Imádlak Benneteket, mert hitet adtok. Mellém álltatok, egy tömegben, azonnal, és egyenként, tele lett a postaládám, és a naptáram, mert mindenkivel találkoznom kell. Ma elkezdtem a pörgést. Szépen felöltöztem, sminkeltem (ezért kicsit el is késtem), a fülbevalómnak megint csodájára járt a fél kerület, mosolyogtam és a nyakamba vettem a várost, hogy Erikával megnézzük a Nyolcak c. kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. A Nyolcak elnevezés 8 avantgárd magyar festőt takar: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos. Ők nyolcan Párizsban tanultak, majd Kernstock nyergesújfalui háza lett a főhadiszállásuk, ahol sokszor megfordult Ady is. (Kernstock háza ma a borzalmak háza. Annyira lepusztult, romos, mocsadék hogy szégyenlem magam, hogy ilyen országban élek!) Művészetükre a századelő avantgárd képzőművészeti irányzatai hatottak, elsősorban a fauves, a posztimpresszionizmus, Paul Cézanne festészete, kisebb mértékben az expresszionizmus és a kubizmus valamint a szecesszió. Első kiállításuk a Nemzeti Szalon csodálatos szecessziós épületében volt az Erzsébet téren (a csodálatos épületet sajnos 1960-ban lebontották). De a festményekre essen további pillantásunk. A képek erős színekkel hatottak, egy-egy kép láttán Gauguin hatását fedeztem fel, más képek a mai naív cigány festők alkotásaira emlékeztettek. Nagyon kedvemre voltak Czóbel mély színei, imádtam Márffy lendületes, kereken kacskaringózó vonalvezetését, elmerengtem Kernstok aránytalanul vékony férfi- és aránytalanul kerek tomporú női alakjain. Szemeim előtt lebegnek most is Kernstock ablakképei, melyek a Schiffer-villát (Munkácsy utca) díszítik………. Tihanyi Lajos által megfestett Ady arckép a maga vöröslő izzásában nem engedett máshová nézni, szinte beszippantott. Vele szemben Tihanyi önarcképe a nyújtott formájával elegánsan groteszk volt, nagyon kedveltem. A képek abba a korba vittek el, melyben nagypapám a világra jött: szinte kézzelfogható volt a közelsége. Már nem Matisse, még nem Kassák vagy Vasarely……… Ugyanakkor nem annyira folyondáros, természet-közeli, mint Klimt, Mucha hatásai talán jobban hatottak. Varázslatos képek voltak, izzó színekkel, vonalakkal, nyúlt alakokkal.
A nap levezetéseként elsétáltunk a csónakázó-tóhoz. Leültünk a pop up bárban egy jeges kávéra és sok locsi-fecsi közben megnéztük a naplementét. Annyira szép nem volt, mint a balatoni naplemente, de megérte. Akkor is, ha a tavon úszó szobrok egyike-másika inkább frusztráló, mint művészi. Az sem vette kedvünket, hogy a tó ápolatlan (valahogy nem tudják megoldani sem az öntisztulását, sem a rendszeres tisztítását), néha büdös. A kávézó asztalai ragadtak, a pincérek gúnyája kissé koszos volt. Amikor megkaptuk jegeskávénkat, az a ragadós asztalra került, ami csak azért nem volt gond, mert a kávéspohár oldalán folyt az, aminek eredetileg belül kellett volna lennie. Elővettük hát a törlőkendőt, kezet, majd asztalt töröltünk, aztán inkább abbahagytuk, mert a törlőkendő feketedni kezdett…….. Fura egy helyzet. A bár jó helyen van, mindenki keresztül sétál rajta, sokan esznek-isznak is a lemenő nap fényében. Ez az egy cég uralja a tópartot. Vajon meddig? A vendégek létszáma ilyen kis kellemetlenség miatt nem fog megcsappanni, mert hiányt pótol, mert más a tóparton nincs. A Robinson ugye, más árkategória. Kissé beljebb a Ligetben ugyan ott van a Kertem, de az inkább sörkert, biciklisek és alter fazonok találkozó helye, és ugye nem víz mellett van. Szóval a forgalom marad, akkor nem lesz miért elhagynia a cégnek a tópartot, így meg nincs esélyünk valami modern, tiszta és egy teljesen más kiszolgálásra.
Az este kivilágított vajdahunyad-vári sétával zárult, abszolút kikapcsolódósra és romantikusra sikerült. A mosolyom hazafelé nem álca volt, a béke szigetén jártam. Fiúk-lányok, előttetek a lehetőség, ilyen programokat velem még, még, még!!!!!!!!!!!!
