HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel Színház (1) Erkel színház (2) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Szívfásli – created by Ovi

2012.02.22. 16:23 Sombokor

Harcsa Veronika Kassák Lajos Üzenj című versét énekli

Ami Caramelnek a Lélekdonor, az nekünk mától a szívfásli. Ovi meghatározása volt ma hajnali hat órakor a büdös ötös buszon zötykölődve a Keleti felé a Brassó irányába induló vonathoz. Pár napra kinyílt az ég, minden kerek volt és vidám, megnyitottuk magunkat és szívtuk azokat az energiákat, melyeket a másik ember jelenléte keltett életre. Ovi is, én is feltöltődtünk, elszakadtunk a szürke valóság hétköznapjaitól, kiléptünk a taposómalomból. Borzasztóan el vagyunk fáradva, csak húztuk a lelkünket a buszról leszállva, néztük egymás lepilledő szemhéját, a vörös szemeket az átmulatott estéket követően. Majdnem olyanok voltunk ebben a pár napban, mint a lesüllyedő dzsentri réteg, aki még utolsó pénzéből kártyázik egyet, odarendeli asztalához a cigányt, hogy mulasson, hisz sírva vigad a magyar…………. De minden keserűség édes volt, a fáradtság mind mellékes, hiszen a szívfásli működött. És ezekből az élményekből, a közös fotókból hosszú időre tudunk táplálkozni – és legalább addig újra ki tudunk szakadni a szürkeségből, míg a fotókat újra nézzük – bármikor. Valahogy ez kellene legyen az emberi kapcsolatok szerepe – ez, hogy feltöltsön, átmosson, elragadjon, elvarázsoljon. Kicsit tőlem távolabb álló olvasóim, ne tessék félre érteni, nem szerelemről van szó, nem testi kapcsolatról van szó, annál sokkal többről: BARÁTSÁGRÓL. De akkor lássuk a részleteket.

Ovi csütörtökön este érkezett, gyorsan szaladtunk kicsit a Duna partra, belvárosba, mielőtt hazakeveredtünk volna. Csak sétáltunk, beszélgettünk, Ovi fotózott. Egy éve láttuk egymást utoljára, volt mit megbeszélni bőven. Pénteken elmentünk a Petőfi Irodalmi Múzeumba egy fotókiállításra, ahol Kolovratnik Krisztián (színész), Lukács Andor (színész) és Lackfi János (író) fényképeit nézhettük meg. Kolovratnik képei fekete-fehérek, többnyire tájak, de időnként felbukkan egy-egy nem felismerhető alak (mondjuk háttal áll). Viszont mindent beleng a füst, a köd, a derengés, a sejtetés. Nagyon izgalmas képek voltak számomra, igen megérintettek. Lukács Andor képei hol fekete-fehérek, hol színesek voltak már, sokkal gyakrabban tűntek fel kivehető emberi alakok a képeken, sőt egyes képek hangsúlyozottan portrék voltak – egy képen a művész saját magát fotózta le egy összetört tükörben. Ezek a fotók is elismerésre méltóak, de hozzám közelebb állt a két másik művész alkotása. Mindenre számomra Lackfi János tette fel a koronát, akinek képei harsogóan színesek voltak. Három képet tett egy keretbe, a három képet egy verssel kötötte össze – ez olyan plusz töltetet adott, ami bőr alá menő élményt okozott. Volt olyan fényképe, ami nem érte el nálam Kolovratnik képeinek művészi színvonalát, de mellette még kettő kép és a vers – és ezek egysége – menthetetlenül azt okozta, hogy nekem az ő alkotásai tetszettek a legjobban. A teremőrző nénivel beszédbe elegyedtünk, és sajnálattal hallottuk, hogy a kiállításnak mindössze napi hat vendége van – holott a belépő csak 800 Ft. A kijáratnál aztán érdeklődve olvastuk el a három alkotó pár mondatos bemutatását, kiderült, egyik sem csak színész vagy író. Mindegyikük bemutatása több szálat tartalmazott, például Kolovratnik saját filmcéget alapított, rendez is és klasszikus zenét is szerez, Lackfi a Pázmány Péter egyetemen tanít is, és még sorolhatnám, természetesen Lukács Andorról is az információkat.

Ezután a Hagyományok Háza csodálatos épületébe mentünk át (ez a volt Budai Vigadó épülete a Corvin téren), hogy megnézzük a norvég-magyar fotókiállítást, ahol Irénke egy képét is kiállították. Senki sem volt éppen akkor ezen a fotókiállításon sem, bőven jutott hát idő szemlélődni, fotókat elemezni és rangsort fölállítani. Nem mindenben értettünk egyet a zsűri döntésével, a mi díjazottjaink más képek lettek. Izgalmas tájakat, állatokat, épületeket fényképeztek az alkotók. Amikor kiléptünk, konstatáltuk, igen megjött a kedvünk a művészi fotók készítéséhez, így elindultunk a hóesésben a Várba, hogy fotóversenyt rendezzünk – hiszen a Várban már mindketten jártunk, már nem az egységre, a látványra koncentráltunk, hanem jutott idő és figyelem a részletekre is. Érdekes volt visszanézni később egymás képeit ugyanarról……….

