Second-hand kultúra

Hát az úgy volt, hogy jól megjártuk. Mármint az utat Dürmentingenig és vissza. És jól tudom, messziről jött ember leginkább azt mond, amit akar, azért remélem, hogy elhiszitek, amit itt összekalimpálok Nektek. Szerdán, az aradi vértanúk napján indultunk Ausztrián át Oberschwaben tartományba (Felsősvábiának szeretem fordítani). Alig 10 órás út után (Memmingenig autópálya, onnan kis falusi utak) letettük az autót és a csomagokat Bad Buchau-ban a Hotel Stern Pension-ban. Klasz hely volt, igazán gemütlich, rendesen informált tulajdonossal, Hauswirttel, olyannal, aki valóban a szívén viseli azt, hogy otthon érezze magát a messziről jött vendég. És mindent (de szó szerint mindent és bármit) tud a környékről: szórakozási lehetőségek, árak, utak, helyzetek, stb. Rengeteg program, finom ételek vártak, új emberek, új helyzetek, a következő 3 nap az abszolút rácsodálkozás időszaka volt. Ilyenkor imádok mindent, mindenre nyitott vagyok, szinte vadászom azokat a lényegtelen dolgokat, amik szétválasztanak vagy összekötnek. Érdekes tudni, hogy ott is kék a hideg víz jelzése, és érdekes tudni, mennyire finom a füstölt lazac reggelire – ami az ára miatt csak ott elérhető. És én csak most tanultam meg például azt is, mi is az a Spätzle, és hogy az mennyire finom. Egyik legszembetűnőbb eltérés a két ország kultúrája között számomra talán az, hogy Németország női ország, míg Magyarország férfi ország. Hogyan is értem ezt? Németországban a nőknek van energiájuk és igényük, megvalósítják az apró dolgaikat, a férfiak pedig alkalmazkodnak ehhez és közreműködnek. Nálunk többnyire kinevetik a nőket hasonló törekvéseikért. Mire is gondolok pontosan. Adott egy falu kint és Magyarországon bárhol. Németországban a főétkezés szerves része a saláta: előételként, főfogásként, ez mindegy, de van, és szívesen fogyasztják – a férfiak is. Magyarországi falvakban a saláta maximum a pörkölt mellé járhat ecettel nyakon öntve. Próbálj meg vidéki feleségként salátát másképp tálalni! De beszélhetünk a terítésről is. Magyarországon a viaszosvászonra pakolják a leveses tányért, sokszor abba osztja a háziasszony a vízbefőtt krumplit és a körömpörkűttet, amit aztán leveses kanállal fogyaszt a zember. Mert nincs igény többre. Kint a teríték minősége, a szalvéta mosolya is számít. Mondhatjátok, persze, mert étteremben étkeztünk. Rendben, legyen igazatok, de üljetek be szerda délben egy szekszárdi étterembe, de bármilyen egyéb helyet említhetnék. És vannak egyéb tapasztalataim a házi vendéglátásról, a baráti vendéglátásról is, és ott is fényéves eltérés tapasztalható az országaink között. Németországban is van sertés, marha és egyéb állattartást is végeznek. Miért nem áll a konyhában a malac-szaros gumicsizma? Hogyan maradhatnak meg a porták tisztán, kézimunkától hemzsegve, színekkel és díszítésekkel? És lépj be itthon egy portára Etyek főúttól messzebb eső részén vagy Fejér megye déli területein, de biztos nem jobb a helyzet Szabolcsban sem. Nem akarok túlzásba esni, biztosan kint sem fenékig tejföl (DEHOGYNEM :-) ), de a különbségek nagyon is érezhetőek – hazám kárára. Amit pedig igen nagyon szeretek, de attól még igaz, hogy most alulmarad. Írhatnék regéket a vállalati kultúráról is bőven. Hogy italautomata van az üzemben, hogy üzemi étkezésre van lehetőség, hogy mennyire lassan, precízen és kifinomultan dolgoznak, nincs hajtás, nincs őrület, nincs para…. Egyszerűen csak ráérősen teszik a dolgukat, szép csöndben, mindenki a magáét. Az már csak természetes, hogy mindehhez tökéletes ipari háttér és felszereltség áll rendelkezésükre. És a végére még egy igen szembetűnő különbség. Bad Buchau mocsárra épült. Bár nem süllyed el semmi és senki, azért a mocsár dolgozik. Reggelente szitáló köd lepi el a tájat, ingó-erdő van a kisváros határában (ahogy jársz az erdőben, lépteid nyomán a fák megdőlnek), iszappal gyógyítanak a Kurzentrumban. Tehát él a mocsár, együtt élnek vele. Olyannyira, hogy a mocsár munkái miatt az utak három-négyévente megsüllyednek és fölpúposodnak, hát nem restek három-négyévente új utakat csinálni. Nem, nem foltozni, pótolni, dehogy. Teljes úteltakarítás (delete), aztán új alap, és a nulláról teljesen új út………… Ja, és az országút mellett jobbra bicikli út………. Na, azt sem felejtik ki………… Mikor beérkeztünk Budapestre az M1 felől és már túljutottunk az Erzsébet hídon, kollégám a Rákóczi útra gondolva megkérdezte: mi ez, mogyorós csoki?:?????????