HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel Színház (1) Erkel színház (2) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) film (5) Film (1) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Program-szüret

2010.09.21. 13:50 Sombokor

Utána néztem, pontosan 21 napja nem írtam semmit, ideje összeszednem magam. Úgy érzem, nem vagyok még ráhangolódva, de ennyire elzárni magamat (és főképp Benneteket, nyálas – bocs! – olvasóim) nem lehet. Igyekszem hát összeszedni azt a kulturális dömpinget, amit az elmúlt időszakban kaptam, hogy aztán, mint egy jó szüreti kosárból, préselésre kiborítsam elétek a sok fürtöt. Aztán hagyom, had tiporjátok, ki gumicsizmában, ki mezítláb. Csak szólok, az íz-élményt a végén akár ilyen apróságok is befolyásolhatják J Remélem, van időtök ebben az esős évszakban, mert ez hosszú lesz………

Szóval, az első ragyogó fürt legyen az Andrássy úton megrendezésre került „zeneünnep”, Mahler és Liszt tiszteletére szeptember 5-én. Erre csak annyit tudnék mondani: még, még, még – és persze mindeközben képzeljétek el, ahogyan toporzékolok. Jó idő volt, a zenék (mert öt emelvényen is futottak a kezek a zongora fekete és fehér billentyűin) belesimultak a korzózó tömeg adta alapzajba, kicsit kávéházi duruzsolás és zene egyvelegét jutatta ezáltal a fülünkbe. Mi pedig hol itt, hol ott ültünk lánykámmal, és hallgattunk, bámészkodtunk, miközben nem gondoltunk semmire a napfényben. Estére felöltözve visszatértünk, hogy opera-dalokat hallgassunk, és együtt énekeljünk az operaházi karnagy vezényletével. Hangulatos volt. Hazasétálva még megakadtunk a jazz-emelvénynél, élveztük, ahogyan az előadó játszott – és most ezt szó szerint, és nem fellengzősen kell érteni. Valóban játszott, kommunikált és együtt élt, a zenével és a közönséggel egyaránt. Biztos kávéházi zenészként kezdte, mert zseniális (köszi ezt a szót Jold) volt a folytonos jelenléte.

Szeptember 11-én megismertük, mit álmodik Eszenyi Enikő. Bizony nagyon tetszik Enikő álma. A Vígszínház nyílt napján jártunk. 250 Ft volt a belépő, annyi élményben volt részünk……. Az olcsó árra való tekintettel, a programok miatt, vagy pusztán a rendezvény híre miatt jöttek el annyian, nem tudom, de lépni alig lehetett, voltak olyan helyzetek, amikor szabály szerint nyomorogtunk, kerestük egymás kezét a tömegben, nehogy elsodródjunk Irénkével egymás mellől, mint Eszter a Képzelt Riportban (na, jó, elismerem, ott más is lehetett a háttérben, amivel mi nem élünk)…… A helyszín, a helyzetek sora szinte hétköznapi, de a világtól mégis elzárt. Viszont a kedvesség, a báj, a vendégszeretet áthatotta a napot, minden egyes programot, minden egyes helyet a színházban. Megnéztük a Túl a Maszat-hegyen próbáját (itt jegyzem meg, Varró Dániel művét minden kicsinek és nagynak olvasnia kell, legalább annyira kötelező Szösz néne, és mondjuk a „dáthás költő”, mint a Paripám csodaszép pejkó!!!!!), jártunk a zsinórpadláson, a forgó-színpad alatt, a kelléktárban, a fodrászatban, ahol a parókák születnek, hallgattuk Pap Vera meséit a munkájáról, ettük a sütiket……..

