HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Múlt és jelen, de hol a jövő?????? – Mellettem elférsz – Grecsó Krisztián tollából

2013.08.18. 13:02 Sombokor

Nagyon kedvemnek való ez a hosszú hétvége. Gyerekeim távollétében fér bele házimunka, alvás, esti elhajlás és olvasás is bőven. Így sikerült a végére érnem Grecsó Kriszián Aegon Művészeti Díjas alkotásának: Mellettem elférsz.  Szeretem a hasonló címeket, pl. Spíró Györgytől az Álmodtam Neked volt hasonlóan szívet melengető. Valami életérzést kifejtő, átölelő, abszolút az emberi szeretetről szóló selymes címek ezek. Mennyi mindent jelent az: mellettem elférsz………… Ha nézed a naplementét; ha egy társaságban vagy és jön egy új érkező; ha valahová többen beszálltok; ha vizsgaírásnál keresitek a legideálisabb helyet; ha egy életre választasz valakit; ha a polcra akarsz tenni valamit – megannyi történet, megannyi lehetőség. És mindegyikben ott lakozik a TÁRS – hiszen ha mellettem, én már ott vagyok, és jössz Te, aki elférsz. A Godot, akire várunk. Mert egyedül nem megy, egyedül múlt sincsen – derül ki a műből. Hősünk magánéleti problémáinak gyökerét abban véli megtalálni, hogy nem ismeri a múltat, nem tudja, nem ismeri nagyszülei történetét. Miután ráeszmél, hogy bár sok időt töltött a nagyszüleivel (vidéki gyerekként több generáció élt egy fedél alatt), a családi anekdotákon kívül, amelyek címzetes alkalmakkor többször újra és újra elmondódtak, szinte már mantraszerűen, nem ismeri azt, amiből ő lett. Azt reméli, ha kideríti a múltat, megtalálja önmagát a jelenben és megteremti a jövője alapjait. Nyomozásba kezd hát, egy cikke kavarja fel az állóvizet, fokról fokra derülnek ki, hogy a családi anekdotákban szereplő tények nem mindegyike hibátlanul igaz. Fokról fokra derül ki a szeretett családtagokról, kinek mi volt a problémája, hibája. Hogy a gyermek által észlelt boldog idill mennyire megalkuvások, sokszor boldogtalanságok, eltitkolt apróságok sorozata. Egyrészt megkönnyebbül a főhős, mert látja, a korábbi életek sora sem fenékig tejföl, másrészt megrémül attól, hogy semmi sem új a nap alatt, minden ismétlődik.  A nyomozás feldobja, a lehetőség, hogy talál valamit, ami megoldás lesz, hajszolja – saját életére nem is igazán gondol. Jövőjének alapozása abszolút mértékben szünetel. A történet végén nagyapja valamikori szeretője a kilencvenedik születésnapján világosítja fel arról, mindegy, mi és hogyan volt. A döntések, a vállalások és a nem vállalások az adott kor viszonyai között, az adott élethelyzetekben vállalhatóak csak, a mában már nem indokolhatóak. Ahelyett, hogy a múltba dugná a fejét, a saját életét kellene ahhoz élnie, irányítania, hogy abból jövő lehessen. A főhős elindul egy randevúra, akaratán kívül pont arra az utcasarokra, ahol annakidején nagyapja hiába várta a szeretőjét. Évtizedekkel később ez újra megtörténik – a múlt ismeretében ez még inkább megrettentő. Mégis a legnagyobb ürességet ez a befejezés avval idézi elő, hogy semmi jele a jövőnek nincsen – még csak lebegtetve sincsen. És nyitva marad a kérdés, mi a jövőtlenség oka. Zách Évának lenne igaza, miszerint nem a múlttal kell foglalkozni? Semmi nem számít, csak a jelen énje? A főhősnek lenne igaza, aki szerint a múlt jelenti azt, aki vagyok, és ha azt alaposan megismerem, akkor tudok a jelenben lenni és akkor tudok elkezdeni jövőt építeni? Vannak könyvek, melyek feldobnak, pl. a Tajtékos napok ilyen, még akkor is, ha a vége nem boldog. Vannak könyvek, melyeket jó olvasni, ilyen a Jöttem, had lássalak – még akkor is, ha a vége megríkat, nem boldog. Vannak könyvek, melyeket a nyelvezete, a világlátása, a belőle áradó szeretet és emberismeret, emberábrázolás miatt jó olvasni, de totálisan leszív az egyetlen mondatként lezáró végéből áradó realista pesszimizmus – Grecsó könyve ilyen. Laza pletykaanyu, egy harmincas férfi régmúlt boncolgatása, kocsmabeszélgetések, andalgások Zuglóban, könnyed nyári napokra való olvasmány. Aztán az ostorcsapás a végén. Ezért az egyetlen mondatért megírt 287 oldalt. És emiatt nagyon üt.

