HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Dresch Quartet ingyenes örömzenéje a Toldi moziban

2012.03.05. 10:26 Sombokor

A hétvégén dokumentumfilm-fesztivál volt a Toldi moziban. Szociális érzékenységgel megáldottak, társadalmi rétegek napi problémáira nyitottak, emberi sorsok érdekességeire fogékonyak tobzódhattak a jobbnál jobb dokumentumfilmekben három napon át. Mivel az ELTE szervezte, a fő célzott réteg a főiskolások tömege volt, így a programok ingyenesek voltak. A filmek közül több nagyon szimpatikus volt, sok országból rengeteg téma került terítékre: láthatott a néző a modellvilágról és a menekültek helyzetéről éppúgy filmet, mint a környezetvédelemről vagy a magyar bajuszról. Mi is nekifutottunk, de mire odaértünk, a szervezők közölték, hogy a kínai filmet csak angol felirattal tekinthetjük meg, a magyar felirat ugyanis nem készült el időre. Hát így ezt a programpontot sajnálattal kihagytuk, várt a napfényes Duna-part és egy kétórás séta. De most nem erről akarok írni, hanem a fesztivál egyéb elemeiről. Hiszen minden este gondoskodtak a szervezők zenéről is – had mulasson az eltés társadalom. Többnyire – számunkra – teljesen ismeretlen zenészek, zenekarok, előadók léptek fel. Ha nem lett volna máshol dolgunk, valószínűleg itt lett volna a jó alkalom megismerni őket. Engem viszont egy program nyűgözött le pénteken, a Dresch Quartet fellépése. Erre külön elzarándokoltam. Dresch Mihály szaxofonos remek csapatot toborzott maga köré, fiatal, idősebb korosztály egyaránt képviseltette magát a zenekarban. Bevallom, fura volt az ötveneseket látni a mindenfelé kuporgó, iszogató, zsizsegő főiskolások között, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy jó ez az üde lazaság, élvezem a pezsgésüket, a lazaságukat, de mit keresek én itt? Aztán persze ott volt a mérhetetlen düh is, hogy a lányomnak kellene köztük ülnie, neki lenne itt a helye, és fogalma sincs arról, mit hagyott ki, miből marad ki – részint azért, mert nem tanult, részint azért, mert nem érdekli semmi. No, de a gondolataimat igen hamar elnyomta a zene, amit testközelből figyelhettem, ugyanis egy véletlen folytán sikerült az első asztalnál helyet kapnunk. Megfigyelhettem, hogy a zenész élet mennyire kemény meló. A dobosnak (Baló István) mind a 4 végtagja külön rángatózott, még akkor is, ha éppen nem volt „szolgálatban”. Más ütemre, a zene más-más pontjain.. végig azt éreztem, én ezt képtelen lennék csinálni – és itt nem a dobos profizmusát nem tudnám követni, hanem egyáltalán nem tudnám a bal kezemmel az eltérő ütemet ütni, míg a jobb mondjuk az alapokat veri……….. Aztán figyeltem a nagybőgős (Hock Ernő) ujjait, amik csak úgy pattogtak a húrokon, és ezt sem értettem, kívülről ezt is fizikailag lehetetlennek éreztem, ugyanúgy, ahogyan elvarázsoltak a cimbalom-futamok (Lukács Miklós), amikor az ütőt nem lehetett látni, olyan sebesen mozogtak a zenész kezében. Jó, láttam már kiváló cimbalmost munka közben, hallottam már cimbalmot népzenén kívül is megszólalni, mégis ebben a környezetben felhangozva elvarázsolt a hangja. Kár, hogy a hangosítás egy kicsit ez esetben a dobnak kedvezett – küzdött evvel szegény nagybőgő is időnként. Csak a tenor szaxofont, és a második „félidőre beálló alt-szaxofont (Borbély Mihály) nem tudta elnyomni. Borbély élvezetes figura, aki megjelenésében hozta az öltönyös formát, mint Dresch Mihály, viszont fiatalsága, dinamizmusa okán ha ránéztünk, úgy éreztük, ő egy manager, egy tisztviselő valahol, aki esténként eszméletlen tehetséggel zenél. A két szaxofon együttes megszólalása libabőrössé tett, de nagy hangulatot keltett, amikor csak az alt szaxofon zenélt – a dal olyan hatású volt, mint Boban Markovic zenéi, és ebben a laza, kissé kopott eltés társaságban szinte vártuk Kusturica filmjeinek szereplőit. Eltések, nem megsértődni, nem a szellemi szintetek és a filmbéli szellemek között vontam párhuzamot, hanem az outfit és a filmbéli karakterek öltözéke, „okos” és pénztárcakímélő megoldásai között fedeztünk fel némi hasonlóságot. A zenekar hozzáállása az estéhez engem lenyűgözött. Nem tisztem turkálni a zsebekben, nem tudom, mennyit és mit kaptak ezért a több mint két és fél órás zenélésért. Tapasztalatom szerint, ha valami ingyen van, az olyan is, örüljön a fogyasztó, hogy egyáltalán kap valamit. Nos, ez pénteken nem volt jellemző, sőt! Dresch Mihály – elnézést a kifejezésért – szinte szexuális viszonyt folytatott a szaxofonnal, olyan átélés volt az arcán, annyira elmerült a hangok között, és lemerített bennünket, nézőket is. Többször vettem magam észre, hogy csukott szemmel már egy másik dimenzióban vagyok. De a dobos is többször segítette a saját munkáját az arcának mimikájával, a nagybőgős szája is többször kikerekedett és tátva maradt, elősegítve evvel is a pontosabb megszólalást. Szóval nagyon összeszedett társaság irtó jó zenéjét hallgathattuk, én azt sem bántam, hogy aznap nem is értem már haza, csak másnap hajnali egykor zárult mögöttem a lakásajtó. Az öröm és a feltöltődés olyan erős volt, hogy még azon is elfelejtettem keseregni, hogy ismét egyedül kell hazabandukolnom, és hogy a 973-as éjjeli buszjáratra szinte nem lehetett fölférni……… Annyira elvarázsoltak, hogy még két napig nem ért el hozzám a való világ. Most kezdek lassan eszmélni, úgyhogy ideje is lesz keresni valami új, feltöltődésre alkalmas programot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr234289915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.