Hétfőn Vácra utaztunk. Szeretem ezt a kis várost a hangulatos, nemrég felújított fő terével, a Duna-parti sétányával. Otthonosan kicsi, hangulatosan csendes, vasárnap délutáni sétára szakosodott város ez éppen elegendő látnivalóval, cukrászdákkal. Meglepődve tapasztaltam viszont a pusztulást, ami legutóbbi látogatásom óta történt. Mind3en felújított házon pereg vagy mállik a vakolat, a házak láthatóan vizesednek alulról – valószínűleg a Duna közelsége miatt túl magas lehet a talajvíz. Vagy az építőiparunk a felújítás során nem volt a helyzet magaslatán. Vagy nem volt az önkormányzatnak elegendő pénze a felújításkor, így csak gyorsan csináltak valamit……… Vagy mindhárom együtt. Pedig jó lenne még most valamit tenné, hogy a helyzet ne romoljon tovább, ne vesszen el a városka hangulata, ne veszítsen látogatókat……….

Az este a Spájzban talált, ez egy kávézó-kocsma a Lázár utcában. Ettük a szokásos répás-mártogatóst, ittuk a söröket, beszélgettünk azokkal, akik eljöttek. Köszönet minden csajnak, és újfent feltenném azt a kérdést, amit e lblogban többször feltettem: hol vannak a férfiak??????????? Ovi úgy ült a csajok között, mint a kiskakas a háremhölgyek között (pedig nem is hárem volt, hanem hat…..). Szerencséjére föltalálta magát és a maga speciális székely-magyar nyelvén beszélgetett – megtelt a tér „S”-ekkel (és helyett), hallottam ezeket a csak Ovira jellemző szavakat: örvendek, megbizgetett, megbippelt, stb………… Jajj, ezek még most is annyira bennem élnek, vigyáznom kell, ne ezeket használjam saját repertoárom helyett.

Kedden megnéztük a Dohány utcai zsinagógát. Hát attól eláll az ember szava: azok a színek, a díszítések…. Az 1854-59 között épült, sokat szenvedett és még több szenvedést látó épület egy gyönyörűség minden részletében. A 90-es években Kálmán Kálmán (nem tréfa!) vezette felújítások csodát műveltek, az épület egy lelki menedék a szépre áhítozók számára. Sajnos a belépő elég borsós, idegenvezetés nélkül a díj 2.200 Ft. Mi kis szerencsével olcsóbban jutottunk be (hiszen mindenhol vannak kiskapuk). A zsinagóga kertjét, az emlékül állított szomorúfűzfa szobrot és a múzeumot is meg lehetett nézni. A múzeumban a kiállításon kívül mozgó anzikszot vetítettek a háború előtti Budapestről, érdekes volt rácsodálkozni a Blahán a Nemzeti színházra, látni, hogy a Rákóczi úton járt villamos, aminek az ütközőjén is utaztak, hogy az Oktogont abban az időben Mussolini térnek hívták, hogy a Rózsadombon alig álltak házak…………

A napot – és Ovi látogatását – számomra az este aranyozta be. A Budapest Jazz Clubban a Harcsa Veronika Quartet lépett fel. Veronika háta mögött volt a quartet: egy zongorista (Blaho Attila), egy nagybőgős (Oláh Zoltán), egy gitáros (Gyémánt Bálint) és egy dobos (Majtényi Bálint). Régebbi és nem annyira régi, angol és magyar számok hangzottak el. Mindig bennem kerengett, sok köze van Katie Melua zenéjéhez, néhol Alanis Morisette dinamizmusa derengett fel, de a legtöbb helyen teljesen harcsaveronikás volt. Megszólalt a Play me – ez az egyik kedvencem, de elhangzott Kassák Lajos Üzenet című verse is. Ennek álljon itt a szövege, mert ez nagyon gyönyörű, szerintem minden emberi kapcsolat esszenciája.

 

Kassák Lajos: Üzenj

Beszélgessünk, beszélgessünk

Te meg Én

Beszélgessünk nem szegletesen kemény, hanem puha

legömbölyített szavakkal,

ahogyan a szerelmesektől tanultuk

alig hallhatóan,

ahogy a tölgyfalevelei beszélnek egymással.

Mondj nekem valami szépet

hogy és is mondhassak Neked valami szépet.

A szemeimhez beszélj

a homlokomhoz

egyenesen a szívemhez

Te Nekem

és Én Neked.

Az álom partjairól üzenj

egy újszülött nevetésével

tenger hullámaival

játékos delfinekkel

harangszóval

egy sassal

amint az ég kékjében lebeg.

 

Kicsikém

elképzelt madaram...

Te meg Én

beszélgessünk a világról

amiben bolyongunk

és nem találjuk egymást

 

Hibátlanul ütemre zajongott hangjával, sziszegett, gurgulázott, kergetőztek szájában a hangok, torkával fényt festett a színpadra. Lehunyt szemeim mögött egy más világ várt, fölültem a hangokra és utaztam, míg egy teljesen másik dimenzióba nem értem. Figyelem: tökéletes ajándék lehet a lány koncertjére egy jegy vagy egy megjelent lemeze bárkinek, akinek van füle a jóra! Miközben várakoztunk a koncertre, beszédbe elegyedtünk egy fiatalemberrel, de a tömeg is csevegte, hogy a Budapest Jazz Club egyre felkapottabb hely lett, a programokra már szinte nem is lehet jegyet szerezni, elővételben, előfoglalás során kel el az összes belépő. Szóval, aki ide vágyik valamikor a közeljövőben, annak talán hasznos információ, hogy a jegy beszerzését ne hagyja az utolsó percre!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr654173000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása