HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Ha sírni látod a bohócot

2016.10.02. 23:14 Sombokor

Gyerekkoromban nem szerettem a cirkuszt. Azt éreztem, valami túlságosan nem igaz. És hiába az izmok duzzadása, a vállak feszülése, a lányok spárgái, mégsem hihető, amit látok, mert fura fehérek az arcok, szélesre rajzolt szájakon csüng az álmosoly, és szól a tarára bumsztiré. És a hazugságot láttam mindenhol, ott is, ahol pedig nem is volt sosem. Nem a színház varázsát, hanem a mindent elöntő hazug csillogást és műviséget láttam, nem tudott ezen a függönyön más áttörni. Amint tehettem, le is mondtam önként és dalolva erről az élményről, sőt, gyermekeimnek rossz gyerekkora volt, mert őket sem vittem el soha a cirkuszba. Nem volt egy kiemelkedő trauma, az egész úgy volt nekem vacak, ahogy van - minden egyes rezdülésében.

Hajdú Szabolcs Fehér tenyér c. filmjében láttam először pár képkockát a Cirque de Soleil csapatról, és elkezdett a dolog izgatni. Azt gondoltam, most megvan, ez a forma lesz az, melyen keresztül élvezni fogom a sokak által emlegetett cirkuszi varázst. Onnantól fogva érdekel ez a lehetőség, különböző okok miatt mostanáig kellett várnom, de most megnéztem a Recirquel társulatot, A meztelen bohóc c. előadást a MÜPA színháztermében. Fura volt. Nem volt cirkusz, és mégis az volt. Nem volt kerek, nem volt porondmester, nem kellett fűrészpor és nem kellett rács, hogy védjen a vadállatoktól. Nem volt tarára bumsztiré - és ez hiányzott. Bár nem az hiányzott, ami gyerekkoromban csömört okozott, hanem valami vidámítóbb zene, valami lendületesebb, jobb kedvre hangoló zene hiányzott. Ez a zene nagyon lírai volt, sokszor túl lírai és giccses. Andalgós-depresszív. De meg lehet vásárolni háromezer forintért cd-n. 

Az előadásban rengeteg balettelem volt, meg egy clown, aki egyszerre volt szomorú és vicces-vidám. Jó ütemű humora volt, kellemesen kezelte a közönséget, használta a helyzetkomikumokat - és kellően drámai tudott lenni pl. akkor, amikor azt énekelte: Tanulj meg fiacskám komédiázni - nekem Csákányi Eszter előadása jutott eszembe, közel azonos erővel sikerült színpadra teremteni a dalt Egyed Brigittának. Meglepő színházi környezetben látni, ahogy a kötélen csüngve feszülnek az izmok, remeg a lábfej. Lélegzetelállító mutatványként sanyargatta a testét két kötélen Herczeg Richárd, vörös selyemsálon pörgött le-föl Illés Renátó, a gumiasztalosok pattogtak az ég felé............ Nem teljes a sor, és amit láttunk, az leírhatatlan, mert a kar rándul, az izom feszül, és hirtelen megáll a nézőben a szussz, mert ilyen nincs. Pl. Wittmann Csilla teljesen a hátán fekszik, karjai felnyújtva a füle mellett. Farkas László megfogja a kezét, lép a lány hasa felé, ránt egyet, és a lány teljesen kifeszített testtel máris a fiú feje fölé lendülve a kezébe kapaszkodva kézen áll............

Mégis maradt bennem valami, sokszor kérdeztem magamban, ennek mi a célja? Nem a test-gyötrésének, hiszen az élsport is testgyötrés. Sokkal inkább a színpadi elemek célja érdekelt volna. Ami keretbe kellett volna foglalja az előadást. A zene milyensége, a világítás, és a teátrális befejezés (a bohóc belemegy a sötétségbe, ahol lyukakon keresztül sávban jön át a fény) - nem találom a célját. Olvasom a műsorfüzetben, hogy "Vági Bence előadásában le kívánja bontani a bohóchoz tapadó romantikus képzeteket. Ha sikerül megtalálni a dráma és a humor megfelelő arányát, akkor a clown végre ki tud lépni az egydimenziós létezésből." Szóval értelmezem, értelmezgetem, de nem értem. Már csak azért sem, mert szerintem ez az egyensúly nem lett meg. Persze, mivel minden közönség más, valószínűleg előadásról előadásra változó, hogy az egyensúlyt milyen mértékben sikerül megtalálni - és mennyi ideig sikerül megtartani. Most nekem a depresszív drámai humor túlsúlyban volt. De lehet, ezt csak azért éreztem így, mert a nátha elhomályosít.

Szólj hozzá!

Címkék: Recirquel

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr1711761615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.