Mostanában bizonyos mozik játszanak egy filmet, Audrey Tautou főszereplésével. A magyar címe: Nathalie második élete. A francia eredeti film címe: La Delicatesse. Ez a film első látásra elvarázsolt, már megnéztem az elmúlt hetekben többször is, kicsit később magáról a filmről is ejtek pár szót. Most azonban először (a születés kronológiája szerint haladva) a könyvvel szeretném kezdeni. Vagyis avval nem igazán tudom, mert még nem volt szerencsém olvasni – nekem még egy kicsit borsos az ára. Tegnap este az Alexandra Pódiumán vendég volt David Foenkinos, a könyv írója. Evvel az élménnyel kezdeném. A pódiumon az Európa Kiadó képviseletében Barna Imre kérdezte – minősíthetetlenül alacsony színvonalon – a francia vendéget. David Foenkinos görögös arcú, 1974-ben született, tehát merészen fiatal, magas, göndör fekete hajú, megfelelően, ropogósan sovány fiatalember, csibészes arckifejezéssel. Laza, kellemes humorú, talán franciaságából eredően, egyfolytában udvaroló típus. Ifjúságában testvérével, Stephane-nal forgatott, csak lábakról szóló rövidfilmjét mutatják be Miskolcon, egy fesztiválon, ezért érkezett hozzánk, és ha már erre járt, promótálta kicsit a könyvét. És ezt abszolút lazán, könnyeden tette. Azt nem tudom mondani, hogy természetesen kezelte a szituációt, sajnos ezt Barna úr rendre megakadályozta, görcsös igyekezetével rendre visszaterelte a vendéget a már csonttá rágott témákhoz – ettől sajnos nem lett gördülékennyé a beszélgetés. Ha éppen kicsit sikerült továbblépni egy témától, akkor Barna úr a bizonytalanságát fölöslegesen túlzott méltatásokkal leplezte. Foenkinos úr keményen állta a sarat, mosolygósan, tréfálkozva igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Megtudtuk róla, hogy eredetileg a család görög, de még az ősi időkben jutottak el Franciaországba. David bölcsésznek tanult a Sorbonne-on, majd a zenével foglalkozott komolyabban, aztán mégis csak író lett, majd a testvérével (aki neves casting rendező hazájában) filmet forgattak (mondjuk FoenKINOS névvel nem is lehetne megkerülni a filmcsinálást). A könyveiről elmondta, sosem ír le pontos helyszínt, sosem adja meg szereplői alakját, mert szerinte mindennek a mi képzeletünkben kell kibontakoznia. Könyveiben (eddig 11 könyve jelent meg) mindig megjelenik két lengyel, az első megjelent könyvében szerepeltek, úgy érzi, miattuk kapta meg az első szerződését, így a könyveiből nem maradhatnak el – a Nathalie második élete c. könyvben is szerepelnek, a filmbe ugyan nem kerültek bele. Egyik könyvében Milan Kundera nem létező unokaöccséről is ír, ez meghozta számára a lehetőséget a nagy példaképpel való találkozásra: bár még nem találkoztak, de beszélnek telefonon. A Nathalie második élete c. könyvről elmondta, zavarja, hogy a könyvet Audrey Tautou képével a borítón jelentetik meg mindenhol, úgy érzi, evvel elveszik az olvasótól azt a lehetőséget, hogy olyan személynek képzelje a főszereplőt, amilyennek szeretné. A film eredeti címének a jelentését magyarul nem lehet teljesen helyesen visszaadni ( a la delicatesse jelentése valami olyasmi, hogy csemege, finomság) ezért lett Nathalie második élete a könyv címe. Németországban, Oroszországban is új címet kapott a könyv, míg az Amerikában megjelent Delicacy jelentése édesség, mely azért nem fedi teljes mértékben az eredeti címet. Elmondta, a történet a fejében a csókkal kezdődött, azon gondolkozott el, egy nő miért csókol meg egy férfit, mi oka lehet erre, milyen motivációk, milyen múlt hajtja e tettre. Tréfásan megjegyezte, tudja, hogy Magyarországon ez nem újdonság, mert itt a nők kezdeményeznek. A filmben a csók a történet közepén helyezkedik el, mintegy kettéosztva azt. Foenkinos szerint a könyv (és a film) a gyengeségtől az erő felé halad. Szerinte a gyengeség a magányba zártság, ahogyan folyamatosan nyílnak meg egymásnak a szereplők, egyre erősebbé válnak – akár önmagukban, akár azáltal, hogy már nem egyedül, ketten vannak. Hazaérve azon tanakodtunk, mi inkább fordítva értelmeztük (bár Foenkinos úr elképzelése is lehetséges): szerintünk a Nathalie gyászt követő helytállása, a napi életbe való reintegrálódása mérhetetlen erőt kíván. Hogy képes elutasítani a főnöke közeledését (nem kockára téve az állását), megint csak erő……… Ugyanakkor amikor a svéd kolléga közeledését fogadja apró és még apróbb lépésenként – szelleme átlényegül, még inkább nőiesedik, finomul, ebben az értelemben gyengül. Ez a film számomra ebben a vonásában az Amelie csodálatos élete c. film egyenes folytatása. Most végig gondolva, valószínűleg nem véletlen, hogy a La Delicatesse magyarítása során a cím Nathalie második élete lett………. A titokzatos, finomsággal, apró jelekkel, mozdulatokkal átszőtt elegáns, nem harsányan szerelmes (alig akarom elhinni, hogy szeretnek) francia nő etűdje. A történetet ismerve már érthető, hogy az az Audrey Tautou, aki évenként csak egy filmet vállal, míg rendezők csoportjai várnák filmjeik főszerepére, a filmvilágban nem teljesen ismert testvérpár forgatókönyvére mondott igent.
Foenkinos könyvében nem csak a filmre vitt történet elevenedik meg. Lábjegyzetekben egy francia színésznővel elképzelt castingot folytat, amikor a történetben a szereplők rizottót esznek, leírja a rizottó receptjét – humorát és extravagánsságát csillogtatja még ehhez hasonló beszúrásokon keresztül. A francia író a női hallgatóktól így búcsúzott el: mit csinálnak ma este? Mert úgy elmennék Önökkel vacsorázni……….
