HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Don János

2010.06.14. 13:01 Sombokor

Ismét egy előadás, ezúttal Don Giovanni az Operában.

Mozart zenéje elvarázsol, játékos, kellemes. Mégsem voltunk fölkészülve ilyen hosszú előadásra. És a hosszúság itt nem csak az időbeli jellegre vonatkozik. Néha majdnem unalmas volt, valahogy nem ütött át. Rossz nem volt, csak nem volt meg az a plusz, az az extra, amiért csettinteni lenne érdemes. A székek kényelmetlenek lettek, sokat iceregtünk-ficeregtünk. És bár voltak kiemelkedő énekhangok, a főszereplő (Molnár Levente) elég átlagos énektudással szerepelt, sokszor modorosan igyekezett pótolni azt, ami az énekléséből kimaradt. Pozőrként tűnt föl a színpadon, ez talán a szerepből is adódik (a Nagy Hódító), de talán egy kicsit túlzottabban volt pozőr, mint ami Mozart zenéjéhez illett volna. Ellenpólusként ragyogott a színpadon Don Giovanni szolgája, Leporelló, aki nevéhez méltóan sokoldalú énektudással bír, remek színészi előadást is láthattunk tőle – igazi hangfestő ez az ember. Az énekes neve: Tóth János. A női előadók közül két nevet érzek érdemesnek az említésre, Donna Anna szerepében Kolonits Klára, valamint Bátori Éva Donna Elviraként.

A nagy élmény mégis megérkezett, igaz csak alig két percben – a darab végén. Ezt a részt úgy hívják, második finálé, sokszor nem is játszák el. Ez esetben a finálé lement, a színészek kijöttek a függöny elé, a közönség tapsolt, majd a zene indult és elkezdtek oly módon énekelni a függöny előtt, mintha koncert előadás lenne. Mindeközben a „vizes árok”, vagyis a zenészek „színpada” elkezdett emelkedni. Ahogy a hidraulika dolgozott, úgy változott, teljesedett egyre jobban a hangszerek világa, annál inkább lehetett érezni, hogy a zene körülfon és mi is része leszünk. Aztán mire a zenészek „felértek, a függöny széttárult, a színpadon egy teljes kórus állt, nem színpadi jelmezben, hanem kórusruhában, egyen-mappával a kezekben és énekeltek, énekeltek: „Ilyen véget ér az, ki gonosztettet követ el. A bűnös úgy hal meg, ahogy élt.” Fura, ahogyan a dolgok globális szinten is összeérnek. Sűrűn járok Operába, mégis csak most találkoztam Don Juan történetével, Jold ritkábban látogatója ennek a színháznak, Budapesten mégis ez volt az első, amibe belebotlott. A Kungfu panda c. filmből már tudjuk: nincsenek véletlenek…….. De visszatérve az előadásra, hazafelé az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, ha ilyen „ütős” második finálét tudtak színpadra állítani, akkor miért nem sikerült az „előzményeken” is javítani? A második finálé annyira sikerült, hogy még most is, amikor írom e sorokat és erre gondolok vissza, bizsereg a bőröm, a libabőr futkározik……. Az előadás többi része rossznak nem volt mondható, de ezt a felemelő, katartikus élményt nem hozta. Lehet, hogy ez mégis így volt jó, hiszen így „szólhatott” akkorát a második finálé. Bár szívünk egyfolytában sajgott, mert a Duna másik oldalán Boban Markovic húzta a talpalávalót, azt gondolom összegzésképpen, megérte a vége miatt maradni………

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr742080729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.