Belefutottam egy igen izgalmas északi filmbe: 2020-ban Európa legjobb filmje lett - és a színészek is bezsebeltek egy rakat díjat. A film izgalmas, de nem úgy, mint egy thriller. Azért izgalmas, mert rengeteg síkon vet fel kérdéseket. Ezeket jó lenne társaságban - alkohol mellett - megvitatni.
A dán film címe: Még egy kört mindenkinek (Druk). A főszereplő az amerikai filmeket is megjárt Mads Mikkelsen. Az alaptörténet: 4 középiskolai tanár (pszichológia, ének, testnevelés, történelem szakosok) egy ideje megkopottnak érzi a világukat. Egyikük javaslatára egy kísérletbe fognak, mi szerint 0,05% alkohol szintet folyton tartva sikeresebbé válhatnak, hiszen az alkohol felszabadít, ellazít. A kísérletet dokumentálják.... És indul az óra. A lazább hozzáállás sikerekhez juttatja a 4 negyvenest. Úgy döntenek, megvizsgálják, 0,1%-ra emelve a szintet mi változik. Látjuk a változást a diákokkal szemben, látjuk a körülöttük szétesni kezdő családokat. Aztán úgy döntenek, kipróbálják milyen elveszteni a kontrollt, elmenni egészen a falig........... És mindennek következménye van: kiváló, inspiráló tanár az egyik oldalon, széteső család a másik oldalon. Bár visszatalálnak a normálisabb mederbe, a kísérlet mégis áldozattal jár...... Majd jön a végzősök menete, és a felszabadult tánc, a mindent elsöprő kiteljesedés, a laza boldogság (ezt a cím alatt a linken láthatod).
Sötét, északi télies hangulatvilág, amiből kirobban a zárójelenet a színekkel, a fénnyel, a tánccal. A film rámutat az északi népek hétköznapi szokására: az alkoholra. Rámutat arra a társadalmi problémára, hogy minden szinten jelen van. ugyanakkor igazolja azt a tételt, miszerint némi alkoholra szükség van a kreativitáshoz, a lazasághoz, ahhoz, hogy kiereszd a gőzt. Vagy nem is az alkohol kell ehhez, hanem valami kapaszkodó, valami keret, ami mentén elkezdhetünk lazulni........Engem arra is figyelmeztet a film, hogy nem szabad elfelejteni mulatni, ellazulni, kikapcsolni - kinek milyen szokása van erre. Mert a sok felgyülemlett meg- és ki nem élt buli egy szürke robottá alacsonyítja az embert. És igazából nem az alkohol szedte szét a filmbéli családot, hanem a robotzombi üzemmód, az élménynélküliség, a hétköznapok szürkesége. Ez különösen fájón mutatott rá nekem arra, hogy szeptember óta nincs hely, ahol kieresszek. Lehet, beállok a fürdőszobába üvölteni......... Bennem azonban motoszkál a kérdés: ellazuláshoz tényleg kell az alkohol? A mai modern társadalom álszentségét csak valami fogódzkodóval lehet legyőzni? Felvállalni magunkat, gyarló emberségünket csak alkoholos befolyásoltsággal lehet? Mert minden elvárás, mindenhová be kell tagozódni, legyen az munkahely, család, társadalom........... Pont a mai társadalom szab ilyen komoyl gátakat? Hogy volt ez az ipari forradalom idején, vagy Viktória királynő udvarában? Ma minden annyival szabadabbnak tűnik, de ha megkapargatod a felszínt, mégsem. És ebbe családok fulladnak bele, emberek mennek taccsra...........
Felveti bennem a film azt a kérdést is, hogy hol a tanár helye: ezer méter magasan a pulpituson, vagy esendő emberként a diákok gyűrűjében? Mi a sikeres tudásátadás titka? Hogyan lehet felhívni magunkra a figyelmet? És milyen áron? A film válaszként a lazaságot jelöli meg egyértelműen. Nem hiszem, hogy ez a magyar pedagógiai irányelvekkel megegyezne...........
Újabb kérdésként felvetődik, hogy mennyit lehet inni úgy, hogy még működjenek a mindennapok. És hol van az a határ, ahonnan még biztosan vissza lehet jönni. És ez a határ mitől függ? A filmben egy magányos ember nem tud visszatérni: vajon a magány miatt? Vagy mások lennének az enzimjei, melyek az alkohol feldolgozásáért felelősek? Vagy egyszerűen nincs miért megállnia?
A film szomorkás, andalgós, néha egy-egy alkoholos kiugrás, ami nem hoz megváltást, bár önfeledtséget igen, de utána indul a nap: reggeli, kávé............. A film végén Mads Mikkelsen táncjelenete azonban felrobban. Nem csak azért, mert fantasztikusan táncol (eredetileg táncművész volt), jó a zene (amit kórussal megtámogatott úgy a filmrendező, hogy Te is bele ivódjál, részese legyél a jelenetnek), hanem azért is, mert érzed, az élet most lett más............. What a night!
Kedvem lett hirtelen élni..... és inni. E sorokat egy pohár kávélikőrt kóstolgatva írom, mert hátha jobbat alkotok tőle :-)