Vámos Miklós: Apák könyve, Esterházy Péter: Haermonia celestis (a családról), A semmi művészet (édesanyjáról), Javított kiadás (édesapjáról )írott sikeres könyvek után úgy tűnik, az ezredforduló környékén hálás feladat a családi almáriumban kutakodni, az elsárgult fotókon szereplők arcát kutatni. Mert bármennyire egyedi is az adott személy múltja, mégis csak ugyanazon a földdarabon, ugyanabban a szocializációs, politikai, gazdasági környezetben történt minden – sok tekintetben az ő szüleik az én szüleim, nagyszüleim is lehettek volna. A retro megteszi hatását az olvasmányok között is: NDK utazások, külföldre disszidálás, műegyetemi sorban állás egy Metró koncertre, 56 remegő átélése a pincében, az orosz katonák házról-házra történő megjelenése (kinél erőszakkal, kinél segítő szándékkal), a társbérlet, az ikervonal………………….. Nos, ez mind a velünk élő múlt kellékei, egy nyelvet beszélünk. És sokszor mégsem ugyanazt. Mert az orosz katona valahol egy lakásban gyilkol, nagymamámnak (apukámnak és nagybátyámnak) enni ad. Legalábbis a nagymamám így emlékszik rá – apukám pedig nem beszél róla. És én nem tudom, mitévő legyek. Családi kalendárium-nagymamám, Lici mama két éve halott. Két lábon járó enciklopédia volt, ki kinek a gyereke, mikor született, mikor váltak el, mikor keresztelték, mi a végzettsége, stb. Az átláthatatlant csak ő bírta rendszerezni, otthonosan mozgott a hálózaton, mint egy jófajta rendszergazda. Sokszor untatott, mikor számomra csak nevükben létező másod- és harmadunokatestvérek viselt vagy sikeres dolgairól számolt be. Miközben nem láttam meg annak a lehetőségét, hogy a múltláda mennyi értékes történetet, adalékot rejt – amikből talán én magam is vagyok. A napi rohanásban, a jövő építésben nem értem rá holmi idegenek történeteit igazán meghallgatni. Pláne nem kérdésekkel továbbmélyülni azokban.

Érdekes talán az is, hogy a jövőtlenséget hirdető alkotása Grecsónak 2011-ben jelent meg – a gazdasági krízis még vadul tombol. Talán ez egy mai magyar író helyzetelemzése erről a gazdasági korról? Így akarja megírni azt az érzést, hogy bár jövőre kilátásunk sincsen, a gyökerek mégis ebbe a kiskocsmás zuglói bágyadt valóságba húznak? De vajon a jelenért ki a felelős? A nyolc év ezelőtt a kormány előtt, vagy a szocialista idők gazdaságpolitikája, vagy pusztán csak mi magunk, most és itt a jelenben? Egyáltalán fontos ez ahhoz, hogy a jövőt kezdjük el végre építeni? E nélkül nem megy???????

És most is itt írok, ahelyett, hogy 95 éves Irma mamánál lennék és hallgatnám a történeteit 45-ről – mostanában már csak arra emlékezik, a mai ebédre nem…….. Lehet, hogy félek? Jövőtlen vagyok már hosszú ideje – de az oka a múltunk vagy a jelenem?

Szólj hozzá!

Címkék: könyv Grecsó Krisztián magyar író

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr45465726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása