HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

A legényesre swingel, a kanászosra pogózik a tömeg

2010.10.01. 10:12 Sombokor

Adott egy helyszín Budapesten a Csengery utcában, amit úgy hívnak Pótkulcs. Imádom az ilyen neveket, ez olyan, mint a tacskót Piperének, a macskát Lecsónak hívni……… Van valami zamata már eleve a dolognak pusztán magától a névtől. Szóval adott a helyszín. Udvar, pince, szórakozásra, sörözésre alkalmas hely. Kopottasabb bútorok, félhomály, cigarettafüst, sörszag és háttércsevegés zaja. Akik betöltik a teret (a kiszolgáló személyzeten túl), azok többnyire egyetemisták, szociológusok, bölcsészek, kezdő diplomás értelmiségi munkatársak. A ruházatban sok a szín, a meghökkentő kalapok, kötött sapka a fiúk némelyikén, lányok sállal, stólával. Szóval, ez a környezet szolgált egy iszonyúan pörgős ereszdelahajamat bulihoz alapul tegnap este. A pince boltozatában a Cimbaliband foglalt helyet. Kilenckor kezdték, fél éjfélkor hagyták abba. Már írtam a bandáról, de keveset. Most meg azon töröm a fejem, hogyan lehetne leírni azt a multikulturális etnózajt, amit játszanak. Mert ha ezt olvassátok, úgy lehet érteni, hogy rossz, hogy disszonáns. Pedig pont az, hogy nem. A tangóharmónika és a cimbalom fölerősíti a basszusgitárt, a jazz és a népdal (főleg Eszter csengő hangján) vagy a swing ütemű legényes tökéletesen összeillenek, mintha fogaskerekekkel kapcsolódnának egymáshoz. És működik a dolog. Méghozzá döbbenetes, hogy mennyire. Felüdítő és humoros hallani a magyar népdalt, miközben a dobos söprűszerű dobverővel simogatja a dobot a háttérben. De remek például a Megyek az úton lefelé c. népdal, amiből pillanatok alatt átváltanak, és máris zakatol az Orient expressz. Persze az sem megvetendő, amikor az Emil Rulez zenekar himnuszát, a Hello, Tourist c. dalt adják elő cimbalommal, tangóharmónikával, hegedűvel…. Ez nekem még inkább országimázs-dal, mint a Hajós-féle (egyébként általam igen kedvelt) dal. Az eredeti kicsit az elegáns szállodák vendégeit célozza meg, míg ez a verzió a gulyáskommunizmus maga – tudom, hol van már a tavalyi hó, de a korosztályom (és az idősebbek) ebből értik leginkább, milyen is ez a dal, ha Cimbaliband nyúl hozzá. És akkor ne is beszéljünk már arról, hogyan füstöl a hegedű, miközben Dincu Csalogányát utánozza – virtuózan. És ez a zene hirtelen átkötéssel kelt életre a Hello, Tourist c. dalból. A hegedű iramát bizony a cimbalom is bírta, de a dob és a gitárok sem maradtak le. Csoda-e ezek után, hogy az először ürességtől kongó hely fokozatosan megtelt, a tömeg táncolt, ahol helye volt, és amilyen stílusban csak tudott (a kanászosra például többen pogóztak), pörgött, forgott a nép, időnként csapkodták a bokájukat, egy fiú guggolóst járt, a lányok hastánc-félével próbálkoztak, mi meg megdöntöttük az asztalnál ülve táncolás rekordját. Az ujjaim elkoptak a csettintgetéstől, a hangom elment az énekléstől és az örömteli kiabálástól. Minden pulzált, mindenki lüktetett és a világ többi része megsemmisült.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr162336482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.