HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Házibuli Illésékkel

2017.11.28. 23:08 Sombokor

Ízelítő

A Játékszín évekkel ezelőtt nagy fába vágta a fejszéjét. Musicalt készítettek az Illés együttes nagy dalaiból. Külföldön ennek nagyon nagy hagyománya van már, létezik pl. Queen-musical (nem az, amit most itthon, Kentaúr közreműködésével láthatunk). Itthon a nyolcvanas évek végén nagyon nagy sikerrel, óriási, tomboló ünnepléssel hódított a Mindhalálig Beatles (amit hatszor láttam). Szóval egy zenekar történetét feldolgozni, nagy dalait bemutatni biztos siker. Ez alól a mai este sem volt kivétel. Bár ezt az előadást nem szeretném hatszor megnézni. Anno a zenék mellet, közben történet is volt, összefűzte, keretezte, erősen tartotta a hátteret a dalokhoz. Úgy, hogy közben az ügyeskedő magyar valóság elé is tükröt tartott. Volt benne humor, társadalom kritika, kiváló és híres zene, nagy éneklések. 

Ez utóbbiból most sincsen hiány: Nagy Sándor, Feke Pál, Serbán Attila és Vastag Tamás nagyon, nem is, inkább NAGGGGGGYYYYYON tudnak énekelni - egynként és összesen is. A zenekar (Szörényi Őrs a doboknál) NAGGGGGYON tudja a dolgát. A hangosítás hibátlan, a bulihangulat adott. Bulizunk is, tapsolunk, nevetünk, andalgunk. A színészek bevonnak a játékba, lejönnek közénk, kérdeznek, tapsoltatnak, minden megmozdulásukkal be szeretnének vonni abba, amibe pusztán a zene által eleve, zsigerileg bevonódunk - felesleges a fáradozásuk. A dalok között viszont néha akadozik a dolog. Vannak poénok, elég sok ül is, de néhány avitt már. Sokszor látjuk ugyanazt a helyzetet sokadszorra (tréfálkozás Feke Pali étvágyáról/súlyáról). De semmit nem látunk, ami a mai társadalomra utal. Olyat látok, ami a szocializmusra hajaz: a házmester - inkább tömbbizalmi az öltözete és a viselkedése alapján (láttuk ezt a Csinibabában is, Gálvölgyi Jánostól, bár az ő alakítása alaposabban kidolgozottabb volt de ugyanez a figura látható a Padlás c. musicalben Balázs Péter kiváló megszemélyesítésében).Van pizzafutár, mobiltelefon, szelfi és fészbuk, de ezek kellékei a mai kornak, nem társadalmi vonásai. Nem úgy jellemeznek, írnak le bennünket, mint mondjuk a Csinibaba a hetvenes éveket. Az lenne a titka, hogy időbeli távolsággal nézve a dolgokat lehet csak nagyot alkotni? Ennek ellentmond, hogy Munkácsy Miklós a nyolcvanas évek végén a nyolcvanas évek végét tudta a Mindhalálig Beatlesbe beleírni. Szente Vajknak ez 2014 körül nem sikerült. Néha kínos feszengéssel találkoztam - magamat figyelve. Ugyanakkor egy ütős poénnál pedig a mellettem álló Szörényi Levente nevető szempárjával - igen, összenevettünk! Tehát nem minden poén előre kidolgozott - és ezek a hirtelen villámok emelik az előadást. Ezek azok, amik az este bűvöletében, az adot helyzetre, helyzetben születnek, amikkel Nagy Sándor és Feke Pál "dobálóznak" - ez jót tesz az előadásnak. Azonban nincs annyi, hogy az egész este átkötő szövegét ketten kitöltsék.

A zene viszont elvarázsol, kiemel, ütjük a ritmust, tapsolunk, együtt bohóckodunk, andalgunk, és a végén állva-őrjöngve tapsolunk. Nem számít, hogy Vastag Tamás a színpadon inkább Tomika, a szeretni való esetlen, hogy Serbán Attila sem a színészetért fog Kossuth díjat kapni. Nagy Sándor színészileg viszi az egész előadást (nem viszi, lendíti, löki, tolja, hihetetlen energiája van), támogatást Feke Páltól kap. Jókedvű, házibuli-JELLEGŰ élmény, nagyon pontos énekléssel, vadító lendülettel. Viszont nem színháztörténeti mérföldkőként fogunk erre emlékezni (Nagy Sándor kiváló játéka ellenére sem), hanem úgy, hogy volt egy esténk, amikor a színházban rekedtre énekeltük magunkat. És a zene összeköt............ Szóval Szente Vajk biztosra ment. Túl biztosra. Hiszen akkor is telt ház lenne, ha Szente úr egy betűt sem írt volna le. Akkor még több dalra is maradt volna idő. Például, ha már házibuli, akkor elhangozhatott volna a "Lökd ide a sört......!". Szente úr leírt mondatai ha elmaradtak volna, az este ugyanilyen jó hangulatú lett volna. És akkor Vastag Tamás is otthon érezhette volna magát a színpadon - nem színésznek született: se mozgása, se képessége - teszi a dolgát pontosan, mint egy jó kisiskolás. De amint énekelni kezd, mindent megbocsátok! Ha tehetitek, ajánlom, jó rekedtre énekelni magunkat, tömegben állva tapsolni és sajnálni azt, hogy vége.

Szólj hozzá!

Címkék: Vastag Csaba Szörényi Levente Nagy Sándor Játékszín Feke Pál Szente Vajk Serbán Attila Pusztaszeri Kornél Illés zenekar Szörényi Őrs

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr2313402403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.