A városba indultunk, és már az út első szakaszán nagyon nagy megtiszteltetés ért: a földalattin Kálloy Molnár Péter ült le mellénk. Kati azonnal a blogról kezdett el beszélni, bemondta a címet, a tárhelyet........ Én meg gyáva voltam, és bár Katinak válaszolgattam, nem léptem oda, nem meséltem el, én vagyok az, akinek a blogját pár napra feltűntette a honlapján..........!!!!!!!!!!!!!!!! Így múlik el a világ dicsősége :-)
Erzsébet téren megnéztük az Európa-napot. Jobb híjján. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere egy kissé esős majálison. Volt sült kolbász (ezer forintért, igaz kenyérrel és mustárral), volt színházi sátor, kézműves foglalkozás, szappan árusítás......... És a nagyszínpadon Heaven Street Seven koncert - az esélyegyenlőség nevében egy cigány énekegyüttessel közösen léptek fel. És ez nem rontott a dogon, Kiderült, hogy a mai populáris zene is találhat közösséget az etnikai gyökerekkel. Kiderült, hogy a ritmus ugyanaz. És a kettő egymás hatását erősÍtette: a dalokból jobban kitűnt, hogy semmitmondóak, de pont emiatt lehetett a hidat fölépíteni a két kultúra között, pont ez az átlagosan semmilyen életérzés, a ritmnus tisztelete, és a zene, mint a mulatás alapja - ez volt a szenzáció, ami eggyé tette a két világot. És ez volt az, amiért a huszonéves fiatalok vonatozni kezdtek, és ez volt az, ami miatt a babakocsis édesapák kiszedték a kocsiból fiaikat és ugrálós-incselkedős csápolásba kezdtek, hogy megmutassák a gyermekeknek, hogyan is kell ezt. Pont sör mellé való zene volt, kellemes este, kellemes meglepetés lett belőle egy órán át, a hangulatot még az időnként csepergő eső és a tartósan szomorkás idő sem tudta megtörni. Aztán a séta az új főutcán... Lenyűgözően szép lett a Bazilikához vezető utca. A Szabadságtéren a szökökút éppen nem működött. A Parlament úgy ált a helyén, kissé álmosan, ahogyan szokott. Majd a Néprajzi múzeum mellett továbbmentünk, a Vígszínházzal szemben a török étteremben egy kebabot ettünk. Onnan továbbsétáltunk a Király utcába, ahol másik török étteremben padlizsánsalátát ettünk, majd következett egy fagyi........... Mindezt női csacsogás és gagyogás kísérte, úgyhogy a világ folyása rendben van, nagyon is, hiszen Katival az elmúlt 4 óra leforgása alatt rendbetettük. Mozgásigényünk is kielégült, gyomrunk is megtelt, agyunk is kapott valamit és mindez együtt a lelkünkre is nagyon hatott. Fantasztikus volt, hogy nem történt semmi, mégis a világ fordult meg körülöttünk. A nyugalom lenyűgöző volt, és az is, hogy minden klappolt.......... Pedig semmit nem vártunk ettől az estétől, csak szerettünk volna kis időt eltölteni - nem otthon. Ja, és nem utolsó sorban kiderült, hogy a dalok egyike-másika, melyeket ezen vagy azon a rádión hallunk néha, a Heaven Street Seven együttes dalai. Az élet egy folytonos tanulás :-)..........
Azoknak, akik nem vettek részt a mai napon, akik nem jöttek velünk a semmit élvezni, csak azt tudom üzenni: így jártatok, vessetek nagyon Magatokra - ilyen nyugalommal a lelkemben úgysem tudok Rátok vetni :-)