Este horoszkóp előadás volt. Helytartóként és jegyzetelőként ültem be, és meglepődtem azon a változáson, amit ez a téma kivált belőlem. Nem utasítottam el élből, és ahogyan figyeltem, voltak olyan pillanatok, amikor a gondolatmenetre, a logikára fel tudtam kapaszkodni, és a többi juhhal együtt tudtam bólogatni……… Igaz, voltak helyek, ahol nekem döccent a pásztor botja, ahol nem úgy gondoltam, ahol azt éreztem, túlzottan általános, és egy olyan csőbe tereli a hallgatóságot, aminek logikus kifejlete az, amire az előadó akar rávezetni bennünket, azon igyekszik, hogy a csőből ne lássunk ki……Példákat hozott fel egy-egy helyzet modellezésére, általánosan, de mégis egy konkrét – elképzelt – helyzeten keresztül. És kizárt volt, hogy az elképzelt helyzet másképp végződhessen – ezt nem engedte meg az előadó, a beszélgetést arra terelte, hogy a történet csattanója az ő általa elmondottakat támassza alá. Ez néha zavart, végül úgy sommáztam magamban az estet, hogy ezektől a sallangoktól megszabadulva csak azokat a gondolatokat őriztem meg magamban, amit értékesnek tartottam saját magam építésére. Viszont elgondolkoztam azon, mi lesz azokkal a lelkekkel, akik már benne ülnek az előadó által odakészített csőben, és már nem látnak ki………………….

Szeptember 12-én a nagy családi asztal mellől kerekedtünk fel, hogy Geszti Péter által létrehozott plakát kirándulásra zarándokoljunk el. Tapasztalatom szerint évről évre szegényesebb, humortalanabb és ötlettelenebb a kiállítás. Nem tudom viszont eldönteni, mindez azért van, mert már nekem nem új az alapötlet, vagy, mert már nem lehet újat alkotni ebben a témában? Már kifáradna a valamikor remek ötlet? Nem mondom, volt egy-kettő plakát, ami elgondolkoztatott (pl. Üdvözöljük Újpalotán c.), volt, ami szórakoztatott (pl. a 7-es busz barátai az iwiw-en), de emlékszem még az első plakátokra, mekkora szlogenek voltak, mekkora humor duzzadt bennünk. Azért az apával játszom c. mű megdöbbentett: egy gyerek lapátol egy halom valami szélén ülve. Aztán látod meg, hogy urnából ömlik ki a halom, közepében egy cigarettacsikk………..

A napot a Magyar Dalnak tisztelegve fejeztük be. Mi tisztelegtünk, de a hely és az élmény nem volt teljesen alkalmas a tisztelgésre. A Zöld Pardon felé vettük az irányt, és nem magával a szórakozóhellyel volt a gond. Székek rendben, tömeg sem volt óriási, kellemes volt a környezet, udvariasak a beengedő emberek. A belépőjegy ára is tűrhető volt. A gond nem itt volt. Bródyért és Péterfy Boriért tettük meg az utat odáig, egy hosszú listából választottuk a két előadó okán ezt a helyet. Énekeltem volna Bródyval – na, nem úgy, csak a magam helyén, dúdolgatva az ismerős hangokat. Őt látni, hallani is lehetett, a 3 szám, amit előadott, ismert volt, kellemes és éneklésre ösztönző. Csak aztán abbahagyta. Na jó, nem magától, őt ennyire kérték aznap arra a színpadra. Lelohasztó volt. Sebaj, jön Bori, nézz mélyen a szemembe, elvidámkodja ezt a dalt, és bár sok dalát nem ismerem, már tudom, érdemes a szövegeit figyelni, mert van mire…….. Na, hát itt pont ezt nem lehetett. A zene csörömpölt, hajdan-volt színésznőnk ugrált, mint egy cséphadaró, csapkodott a karjaival……… Annyit tudtam meg, hogy a dalai egymástól nem különböznek, a zene mindenhol ugyanaz,. Valószínűleg a szöveg különböztetné meg ezeket a dalokat, de, hát ugye azt ebben a hangosításban nem lehetett érteni, és pláne nem élvezni. Igaz, én voltam a hibás, hiszen akik már törzs-szurkolók, és kívülről tudnak mindent, ők nagyon nagyot mulattak – üvöltöttek. Csalódottá váltam, én egy szép estét szerettem volna. Még kicsit ott maradtunk, a Karaván Família népszerű pop-rock dalokat adott elő cigányzeneként, időnként színpadra léptek velük együtt az eredeti előadók is. Így került újra Bori a színpadra. Bizony ebben a produkcióban tökéletes volt. Szépen domborodott az énekhangja, nem hajtotta a legyeket maga körül, érteni lehetett a magvas mondanivalót. De ez csak egy szám volt. Lehet, hogy a kevesebb több lett volna?

