Nehezen indultam a filmhez, mert annyi mindent olvastam: hideget-meleget. Nem működött rendesen az iránytűm, ritkán fordul ez elő velem. A filmben is nagyon erős a pletyka szerepe, a szóbeszédé, ezért nem bánom, hogy nem tiszta kíváncsisággal közelítettem. Átélhettem (kicsit más aspektusból ugyan), mi az, amikor rosszat mondanak.......
A film Szabó István új műve, a Zárójelentés. Éva ismerősöm megjegyezte, a Látlelet pontosabb cím lett volna, és azt hiszem, egyet kell értenem vele. Egy budapesti, elhidegülő családi kötelékű szívsebész, mert nyugdíjazzák, egy falu körorvosa lesz. Az orvos a fővárosban operalátogató, kapcsolata a zenével igen erős. Hirtelen jött szabadidejével nem tudván mit kezdeni, úgy dönt, energiáját felhasználja annak a falunak a javára, ahol édesapja nagy köztiszteletben álló körzeti orvos volt, ahol anyja ma is él. Szeretettel kezd neki a mindennapoknak, nem kíván többet, mint hogy megbecsült, apja nyomdokain haladó orvos lehessen és tegye a dolgát. Ember módjára. Régi barátja a helyi pap, valamikori szerelme az orvosasszisztens. Otthon van, a kifejezés teljes értelmében. Egészen addig, amíg nem mond ellent a polgármesternek. A kialakult helyzetben a falu papjával - gyerekkori társával - beszéli meg a dolgokat, aki lassan - felszín alatt - mellé áll. Ennek következtében áthelyezésre is kerül. A polgármester nagyon mai, nagyon élethű, nagyon igaz. Az ellentmondás nem politikai, nincs is kivel szembeszállni, hiszen a falu első embere független. De azt érezni (mert a pénznek van szaga), hogy csak a zsebre gondol. Az "emberség" pedig ezt nem hagyhatja. A nyugdíjas orvos a hétköznapokban azzal is szembesül, hogy a budapesti kórházi főorvos lét okán a valós egészségügyi szituációktól mennyire távol van - mennyire távol él egymástól álom és valóság, vidék és főváros.......Az idős orvos nem kezd látványos forradalomba, sőt ellenállást sem szervez, mégis ott van a feszültség a múlt és a jelen között. Összecsapnak generációk, társadalmi, szociális nézetek, életszemléletek. Összecsapnak, de nem lobogva-dobogva, hanem csendes feszüléssel. Fogy a levegő az orvos körül, akit házasságtöréssel, majd korábbi börtön múltjával igyekeznek bemocskolni. Az összecsapás vége mindig tragédia. Ezúttal nem a küzdő felek buknak el, hanem a pletyka (melyre erősen rásegített a polgármester) öl. Minden halál értelmetlen, de ez még azoknál is értelmetlenebb lenne, ha nem érkezne el a temetés ideje. A temetőben a kórusban maradt egy-két gyermek - vezető nélkül - énekel, mire sorban visszaállnak a kórust a pletyka miatt korábban elhagyott tagok - végezetül az orvos is közéjük áll. A polgármester csak látványosan nyelni képes.
A zene csodaszép, a fényképezés eszméletlenül ragyogó. A társadalmi látlelet sajnos tűpontos, a színészi játékok remekek. Egy helyen döccent nekem az egész, mégpedig ott, hogy ilyen rendben tartott, fehérre meszelt portákat, ilyen tiszta, merev, elegáns öregasszonyokat, ilyen friss gyümölcsöket a nagypolgári szalonokra hajazó enteriőrbe az asztalra kirakva nem fogok találni Magyarországon olyan mennyiségben, ahogyan ezt a filmben látjuk.Annyira szép, merev és tiszta minden, sokan vannak a templomban, ahol figyelnek a pap szavára, hogy az én emlékeim szerint egy református közegnek jobban elment volna, mint katolikusnak. Az a tapasztalatom, a mi vidéki életünk a "mi kis falunk" jellegéhez sokkal közelebb áll, mint Szabó István filmjéhez. De ez nem von le a film értékéből semmit!
Korábbi kritika-olvasmányaim alapján Stohl András játékát emelték ki (polgármester). Nem azt kaptam, amit pl. a Mintaapákban nyújt (még jó, egészen más a két műfaj), de nem is azt kaptam, amit vártam - a Hőskeresők c. filmben nyújt akkorát, hogyha ennél egy perccel sem tenne le többet az asztalra, már megérte. Ezt a szintet ezzel a filmmel nem éri el. Nem rossz, de többet vártam. Eperjes Károly tökéletes pap, pont annyira kenetteljes (visszafogva magát), amennyire kell, pont annyira emberi, amennyire kell, jó ütemben van jelen, remek kiegészítője Klaus Maria Brandauernek........ aki pedig hatalmasat játszik. No, nem, most hazudtam. Nem játszik, éli a történetet. Az orvos ő és punktum. Lenyűgözött ez a természetes, izzadtságmentes munka. Ha nem lett volna a Mephisto, azt írnám, nagy találkozás.............Fantasztikus színészek (pl. Bálint András, Martin Márta, Börcsök Enikő, Szervét Tibor, Elek Ferenc, stb) kisebb-nagyobb szerepekben - és ez a "tüzijáték" jót tesz a filmnek.
A film nem fog nemzetközi karriert befutni. Ezeket a helyzeteket csak mi ismerjük itt, ebben a loncsos-lompos, piszén-pisze Közép-kelet Európában. Nem lesz magyar mozisiker, mert ellen-kritikák bőven vannak (van is miért félniük a kritikát megfogalmazóknak). Fura, hogy ez mennyire rímel a filmbéli pletykára. Még az is, hogy az orvost egy múltban elkövetett, pár napos vallatás után akkor lezárt üggyel újra befeketíthető (szándékosan és irányítva), ahogyan Szabó István ügynökmúltja is előkerült újra hirtelen - vajon miért? Kérdezem naivan................ Nagyon kívánom, hogy a rendező annyira ne üljön fel erre a hullámra, ahogyan az orvos nem ült fel a pletykára: nem védekezett, nem állt ellen, nem magyarázkodott. Méltósággal viselje, énekeljünk inkább, én beállok!
