Egy hetet töltöttünk nagy melegben Balatonszabadi-Sóstón. 4 éves Gergőre vigyáztunk, evvel dobtuk fel egyébként elég unalmas hétköznapjainkat. Fürödtünk sokat, mivel a víz a déli parton igen alacson, ugráltunk, labdáztunk, bírkoztunk a vízben, hogy teljen az idő és a gutaütés meg ne kerülgessen a nagy meleg miatt. Az 5 nap hamar eltelt, majd hétvégén kimenőt kértem és kaptam a családomtól, nagyszülők jöttek és átvették a gyerekőrzési feladatokat (bérlegeltetésbe kezdtem július közepén, mely azóta is tart). Szóval Kenesére ruccantam át, hogy anyanapokat tartsak Katival és Magdival. Beszélgettünk, kicsit körtét szedtünk, fölmásztunk a magas-partra... Nagyon szép látvány tárult a szemem elé, az egész Balatont belátni. Fenséges volt a kép. A tetőn áll Soós Lajos emlékoszlopa. Ő egy költő volt, azt gondolom, túlzottan nagy költő nem lehetett, hiszen a neten mindössze egy versére bukkantam............ Szerelmi bánatában ugratott lovával a Balatonba, aholis a halálát lelte. Úgy olvastam, a szerelmi bánat az volt, hogy a hölgy nem fogadta a közeledését...... ÓÓÓÓÓÓ, akkor az elmúlt 13 évben már hányszor meghallhattam volna! Lehet, hogy én ezért nem vagyok költő? Ez tulajdonképpen mindegy is. Az emlékoszlop áll, 192valahányban egy társaság állítatta - szép, hogy volt akkor is társaság, szép, hogy még ma is áll az emlékmű és ma is gondozzák.....
Kenesénél a Balaton elég hamar mélyül, nagyon kellemesen lehet úszni, nem fáradsz ki a gyaloglásban, mire olyan helyre érsz, ahol már nem vered be a térded úszás közben a talajba...... De nem tudom, kisgyerekkel hogyan tengetném ott a napjaimat.. Kényelmetlen lenne folyton kézben tartani a nebulót. Igaz, kitalálták már az úszógumit, de a gyerek mégis csak azt élvezi, ha futhat, pöröghet, ha leér a lába, ha iszapot kotorászhat..........
Az este koktélozással és helyi fesztivállal ért véget, másnap hajnalban indultunk a nagyváros meghódítására, lejárt a szabi.