Szeptember 15-e a Bolyki Brotherssel telt el. És akkor számomra ez volt a Magyar Dal napja – bár nem csak magyar előadókat szólaltattak meg. De ez méltó fellépés, méltó ünnep volt. Budafoki fesztivál keretében a Záborszky pince egyik járatában, óriási boroshordók tövében (majdnem azt írtam, árnyékában, de ugye, a pincébe soha nem süt be a nap. Vagy az a börtön ablaka lenne?) hallgattuk a leírhatatlant. A négy srác humoros, piszok jól énekelnek, egy percig nem engedik, hogy a néző ne figyeljen. Kellemes, szórakoztató este volt, csodálatos minőségű énekhanggal, minden percben lehetett érezni, mennyi odafigyelés, mennyi munka, mennyi gyakorlat van egy-egy produkcióban. Teljesen olyan volt számomra, mint a jó, minőségi bor – a sok munka, a folyamatos gondozás gyümölcse. A belépőjegy 500 Ft volt. Ez nagyon megérte!

És még nem volt vége a hétnek! Pénteken egy szerencse folytán az Operában találtuk magunkat, méghozzá nem is rossz üléseken: a színpaddal szemközti páholy első sorában. A darab Arrigo Boito olasz zeneszerző egyetlen befejezett operája, melyet először 1868-ban, majd átdolgozás után 1875-ben, végül 1876-ban, újabb (apróbb) átdolgozás után mutattak be. A Faust-történetet dolgozza fel. A most látott darabot Kovalik Balázs rendezte. Engem a zene, a nagy kórussal előadott operadalok nagyon megfogtak. A rendezés a posztmodern határát súrolta, de számomra nem lépte át a tagadás vonalát, nem kell elhatárolni magam tőle, annyira volt posztmodern, hogy az újdonsága, a mássága meghökkentő legyen, de még élvezhető. Egy spirál alakú „járat” van a színpad közepén (a kórusban éneklő ismerősöm szerint DNS-spirál – ezt én nem éreztem bele igazán a műbe), amikor a kórus arra „tekeredve” énekelt, izgalmas összhangzásnak lehettünk tanúi. De meghökkentő volt az a színpadkép is, amikor felfújt gömbökben mozogtak az emberek, a földön lévőket más kórustagok „görgettek” odébb, míg a levegőben szálldosók maguk mozgatták azokat. A zene jó volt, a darab élvezetes, a színpadi megoldásokat élveztem, hazafelé még a mondanivalót is sokáig tudtuk elemezni. És korántsem biztos, hogy megfejtettük, például azt, mit jelentett a darab végén a fejre állított, belógatott angyal………… Szóval összességében jó volt, ebből az örömből kicsit elvesz az, hogy Zsuzsa – az ismerősöm – nem szereti a darabot. Ő –elmondása szerint – sok veszélynek van kitéve például akkor, amikor 3 m magasra emelkedik a színpad, ő a szélén áll közvetlenül, és félelmét legyőzve énekelnie kell…………. És megint belátok a kulissza mögé, de ami a Vígben egy élmény volt, ebben a helyzetben inkább ront egy élményemen – kicsit elveszi az örömömet. Ma reggel viszont erre az idézetre akadtam: „Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog”+. Ezt a mondást Hugh Downs követte el, ő pedig televíziós személyiségként vonult nyugdíjba Amerikában. Akkor azt hiszem, megreformálom a világomat, és semmi esetre sem leszek szomorú.

Látjátok, a puttonyomba van minden: piros szőlő, kadarka, szőlőskertek királynője…… Némelyik szem kissé zöld, akad ami éppen kezd rohadni, de hát ez mind-mind úgyis belekerül a nagy olvasztótégelybe, mindből must lesz, majd kicsit érik (nemesedik) és ott a bor……….. Építsem hát magam ezekből a szemekből, és épüljetek Ti is – kellemes borozást J!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr112312410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.