HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Csajkovszkij Pikk dámája

2011.02.09. 14:42 Sombokor

Csajkovszkij eme remekműve hosszútávülőknek ajánlott, a cselekmény 4 óra alatt ér a végére. Igazából ezt csak figyelemfelkeltő bevezető mondatnak szántam, mert bár vannak apró hibái az előadásnak az Operaházban, azért az egész nem rossz, sőt. Adott egy Puskin által írt novella, melyből Pjotr Iljics 3 felvonásos operát alkotott. Nem tudom, milyen Puskin elbeszélése, de azt tudom, hogy Csajkovszkij a cselekményt I. Sándor cár idejéből áttette Nagy Katalin idejébe, hogy a számára oly kedves rokokó zenét írhassa hozzá. Az Operaház is tudta ezt, így az összes jelmez a rokokó világot ihlette, nagyon bájos kép fogadott bennünket. Finom hölgyek hajbókoltak a színpadon. A díszletre a kevés, de ötletes megoldás volt a jellemző, nem éreztük úgy, hogy valahol hiányzott volna valami. A zene nekem nagyon kedvemre való volt, szeretem Csajkovszkijt, még akkor is, ha ez a darabja zeneileg sokkal inkább előremutató (modern), mint például a Hattyúk tava. Néha Muszorgszkij futamai jutottak eszembe Csajkovszkij disszonanciái hallatán. A cselekménnyel már kicsit több gondom volt. A lényege elmondható 5 mondatban, amit 4 órában húztak el. Rendben, jó munkához idő kell, lássuk be, de ugyanakkor olyan apróságokat, mint egy szerelem fellángolása, az első 5 percben elintézett a zeneszerző. Valahogy ez nem domborodott ki, nem volt fokozatos, egyszer csak adott volt a dolog. Ez kicsit lehangolt, de ez a mű adottsága, ezen már változtatni senkinek nem áll módjában. Volt viszont olyan zavaró tényező, amit viszont egy jó szereposztással ki lehetett volna küszöbölni. Nem értettük, Liza (Rálik Szilvia), akinek egy magas, vékony, jóképű, gazdag herceg udvarol, hogyan szerelmesedhet bele egy nála alacsonyabb, pocakos, korosabbnak kinéző szegény kártyabolondba. Nah, jó, a szerelem vak, meg öl és butít, de ennyire? És ha valami tulajdonképpen romantikus mű, akkor már a látszatra nem is kell adni? Vagy azt gondolták a színpadra állítók, elég a romantikához a rokokó öltözék? Hát akkor most elárulok egy titkot, kedves színházi emberek: hát nagyon nem!!!!!!!!!! Annyira nem, hogy a szünetben a büfében sorban állva, a folyosókon őgyelegve csak erről beszélt mindenki. Értem én, hogy Hermann (a szegény kis növésű szerető - Badri Maisuradze játszotta) tenor, míg a herceg (a jóképű lovag – Grzegorz Pazik alakította) pedig bariton, de biztosan nem csak ez a két énekes van ebben a hangszínben. Ha egymással nem is lehetett volna kicserélni őket, legalább valakire, valaki másra……….. Hermann mellett kitűnő, kivirágzó színfolt volt Liza üdesége, alakja, sehogyan sem illett mellé, pláne nem hozzá. Még énektudásban is messze fölülmúlta a férfit. Iszonyúan erős hangja volt, sokszor a duettekben is fölébe kerekedett (valószínűleg) grúz társának. Komoly színészi alakítással sem büszkélkedhet a Hermannt alakító énekes: csak bolyongott a színpadon, mint aki helyét nem lelei, mint aki maga sem érti, hogy került ide, mit is keres itt. Most egy kicsit elgondolkoztam, de kétlem, hogy ez a bolyongás szándékos lett volna, mintegy jelezve azt, hogy valóban úgy érzi magát Hermann a cselekményben, mint Pilátus a krédóban. Inkább érzem úgy, hogy ez az énekes színpadi tapasztalatlansága. Erős színpadi jelenléttel bírt ugyanakkor a nagymamát, az öreg grófnét alakító Wiedemann Bernadett, akinek a hangszíne (alt) nagyon megfogott. Számomra az opera egyik csúcspontja a halála előtti áriája volt, amikor ifjúkori, párizsi éveire emlékezett vágyakozva. Másik kedvenc jelenetem, amikor Hermann barátja a három kártya titkáról énekel. Mégis a legjobban a herceg szerelmi vallomása volt kedvemre. Nem, ne vádoljatok, nem a nyálas téma miatt – érdekes módon nem a romantika törvényei mentén vallott szerelmet, hanem pont arról biztosította Lizát, szabadságot ad neki, mert a szerelmének ez a lényege. Az egész jelente, a zene, a szöveg, nagyon megkapó volt. És bizony, nekem az is sokat hozzáadott a mű élvezetéhez, hogy oroszul énekeltek – érthetően. Csak párszor, szinte csak ellenőrzésképpen pillantottam a színpad fölé kihelyezett fényújságra, hol is tartunk a szövegben. Szóval, összességében volt már jobb operaelőadásban részünk, de tulajdonképpen igen jó darabot láttunk, az apróbb hibákat leszámítva kellemes kikapcsolódást hozott. Köszönjük Zsuzsa!!!!!!!!!!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr962649194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.