi tudható meg róla, hogy 1923-ban házasodtak össze, Párizsba költöztek aztán. Apja zsidó volt. A Napló első részében csak kezdőbetűvel ugyan, de ir Márai arról, hogy nem sikerült apósát kiszabaditani a haláltáborból, majd odaveszett......... De arra már nem tér ki, felesége ezt miként élte meg, esetleg ő (Márai) hogyan enyhitett felesége gyászán, fájdalmán, vagy arról, akár csak hogyan élte őt a másik - hozzá közel álló ember - veszteségét.

Minden zseni túlzottan komplex egyéniség, szinte megfejthetetlen - talán ebben a legnagyobbak. Nem biztos, hogy érteni kell, érezni kell és leginkább élvezni kell. És kiirni az idézeteket, amik általánosan örök érvényűek. Egyik olvasata a hétköznapi ember életvezetéséhez, napi túlélést szolgáló lelki technikákhoz szól, mig másképp olvasva a magyarság öntudatáról, Magyarország Európában betöltött szerepéről szól. Mintha az adott kor történelmi lenyomata lenne. Közben egyfojtában beszámol olvasmányairól (Proust, Gide, Arisztotelész, stb, stb.). Petőfit egyáltalán nem tartja jó költőnek, szerinte indulatos, paraszti - meg merem kockáztatni, hogy számára alpári. Illyés Gyulát sem kedveli, ugyanigy érez Szabó Dezső iránt is. De kifejezetten kedveli Vörösmarty költészetét, és Aranyt is, bár a Toldi szerelme c. művében fel-felfedezi, hogy Arany, aki vidékről jött, nem tud mit kezdeni a nagyvárosi és lendületes jelenetekkel (pl. Nápoly ostroma). Adyt sem sorolhatjuk kedvencei közé, őt is ösztön által, lángoktól vezérelt költőnek érzi. Hiányolja viszont Kosztolányit, szereti Krúdyt és Radnótit is pozitivan emlegeti. A költőválasztásaiban, irókban is a visszafogottat kedveli, a nem harsányat, a lassan gondolkodót (és a hangsúly a gondolkodó szón van). A polgári visszafogottság, a szivar, a decens megjelenés, az önuralom, a fegyelem és a tisztelet még az általa kedvelt szerzőkre is kihatnak. Mindent ezen a szűrőn futtat át, ezeket az érzéseket nem csak hirdeti, ez ő maga, ezen a furcsa (és ritka) emeberi szűrőn át fogyasztja a napokat. Kár, hogy az összes Naplója nem kötelező olvasmány az iskolákban. Történelemből, irodalomból, szociológiából bőúven tudna tanulni valót adni, és rászoktatná a gyerekeket arra, hogy másképp is lehet gondolni valamit, nem csak úgy, ahogy a kötelező tananyagban irva vagyon..................

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr951710677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.