A gyereknek otthon ebédre csak hús van, tegnap nem volt ideje és türelme köretet készíteni. A nagymamát nem látta napok óta, pedig már abban a korban van, amikor minden nap számít. Ez a múlt, a jelen a lelkiismeret furdalásé. De a lelkiismeret furdalást elnyomja, hogy megint itt van ez az érzés, megint úgy érzi, kimarad valamiből, fut el mellette a világ, telnek a napok – nélküle. Ő megint itt marad…… Volt ilyen korszaka 2005-ben, elment Sepsiszentgyörgyre. Volt ilyen korszaka 2006-ban, akkor Neckarsulmban kötött ki. 2007-ben nem emlékszik merre menekült, 2008-ban Prágáig röpítette a vágy. 2009 a gazdasági válság éve volt, így csak egy röpke napra villant át Kassára, hiszen takarékoskodnia kellett. Most pedig már a lánya ért abba a korba, hogy utazni vágyik, élménygyűjtő lett ő is – és a négynapos munkahétből nem telik két külföldi csavargásra nyár végén.
Ezek a csavargások a fiatalkorát, a felelősség- és számlák nélküli lébecolást hozzák vissza. Amikor csak ő volt és az érzései, és mindent megélni vágyott, lebegni térben és időben. Amikor azért lehetett büszke magára, hogy megcsinálta, hogy megélte, ő, teljesen egyedül……. Ahogy annakidején egyedül élte túl Leningrádot, Bécset, Landshutot – és bár sehol semmi különleges nem történt, számára maga a szituáció volt különleges: Idegen emberekkel együtt létezni, tapasztalni és átélni azt, hogy semmi sem más ott sem, és mégis teljesen más minden. És ezeket a tapasztalásokat aztán egy éven át építette be a maga személyiségébe.
Ma a valóság az, hogy amikor a film legkönnyesebb pillanat van, a fia akkor jön be, hogy kellene kétezer forint osztálypénzre, a lánya akkor mesél az újabb barátnős történésekről…….. A menekülései legtöbbször olyan helyzetben történtek, amikor valamiért nem találta a helyét. Nem tudott minden hasonló szituációt meneküléssel megoldani, de a nyár, amikor a gyerekek nem voltak otthon úgysem, alkalmas volt arra, hogy a problémái elől elfusson, és onnan, a távolból nézve a gondjaira megoldást talált, Az élmények, a pozitív benyomások megerősítették, hogy meg tudja hozni a döntéseket, meg tudja lépni a problémái lezárását. Most a jövőt nézve úgy érzi, valami végérvényesen megváltozik egy időre, más lesz a helye a világban, feladatai lesznek. Ez is nyomja abba az irányba, hogy még egyszer legyen része ilyen élménydömpingben, még egyszer érezze át azt, amit szabadságnak vél – bár inkább csak kötetlenség. Mivel pénze nincsen, hát ismét ahhoz az olcsó megoldáshoz nyúlt, amivel tavaly is élt: belföldön keresi a szórakozási lehetőséget, lehetőleg olyat, amire nem kell költeni. Szerencséje van, a barátai már vagy még nem nyaralnak, így eléggé sűrűre sikerült a hete, túlvállalta magát. De bizony ez nagyon édes szenvedés. Szüksége van arra, hogy ne kelljen időre hazaérnie, hogy értelmes emberekkel értelmes gondolatokat váltson, hogy hallja, mi foglalkoztatja a barátait, hogy lássa a felcsillanó szemüket, amikor őt hallgatják. Gyerekkorában sokszor érezte azt, hogy kívülálló, hogy másodvonalbeli, a viccei érdektelenek, sótlanok, a gondolatai fölöslegesek. Nem tudott eleget nyújtani az édesanyjának, nem felelt meg a gyerekközösségnek. Ma, amikor már mások elvárásai nem érdeklik, tud szabad lenni, tudja a saját értékeit, mégis jól esik a visszajelzés, és jólesik érezni, hogy hányan várják a találkozást vele, hányan szeretnének programot vele. Jó értékes emberek szemében értékesnek tűnni – talán éppen ezért választott ilyen különleges embereket a barátainak. Sokszor eszébe jut, ha tudnák, milyen szürke kisegér volt, hogy mennyire félt, hogy mennyire görcsölt……. Az utazások a tini korban arra voltak jók, hogy elmenjen oda, ahol nem ismerik, ott el tudta magát adni talpraesettnek, színes egyéniségnek. Észrevette, hogy elhiszik neki, hogy alapjában ilyen, rádöbbent, hogy tud ilyen is lenni – és nem is esik nehezére. Eszméletlenül pozitív érzésekkel érkezett haza, az önbizalma a csúcson volt – mindaddig, míg a szokásos gyereksereggel össze nem találkozott megint és a hétköznapok nem gyűrték be újra. Aztán tudatosan építette fel magát, ma már ő így természetes. És élvezetes, mert olyan embereket hozott a változás, akikkel kell ez a hét együttlét, még akkor is, ha fárasztó, ha bizonyos dolgok elmaradnak………………….
Tegnap az Időutazó felesége c. filmet nézte meg. És kettősség maradt benne a film után. Csodásan, meleg színekkel fényképezett film, (Ez fontos, főleg annak, aki látta a Közellenség c. filmet, aminek a 40 % nézhetetlenül sötétben játszódik). Hangulatos. A történet leírva érdekes (mindjárt összefoglalom), de este nézve, munka után kissé nehéz követni, elég egy pillanat, hogy nem figyel az ember, már szinte követhetetlen. Egy férfi időutazó, a saját életében utazgat előre és hátra. Találkozik egy kislánnyal, aki a történet bizonyos pontján felnő, és feleségül megy az időutazóhoz – ő maga nem időutazó. Aztán újra kislány a történetben. Például az esküvőn a férfi először harmincon-éves, majd negyvenen túli……….. Azt ábrázolja a film, hogy egy különleges embernek hogyan lehet hátteret biztosítani. Hogy a feleség szerepe az elfogadás és a mérhetetlen szeretet, ha már egy ekkora kincs birtokába jutott. Nem tudja megváltoztatni, csak elfogadnia lehet azt, amit nem is ért talán igazán – még akkor sem, ha ő érti a legjobban a világon. És azt, hogy egy különleges emberért fel kell adnia magát. Viszont azt is igazolja ez a film, ha egy férfi valahol jól érzi magát, oda visszatér, bármi áron. Ha otthonra lel, onnan, ha el is megy, visszatér. És bármi történik vele, jó és rossz, hazatér és hazaviszi. Mindkét fél részéről óriási szeretet igényel ez a hozzáállás: a nő részéről a várakozás, az egyedüllét leküzdése, a férfi részéről annak a tudása, bármerre csavaroghat, bármit megtehet, de elkötelezte magát, és jól esik hazatérnie.
Ezt a filmet megelőzően egy izgalmasabb film háromnegyedét látta: a Szélhámos testvérek c.-t Már lépéseket tett annak érdekében, hogy módja legyen elfogyasztani a teljes filmet. Különleges bája van, Rachel Weiss és a Zongorista c. filmért Oscart kapott Adrien Brody is játszanak benne. A történet csavaros, a párbeszédek légkönnyűek, csalafintaság, furfang, szélhámosság árad mindenhonnan, vékony és törékeny emberek – lélekben, külsőben egyaránt. Nagyon izgalmas film.
Szóval a kötetlenség árad, ömlenek az élmények, csak győzze megélni és aztán feldolgozni. Csoda, ha nem marad idő feldolgozni a krumplit?
