HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Halottnak lenni morbid. Avagy halál meg vágy nem egyenlő halálvágy

2015.01.04. 21:35 Sombokor

A történet dióhéjban annyi, hogy egy 18 éves lány belefáradva a jókislány szerepbe, elindul valami izgalmas, szabadságnak vélt élet felé, ahol először a szabadosság, az erkölcs hiánya okán elbűvölődik, bevonódik a vágyak hullámzásába, majd miután szüzességét elveszti, döbben rá, hogy ez talán nem az, amit akart. Szerencsére jófiú szerelmesen követte, hogy az aktus után kimenekíthesse. Ám fordulattal zárul a történet, hiszen a nővé lett lány a bujaságba húzza a fiatal és tapasztalatlan fiút. A történethez nagyon jó dinamikájú, lendületes zene társul, kiváló mozgás és remek színpadi megoldások. A történethez még hozzáteszek annyit, hogy koporsók, tükör és vámpírok nagy fontossággal bírnak benne, és talán így már tudod is, a Vámpírok Báljáról van szó. Nyugat-európai barátaim időnként elkényeztetnek valami musical zenei anyagával. Így ismertem meg németül az Operaház Fantomját, majd később a Vámpírok Bálját. 1987 körül az Operaház fantomja napi betevő falatom volt, már utált a ház érte. De hát tini voltam, no! Meg a zene eszméletlenül jó. Így amikor több évvel később színházba került itthon is a darab, összeszedtem rá a pénzt (nem volt olcsó), vártam hosszú hónapokat, míg akadt jegy, és elmentünk a lányommal (akit megfertőztem a rajongásommal addigra, ja meg kicsit fel is nőtt időközben). Ezt nem kellett volna. Botrányosan rossz volt a magyar darab. Látványban nulla (igaz, viszonyítási alapom nem volt, csak fantáziám), hamis hangokkal, erőtlen énekkel, Sasvári Sándorral a főszerepben. Akkora csalódás volt, hogy máig emlékszem rá, pedig a lányom már el is költözött (lehet, hogy az elszakadás ennél az élménynél kezdődött el?). Akkor megállapítottam, mi nem tudunk sót csinálni, hiszen sótlanok vagyunk, és lezártam ezt a fejezetet azzal, hogy musicalre nem kell kuporgatnom, nem kell jegyekért verekednem. Hazamentem és elkezdtem hallgatni a Vámpírok Bálját. Ezt a hanganyagot 2006 nyarán kaptam Pacektól. Szinte bárhol elkezdi valaki énekelni, folytatom onnan – németül. Nem nagy érzelmes, nagy ívű dalos, mint a fantom, hanem kemény rockmuzsika hajszol végig a darabon fokhagymától a bálig. Lüktet az energia, árad a fokhagyma a vérben – imádtam. (Persze tinikoromhoz, az álmodozásaimhoz a Fantom volt tökéletes, abban az életszakaszban azt imádtam – meg az István a királyt). Az viszont eszembe sem jutott, hogy energiát fektessek abba, hogy lássam is. Minek? Hogy a sótlanság ezt is elvegye? Ma délután kettőkor szólt egy rég nem látott kedves barát, lenne jegy, ingyen, csak érjek oda háromra. Látni a barátot nagyon vágytam, meg ha ingyen van, akkor nem érdekes, ha nem jó. És mi szokott történni akkor, ha valami váratlanul üt be és nincs időd készülni rá, gondolkodni rajta? Na, akkor az a dolog nagyon beüt. Kérem szépen, ez történt ma délután. Remek énekes-színészek (igaz, Krolock gróf magyar hangja kicsit magasabb, mint az eredeti zenei anyag, kellett is sávot váltania – akarom mondani, oktávot váltania egy dal közben – ami az én fülemben csengő zenei betét miatt kicsit zavaró volt), kiváló mozgások, táncok, akrobatika, látványelemek. Pl. a színpad hátterében egy falra fel van fektetve 12 koporsó (áll a fal). Lassan lefektetik a falat (kicsit a hátsó rész emelve marad, hogy látható legyen), majd a koporsóból kijönnek a halottak, akik a bálra készülnek. Csak a dal felénél eszméltem, hogy úristen, ezek ott lógtak a falon! És mivel volt, aki a kezével a nézők felé jött elő, az fejjel lefelé lógott a falon! Hátborzongató volt! És a maszkok, a vicsorgások! Végig sötét volt a színpadon, de meleg sötét volt ez. A nézőteret is belakták a vámpírok, sokszor le-föl szaladgáltak, udvaroltak, acsarkodtak………… Nekem legjobban Sarah (Réthi Zsazsa) és Krolock gróf (Langer Soma) hangja tetszett, még akkor is, ha magasabban szólt, mint ahogyan vártam. Chagall (Pavletits Béla) és Professzor (Jegercsik Csaba) bolondozásai, viccei igazán szórakoztatóak, nem izzadságcseppekkel terheltek. Zabálta is a közönség (no, nem a cseppeket). Mivel németül tudom betéve a dalokat, kiváncsi voltam, hogy pl. a Knoblauch, Knoblauch refrént hogy oldják meg magyarul – ez nekem nem teljesen tűnik sikeresnek, hiszen azt éneklik: jó a fokhagyma………… Értelme azonos, de a szöveg dallama…….. Másik furcsaság a darabbéli kedvenc dalom szövegében gondolkodtat el. Az eredeti szöveg szerint Tod zu sein ist komisch (halottnak lenni nevetséges), amit magyarul úgy énekelnek: halottnak lenni morbid. Foglalkoztat a gondolat, hogy ez azért nem ugyanaz. Keresem, hogyan lehetne jobban, kifejezőbben, pontosabban és mégis viccesen fordítani úgy, hogy a zeneisége se vesszen el. A darab végén a nézők állva tapsoltak – utálom az ilyen amerikai marhaságokat, látványelemeket, de értettem a reakciót. Remek élmény volt. Azt hiszem, ez az év a Vámpírok Báljáé lesz, mindenkit elzavarok rá!

2 komment

Címkék: színház Magyar Színház

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr647042375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cmx85s 2016.09.24. 19:54:13

Szerintem nagyon nincs igazad a Fantommal kapcsolatban: nemzetközileg elismerten egy fantasztikus látványvilágú előadás, hála Kentaur díszleteinek, és a Madách technikai hátterének köszönhetően az első non-replika előadás volt. S ha Sasvári szerinted hamisan énekli, akkor süket vagy, vagy fogalmad sincs a darabról.

cmx85s 2016.09.24. 19:56:26

Ja, a Vámpírok bálja pedig nyilván azért tetszik Neked, mert a már korábban slágerré tett dallamait használta fel benne a szerző. Ez persze nem tilos, csak az embernek "húzzunk le róla még egy bőrt" érzése van.