Egy októberi esős pihenőnap a legtökéletesebb egy mozilátogatásra. Nem is hagytam veszendőbe menni.
A hullám. Szabadság, szerelem. Holt költők társasága. Pál utcai fiúk. Valamelyik filmet biztosan ismered. Ha mindet, akkor nem biztos hogy érted, miért hozom ezeket ide, hiszen az egyik '56-ról szól, a másik a huszadik század elején játszódik, a harmadik a kilencvenes években, a negyedik pedig az ötvenes évek. A hullám német közegben, a Szabadság szerelem itthon, a Holt költők amerikában, a Pál utcai megint itthon játszódik. Akkor mit akarok? Hallgatni.......
A szabadság, szerelem úgy dolgozza fel a történelmet, hogy hétköznapi emberek sorsán keresztül mutatja meg a forradalom hevét. Alulról láttatja a nagy dolgokat. Alulról, ahol talán nem látják, nem érzik, mi van fönt, hogy működnek a dolgok. Vagy van, aki látja.......
A hullám olyan gimnazista kamaszokról szól, akik valamit megtalálnak, akik valami ellen lázadni akarnak, akik összefognak - és előre mennek. Közben felnőtté válnak.
A Holt költőknél hasonló az indíttatás, az összefogás a szabad gondolkodásért. A valamiben hivés (bocs a szófacsarásért).
Pál utcában a Grundban való hit ad értelmet és motort a felnőtté váláshoz.
Szóval ezek a filmek átmenetet ábrázolnak a trottyos, lompos, loncsos és piszén-pisze kölyökmackó korból a felnőttlétbe. Még az általam nem sokra becsült Szabadság, szerelem c. filmben is megtalálható ez a szál. Az átmenet bemutatása hol jobban, hol kevéssé jól sikerült, hol csak fiúk, hol fiúk és lányok a részesei. És megszenvedői. És mindegyik filmben ott van a mély hit, az elköteleződés. Hit VALAMIBEN vagy VALAKIBEN. És mindenhol van vezéralak, hangadó, valaki, aki talán gyávább (bár a Szabadság szerelemben nem emlékszem ilyen karakterre, igaz, lehet, hogy volt, de a film nekem annyira felejthető).Csak a Pál utcai fiúk mondja ki, ki az áruló, a Holt költők és a Hullám az áruló helyzetét, gondolatait is árnyalja, és már ott nem lehet olyan önkéntelenül a részünkről ujjal mutogatni rá.
De miért ez a sok locsogás négy filmről? Mert ezeket juttatta eszembe a most látott A néma forradalom. Megjegyzem, az eredeti cím szó szerint azt jelenti: a néma osztályterem. Részemről jobban a számra áll a néma osztály cím, ami utalhatott volna politikai osztályra is. No, de engem erről nem kérdeztek. A film nem régen került a hazai mozikba. Az 1956-os eseményeknek (is) állít emléket, a hétköznapi ember történésein keresztül. Olyan srácok és szüleik életébe helyezkedve, akik nem vagy alig értik a NAGY politikai erők működését. Az alaptörténet: Berlinben még nem áll a fal. Két, érettségi előtt álló haver átlép a nyugati zónába, az egyikük meglátogatja a nagypapa sírját (aki Waffen SS tiszt volt), a másikuk moziba vágyik, valami filmben női mellett látni. A moziba belógva a film előtt hiradót néznek, amiben beszámolnak a magyarországi forradalomról, és arról, hogy Puskás a felfordulásban életét vesztette. A fiúk hazatérve keletre hétfőn reggel elmondják az osztálynak, mit láttak, az egyik politikai megfontolásból kéri őket, hallgassanak az órán 2 percig tiltakozásul. Az osztály nem igazán kapható a dologra. A lazább barát mentő ötletként bedobja, hogy muszáj megtenniük, hiszen Puskást megölték........ Az osztály többsége elfogadja a kihívást, ezért a történelem óra elején két percig senki nem szól. Senki, az egy áruló kivételével, bár ő is csak annyit mond: ez egy tiltakozás.........
