Second-hand kultúra

A templom számomra álszent, mű valami. Lehet nem egyetérteni ezzel a megállapítással, de felháborodni nem szükséges, hiszen ez az én véleményem. És ha nekem ez így jó, másnak ehhez köze nincsen. Szóval majdnem minden, ami ott van bent, többnyire gagyi - kezdve a művirágoktól a szenvedő gipsz-aranyozott szobortömegekig. Ugyanakkor a kultúrával, amit közvetít (építészet, festmény) már évszázadok óta, nagyon egyetértek, az áldásos kultúrális, hagyományörző és szociális, valamint kutatási tevékenységet (olvasás tanítása, elesettek ápolása, trappista sajt, kódexek, stb.) mint elvet csak támogatni tudom, az e téren kifejtett korszakalkotó tevékenységet nagyon nagyra becsülöm. Nem az eszmével van bajom (bár nem tudom a hitemet a ma általam ismert egyetlen egyház szolgálata alá sem rendezni), mert hinni kell, valahová tartozni jó, valami emberfeletti rendszerező elvnek lennie kell..... És órákat vonatozok vagy buszozok kemény pénzekért a célból, hogy meglessem mondjuk a velencei Szent Márk székesegyházat vagy az ösküi körtemplomot, nem is szólva a számomra leglélegzetelállítóbb székesegyházról: a Szent Vitust a prágai Hradzsinban. Azt vizont nem értem, miért kell liturgikus sorrendben megszólítanom az Urat, ha valamire szükségem van, vagy ha pusztán csak annyit szeretnék, hogy föltöltődjek valamilyen magasztosabb eszme által. Miért nem úgy működik, hogy van egy hely, ahová bárki bármikor betérhet, és a maga akarata, ízlése, ideje és gondolatvilága alapján áldoz vagy nem, hisz vagy nem, úrt imád vagy nem..... Miért kell birkanyájat játszanunk? Talán mert egységben az erő? A nyugodt erő? Vagy mert vannak emberek, akik e területen kerültek közel a pénzeszsákokhoz és már nem ersztik, hát nyájat kell terelniük? Szóval ezt a részt nem értem, ez nem nekem szól. Persze, voltam már templomban misén, esküvőn, keresztelőn, valamit már láttam és tapasztaltam ebből a világból, de talán mondhatjuk - főleg a liturgiában - mindenképpen kezdő vagyok. Most lányom elsőáldozására került sor. Másfél órás misén. Amit az enyhített, hogy Gergő (3,5 éves) időnként megunta és ki kellett menni a templom elé villamost nézni és galambokat kergetni. Jól jött, hogy kibírjam, így viszont pont Mesi szereplését szalasztottam el. Több is veszett Mohácsnál. A család utána összegyűlt nálunk, volt saláta, fasírt, bor és beszélgetés......... Erről szólt inkább, mintt magáról a templomi szertartásról. És hogy jön ide a politika? Nem értitek olvasóim? Bevallom én sem egészen. Rendben van, a hit és a templomok többnyire a szeretve (vagy előfordul, hogy nem annyira szeretve) szigorúan nevelünk, semmi devianciát nem tűrünk (nincs kivillanó térd, váll, paráznaság, stb.) elvek köré csoportosul. Tehát nagy valószínűséggel bejósolható, melyik politikai oldal mellé fog állni (ahogy anno a második világháborúban is elvétve akadt egy-egy pap, aki bújtatott, többek inkább a nácik pártjára álltak azonnal). Mégis felháborít, ami a misén folyik. Az még hagyján, hogy arra buzdít a szószéket bitorló szoknyás, hogy menjünk el szavazni. Hiszen ez állampolgári kötelességünk, ne csak dumáljunk és számon kérjünk, cselekedjünk is. De hogy ez a beszéd 10 percig tart, és aki figyelt, az a végére pontosan kivehette, melyik pártra is illik a pap úr szerint szavazni - bár kimondva nem volt. És a furcsa az, mellettem ülő jobboldali rokonom tette szóvá, hogy ez már túlzás........... Nem lehet, hogy így olyanokat riasztanak el, akik bár jobboldaliak, nem szeretik ennyire a rámenősséget? Ez volt a légypiszok a mai napon. De olyan apró és annyira jelentéktelen, hogy ettől függetlenül minden percét élveztük, és a varázsa sokáig elkísér majd.