HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel Színház (1) Erkel színház (2) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Skót istentisztelet és Fölszállott a páva - mindkettő Budapesten

2012.12.02. 17:03 Sombokor

Geoffrey Burgon: Magnificat

Az van, hogy az embernek van fia. Meg az van, hogy van lánya is. És olyan is van, hogy a lánya kórusban ereszti ki a hangját. És olyan is van, hogy annyi hangja van, kettőben kell neki kieresztenie, és még így is marad bőven itthonra. Nos, a Cantate Vegyeskaron túl Mesó a Gabrieli Choirban is eresztegeti szopránját. A Gabrieli Choirt Sólyom Richárd (Angliába szakadt magyar ember kint született, de visszaszállingózott fia) keltette ismét életre, ez a kórus az angol templomi énekek életben tartását, itthoni megismertetését tűzte ki célul. Én még sosem hallottam őket, most szombaton nyílt alkalom arra, hogy elkisérjem Mesót. Az advent első vasárnapját megelőző istentiszteleten énekeltek Budapesten, a Skót Misszió templomában, a Saint Columba"s Churchben a Vörösmarty út 51-ben. Lépjünk be. Hosszú folyosó éppen a templom ajtajáig visz. Belépve a tér kettébe van osztva, lépcsősor vezet a terem egyik felén lévő karzatra, másik fele a térnek magasba tör. Először azt gondoltam, biztosan valamely polgári család kiskastélya lehetett. Szemben nem oltár, "pusztán" fakereszt - Krisztus sehol (talán szabadságon van így Karácsony előtt, megterhelő időszak lesz ez számára, folyton ott lógni). Pfujj, csúnya vicc, de nem álhattam ellent a belőlem feltörönek. A falak puszták, sárgára festettek, tiszta minden, egyszerű, dísztelen. A díszítést a falak festésével oldják meg, de ez csak általános, semmi extra csicsa, semmi extra cifraság. A fényt VIII. Henrik lámpái szolgáltatják - nos, ez is vicc, csak éreztetni akartam a hangulatát a csúcsos, kovácsoltvas lámpáknak, amik beüvegezve ontják a fényt. Körbepillantok, előttem két hölgy két úrral, angolul beszélgetnek. Az egyik hölgy fölnevet, hangja átszáll a termen, már az előtérben van, hangja éles, túhegyes, boszorkányos. Stimmel, ha Skócia, VIII. Henrik kora, akkor boszorkányoknak is lenniük kell - rögtön hitelesnek érzem a helyszínt. Egy úr lép hozzám, angolul nyújtja a műsorfüzetet. Ilyet már májusban is kaptam a Westminster Apátságban, azt hittem, ott a nagy túrista látogatottság miatt adnak ki ilyet, hogy tudja a látogató-nép, mikor kell leülni, felállni, együtt imádkozni, mikor mit kell mondani. Ezek szerint ez az anglikán egyház istentiszteletein így szokás. Kiderül, az angol úr maga a Reverend (tiszteletes). A füzetből derül ki számomra, ez a hely mindig is templom volt, 1840 óta, amikor a skót misszionáriusok először idejöttek. A 8 oldalas füzetecske szórol szóra leírja, mi fog történni, benne vannak a dalok, a szerzőikkel, a születésük és haláluk dátumával, benne van a Hálaadás, az Ima, a Királynőre kért áldás, mindez angolul. Nem minden szót ismerek (bár szinte teljesen hibátlanul tudom, éppen miről van szó), ha pusztán hallanám az angol szöveget (ami nem is a mai beszélt angol nyelv), nem igazán érteném, nagy segítség a kézben tartott szamárvezető, amiben olvasva teljesen képben vagyok. Kapaszkodva a szövegbe, használva fülem-szemem-agyam hármasát az "életben maradásért", nem jár át az áhitat, nem érzem az ünnep szentségét, a meghittség szépségét, de nem esem kétségbe, jó hely ez, megvan a maga "spirit-je", érzem, ha gyakrabban járnék ide, és már nem kellene a szövegbe kapaszkodnom, meg tudnám itt találni a szellemi feltöltődésemet. A kórus jól szerepel, abszolút beleillenek az istentisztelet menetébe, hangjuk szép, mindenki odaadó. Francisco Guerrero, Humphrey Clucas, Charles H. Wilton, Thomas Tomkins művei között engem leginkább Geoffrey Burgon Magnificat-ja nyűgözött le. Burgon 1941-2010 között élt. Magnificat c. műve (a cím alatti linkre kattintva meghallgatható) merőben eltér az általam eddig hallot templomi művektől, frivol de ugyanakkor puritán, érzékeimet harcba szólítja a nem szokványos hangfekvés, a templomi zenében annyira nem megszokott állandó monotónia, ugyanakkor ez a monoton állandóság nyeri meg a lelkemet a nyugalom számára. Imádom. Vagy nem? Nem tudom hová tenni, szokatlanul új, meróben más hangzása folyton újrahallgatásra ingerel.

Hazatérve Budapest szívéből hogy ne szembesüljek az üres lakás lüktető magányos csöndjével, benyomom a tv gombját. Hamar a Duna Tv adására megyek, folyik a Fölszállott a páva elődöntője. Máris a gyökereknél vagyok, ülök a birkák között a bottal, taposom a sarat rúgom a port, hallgatom a naplementében az énekszót. Élvezem a messziről, régről, ősi időktől fogva hordozott, generációról generációra átörökített, génekben nyert dallamokat, lépéseket, díszítéseket, gyöngyöket és színeket. Elszédít a forgás, lüktetek a képernyőböl jó értelemben véve áradó vérrel, dobbanok a csizmák ütemére - és élvezem Novák Péter és Herczku Ágnes humorát. A zsűri tartalmasan értékel (bár most nem tanulétam tőlük új szót), a résztvevők magas színvonalú produkciókkal nyűgöznek le. Kedvenceim a Tanac néptáncegyüttes, Berecz István, a kolozsvári Harmadik együttes, Csizmadia Anna............ De a többiek is jók, nincs hamis hang, nincs mellélépés, jó és jobb versenye ez, mindenki szuper. A kiesők nem zokognak, sőt, a várakozóban táncház kerekedik már adás közben...........

Almighty Lord és Thanksgiving után mezőföldi ugrós, Magnificat után Csizmadia Anna népi énekei - igazán kerek ez az este. Mit az este, kerek ez a világ. Mit ez a világ, kerek itt az egész minden. A Lord az égben lakozik valahol, körülöttünk, a megfoghatatlan matériában, míg a Zalai táncegyüttes katonatáncait a Zalai Dombság sarát taposva járták eleink - nagyon is földhözragadtan, kézellfogjható valóságban. Mégis, a mostani előadások valami ezotérikus művészettel, önmaguk mérhetetlen megynitása által születnek meg. Talán pont ez az alázat, az önfeladás a művészet érdekében, talán pont ez, amitől ez a műsor sokkal kevésbé hivalkodó, sokkal kevésbé celebes, sokkal igazibb mint a kereskedelmi tévéken futó sztárkutatók. Nem irányítja az érzelmeimet, nem ríkat meg felelslegesen, csak mívesen, igényesen adja magát, és hagyja, hogy a befogadó én az érzelmei skáláját maga vegye elő és maga dönthesse el, a széles választékból melyikhez nyúl a produkció láttán. Szóval a tegnapról szólva, köszönöm, jól vagyok...............

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr304943162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

krepler 2012.12.03. 01:59:35

a gabrielli az egyik legjobb magyar énekegyüttes. tehát ha fellépnek, akkor kérem szépen nem egy utólagos posztban, hanem előzetes meghívóban tessék hírt adni felőle. méltatlanul nem ismerik őket eléggé, pedig profik, tiszták, és csudálatos brit énekkultúrát terjesztenek.
a kereszten azért nincs a jézus, mert a skótok protestánsok (nem mind, de a skót misszió történetesen az), és náluk nincs korpusz a kereszten, nincsen kép, faragás. olyanok, mint a reformátusok, ha nem olyanabbak, john knox óta.
de viii. henrik korában még katolikusak voltak, és függetlenek angiától (azt csak az eretnek cromvellnek sikerült elfoglalni az angoloknak, írországgal együtt. mondják ám, hogy milyen agresszívek a katolikusok, hát ez mondjuk a britt szigeteken nem annyira látszott. (én is belülről fakadólag vagyok agresszív, katolikus voltam ellenére ;) ))
máskor tessék írni a gabrielliről előre! egyébként gratula (emesének), kézcsók stb. matzinak üdv (és némi késéssel boldog névnapot)

Sombokor 2012.12.03. 17:54:23

Drága Krepler! The Gabrieli Choir néven tessék megkeresni őket a Facebookon. Egyébként december 14-én 18 órakor a kórus a Kodály Zoltán Kórusiskola Exultate (fiú) kórusával közösen lép fel. Én most helyszínt nem tudok, Mesó éppen próbán van, majd informálódok és jól megírom. Részemről azért a Cantate Vegyeskar magabiztosabban énekel, mint Gabrieliék most szombaton. Lehet, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt, és az eltérés minimális, de volt most bizonytalanság. Biztos ennek is megvan az oka.............

krepler 2012.12.10. 14:58:03

hát, kb 2-3 éve hallottam őket utoljára :( (és a Cantate is jó :) ). a gabrieliben az angolokra jellemző profi öröméneklés fogott meg. (és az, h nem sok olyan énekkar van, aki megveszi - pénzért - a kottát, amiből énekel...)
de jó a tipp (fb), csak ritkán járok arra

Sombokor 2012.12.10. 21:35:51

Akkor ki posztolgat fb-n a neved alatt? :-) Egyébként a kottákat nem veszik meg, bérelik..... Igaz, pénzért :-)
Speciel örömöt nem láttam feltűnően a skót templomban - bár szomorúak sem voltak. Valahogy azt érzem, ez az együttes már nem az, amit Te láttál. Vagy ez idő alatt kicserélődött a kórustagok többsége, vagy az emlékeid lettek egyre szebbek az idő múlásával. Félre ne érts, nem tartom rossz kórusnak, sőt! Szimpatikus tagok alkotják, jól énekelnek, meglepő darabokat hoznak elő - minden kerek. De a heppiség, amiről Te számolsz be velük kapcsolatban, nekem "nem jött át", és a hibátlan hangzás sem. Nem abban térünk el, hogy jó kórus, meg értékteremtő, hanem abban térünk el, hogy ENNYIRE tökéletesen jó és ennyire hibátlanul értékteremtő.
süti beállítások módosítása