Az iskolaigazgató igyekszik helyén kezelni a dolgot, érti, hogy ez egy elhamarkodott, átgondolatlan diákcsíny, de mire elrendezhetné a dolgokat, színre lép az iskola párttitkára, már be van vonva a járás, a történet egy pontján megjelenik a miniszter......... A fiúk pedig elkezdenek egy nagyon külvárosi romos helyre az öreg nagybácsihoz járni, hogy amerika hangját hallják a rádióban a magyar helyzetről. A szülők is értesülnek a dolgokról. lassan körvonalazódik a múlt: a város vezető párttitkár egy SS-Waffen lányával él házasságban, kemény drillben uralva a családot. A vasöntődében keserű és nagyon kemény munkát végző apa valamikori 1953-as forradalomban szerzett olyan "érdemeket", hogy azt máig szenvedi a család. Az áruló fiú apja híres vöröskatona volt, a fiú úgy tudja, végül lágerben pusztult el, anyja egy papot választott élete párjául...... A nyomozás során (a vezetőség azt akarja tudni, ki kezdte, ki lehet a bűnbak) a hatóság semmilyen eszköztől nem riad vissza: vallatás, egymás ellen kijátszás, és a családi múlt felemlegetése. Több fiú így szembesül az elhallgatott múlttal. Mi pedig láthatjuk, hogy a Waffen SS nagypapát azért lőtték le, mert vállalta, amit elkövetett, unokája is kiáll a gondolataiért. A vasöntödei munkás fia ugyanúgy elégedetlen és forrong, mint 53-ban az apa. Az áruló pedig......... ugyanúgy áruló, mint az apja. Mert a valóságban nem lágerben halt meg, felakasztották társai a háború utolsó pillanataiban, nyakában egy tábla: áruló. A fényképet a járási hölgy adja a fiú kezében. A kép hátterében a város párttitkára, a gondolataiért kiálló fiú apja (aki, úgy tűnik, beköpte az árulót).......... A történet kavarodik, az öregembert letartóztatják, az osztály körül szorul a hurok, a főhős elhatározza, nyugatra szökik, kéri barátját, gondoskodjon róla, hogy mindent rákenjenek, és mindenki érettségizzen le. Másnap az osztályban Kurt helye üres. A vezetők állnak sorban, utasításba adják, álljanak fel egyenként és mondják ki, hogy a nyugatra szökött fiú volt a felbujtó. A ciciért nyugati moziba ment havert szólítják elsőre, aki nem hajlandó ezt megtenni. Kirúgás vár rá. Egy barát emelne szót, azonnal elbocsájtják őt is. Egyetlen kelet-német iskolában sem érettségizhetnek. Cókmókkal kifelé mennek, amikor egy lány feláll, és mellettük szól. Majd sorban, egyenként a többiek is. Szinte ugyanaz a jelenet, mint amikor a Holt költőknél el kell mennie a tanárnak, és a fiúk a padra állnak fel egymás után. Abban reménykednek a német filmben, hogy egy egész osztályt nem rúghatnak ki. Az igazság az, hogy de. Nincs mit tenni, karácsony jön, úgy kell csinálni, mintha nyugatra mennének rokont látogatni, és soha többé nem kell visszajönni. Ott kell érettségizni, ahol lehet. Az igazgató utolsó mondata az osztályhoz: vajon mire mennek ezzel a végeredménnyel a magyarok?
A film megtörtént esetet dolgoz fel. A film végén ott az írás, hogy az osztályból mindössze 4 fő nem disszidált karácsonykor. A nyugatra menekültek mindegyike leérettségizett.
A film nagyon erős, fogva tart, érzelmeket is korbácsol rendesen, van benne hűség, hűtlenség, árulás, temetetlen múlt, indulatok, érvek és ellenérvek. A szülői párok éles lenyomatai a múltnak, igyekeztek minél többet belenyomni egy-egy családi körbe. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy "fő párt ember" egy volt náci tiszt lányával élve "fő párt ember" lehetett. Vagy ha mégis, akkor annak nagyon nagy szerelemnek kellett volna lennie, hiszen az ember a semmiért az egész karrierjét nem reckírozza, de a filmbéli házasságban a férfi a parancs, a nő a remegő kiscica, a szolga, szeretetnek, szerelemnek, otthonosságnak nyoma sincs. Nehezen hiszem el, hogy a volt híres vörös katona férj özvegye egy pap neje lehet..........Nehéz elképzelni, hogy az 53-as múlttal rendelkező apa sosem osztotta meg gondolatait otthon, a gyermekei semmit nem tudnak.......... De ezek a "költői túlzások" tökéletesen ábrázolják az akkori kor ellentmondásait, illetve tökéletesek arra, hogy bárki bármikor zsarolható legyen. Ezeket nem hibaként rovom fel, mert működik, lesz feszültség ettől bőven, jót tesz a filmnek ez a történelmi sűrítés. Jól keretezi be a srácok felnőtté válását. Mert a dolgok olyan kemény irányba mennek, a szinte diákcsínyből a lövöldözésig, a családi szennyes kiborulásától a felelősségig annyi mindent élnek meg intenzíven, hogy nem maradhatnak felhőtlen kamaszok többé. Ahol egy ki nem mondott szó miniszteri látogatást okoz, ahol egy kimondott szó emberéletekbe kerül, ahol a hallgatás családi tragédiákat hordoz, ott nincs egészséges (kamasz) lélek, ott nincs szép lassú átmenet a felnőttkorba. Muszáj felnőtté öregedni napok alatt.
A film kulcsmondata nekem az, amikor az öreg nagybácsi mondja a srácoknak, hogy nem az számít, hogy a kommunizmusban, a kapitalizmusban vagy a királyságban hiszel. Az számít, hogy hiszel valamiben. És ettől válsz rendszerellenessé. És innen már nincs visszaút, csak döntés: mit választasz.........
Én még maradtam a stáblista utolsó betűjéig. Még két percig hallgattam...........
