Mindent anyámról a Pesti Színházban. Nehéz elkezdeni, mert nem tudom, mit írjak. Olyan, mintha egy színes pamacsot fölmázolt volna valaki egy vászonra, álljál előtte és mond meg, mit látsz…… Vagy olyan, mint a láda a gyerekszobában, ami különböző méretű, színű legókkal van tele – szép harmonikus, rendezetlen összevisszaságban, de igazából Rád van bízva, mit és hogyan építesz belőle – a végeredmény is tőled függ tehát. De úgy, hogy nem kapsz használati utasítást a legók mellé………… Szóval jár az agyam, és nem tudom megfogni se a történetet, se a darabot magát. Ez viszont nem azt jelenti, hogy rossz volt. Azt jelenti, hogy zavarba ejtő volt, szókimondó, néha megrökönyödtető, csak nem tudok tisztába kerülni vele. És azon gondolkozom, azért nem tudom fölfejteni, ki kivel mikor mit csinál, mert eleve ennyire szürrealisztikus a darab, vagy csak mégsem volt annyira jó a színészi tagolása a helyzeteknek, mégsem volt annyira jó a rendezői felfogás. Ehhez látnom kellene Pedro Almodovar 1999-ben készült azonos c. Oscar-díjas filmjét (ami alapján készült a darab).
Ahogy a csajokkal hazafelé beszélgettünk, kétféle megoldását láttuk a darabnak, én nem tudom, melyik véleménnyel tudok azonosulni: ebben is van valami, abban is, de egyik sem az igazi, viszont nem igazán van jobb ötletem – ha már kritizálom őket, ugye……….. Kati egyszerűbben fogalmazta meg, ő úgy érzi, a darab arról szól, hogy csak a transzvesztiták tudják önmagukat adni, a nők már játszanak……… Evvel nem értek egyet olyan téren, hogy a transzvesztita (Epres Attila elsőrangú alakítása – nagyon kellemes látványú, igényes transzvesztitát láthattunk tőle) ugyanúgy osztotta a férfiakat és nőket egyaránt……… De valóban, annak ellenére, hogy mindenről hangsúlyozta, mennyibe került és mit hogyan tetetett a testébe – ő valóban fölvállalta, mit érez, hogyan gondolkodik és messzemenőkig szókimondó volt. Míg ellenpólusként az anya (Börcsök Enikő) nem akarja fiának elárulni, ki is volt az apja………. Amikor viszont az anya az apácalányt veszi szárnyai alá, ott a viszony már nem képmutató – ellenben az apáca „eredeti” anyja és az apáca közötti viszonnyal……… Az is igaz, hogy központi férfi nincs a darabban, futólag meg-megjelennek a színen……… Tehát azt nem láttuk, milyen a férfi, ha önmagát adja vagy ha képmutató. De vajon hol vannak a férfiak? Ha a legigazibb lény a transzvesztita, akkor nagy bajban vagyunk. Hiszen mindene mű, minden csinált, minden kitalált és megalkotott…… Bár ugyanakkor egy fura pszichológiai zavarban, egy lelki defektusban sikerül kialakítania magának egy formát, amiben viszonylag kiegyensúlyozottan tud létezni. Talán ez egy elismerendő erő. Erő van az anyákban is…….. Lehet, hogy evvel akarja az író jelezni, hogy erő a nőkben és transzvesztitákban van? Ezért nincs férfi a színpadon? (Nem azt mondom, hogy nem jelenik meg, de jelenléte többnyire csak kiegészítő.)
Másik olvasat (Kriszti véleménye), hogy a darab arról szól, meg tudjuk-e látni azt, mi a valóság és mi a játék, hol a határ, hol az átmenet, észrevehetőe-, és ha igen, melyikünk képes erre. A darabban a fiú rendez egy darabot, mely az anyjáról szól. Az anyjáról, aki a Vágy villamosában játszott. Tehát a darabban lévő darabban van egy harmadik darab. Na, innen fejtsd meg, a színészek mikor, melyik darabban vannak éppen a háromból. Ráadásul vannak bizonyos helyzetek, amikor az egyik darabban indul a jelenet, de kacifántosan a másikban ér véget – és utólag nem tudod megfejteni, hol és mitől billent át, hol kellett volna a váltásra figyelned. Csak érzed, hogy már máshol vagy. Mintha Picasso kockás képeiből látnál egyet-egyet, olyat, ahol egy vonal elindul, máshol ér véget, mint amire számítasz, mégis ad egy egységet – csak nem a megszokott formát. A néző pedig eközben szégyelli magát, hogy figyelmetlen volt, becsapható……. Nem érzi, mi a valóság…… Görbe tükör szögezett a karosszékhez, de nem olyan görbe tükör, amin nevetni szeretnél.
A lezáró képben Börcsök Enikő anyaként egy újszülöttel a karján, Hegyi Barbara Börcsök Enikő halott fiával a karján (de azt játsza mégis, az ő fia – ki érti ezt?) – és nem tudtam megfejteni, mi a helye ennek a képnek itt. Értem én a párhuzamot, meg valahogy azt lehetett érezni, hogy ez az egyetlen őszinte viszony a női nemnél, ez nem játék a maga drámai valóságában. De nem értettem, miért van Hegyi Barbarának (aki leszbikus sztárt játszik, gyerekéről szó sincs a darabban) hirtelen köze Börcsök Enikő szerepbeli fiához (Varjú Kálmán zseniális alkotása), aki az anyjának rendezi a darabot, és akit elüt egy autó……… Szóval, kissé kótyagos-katyvaszos darabot láttunk. Néha tudtam másra is gondolni, mint a darabra, a végét kifejezetten soká húzták. Mégis van róla mit összeszedni, van min vitatkozni.
