Egy: összeszedtem pár embert és elindultunk hóban-fagyban, hogy a bejgli szeleteket és a rántott halat kicsit átmozgassuk a bendőnkben. Kő-hegyre tartottunk. Ez a hely Pomáz és Szentendre között található, formájára nézve olyan, mint a Kis herceg c. könyvben az a rajz, amikor a kígyó lenyelte az elefántot – kalapra emlékeztet. Fenn a turistaháznál misztérium játék fogadott, amit nagyon élveztünk – forralt borral a kezünkben. Kellemes társaságban, jó hangulatú kirándulás volt.
Kettő: egy kis fapados – de annál kedvesebb – Suzukival december végén Hévíz felé vettük az irányt. Még sosem jártam itt, így nagy kíváncsisággal láttam neki az útnak. És a várakozásaim beigazolódtak, roppant jól éreztem magam. Pedig ez nem a csapatról, a mulatozásról, hanem sokkal inkább a kikapcsolódásról, az ellazulásról, a gondolatok gereblyézésről szólt. „Szaladjon kifelé belőlem, gondoltam, egyetlen” – ahogy a Quimby (későbbi átiratban a Csík zenekar) dalában írva vagyon…….. Úszás, szauna, fóka medence……….. Egyfolytában erről szólt három nap. Az egyik délután a tóra is eljutottunk. 15 óra után a belépő csak 1200 Ft (előtte a háromórás belépő felnőtteknek 2400, gyerekeknek 1900 Ft)., de a tóban csak sötétedésig lehet maradni. Roppant fura párában úszni, szinte csak sejteni lehet, hová visz az út, merre úszol, ki van a közelben……. Furcsa volt decemberben a mínuszok között mindenhol az üzletekben fürdőruhák garmadát, a legkülönfélébb úszógumikat, fürdősapkákat látni. És egy csomó külföldit……… Kicsit nyáresti siófoki utánérzésem volt, csak a kabátok és a sapkák zavarták meg az emlékképeimet.
Három: jazz est a Fonóban. Nem vagyok nagy jazz fogyasztó, de ezért megérte menni és kicsit kitekinteni a saját kereteim közül. Két órás koncertre számítottam, ehhez képest 5 órán keresztül fogyasztottuk – inkább faltuk, tömtük magunkba – azt az élményt, amit a jazz fogalomba bele tudtak nyomni az év végén. Volt itt minden – a Junior Szakcsi zenekartól Balázs Eleméren át a kissé poposabb zenekaron keresztül (Lamm Dávid trió) a népdal imitációkig (Győrffy Gergely – Lőrinszky Attila duó) -, ami jazzes szem-szájnak ingere. Bevallom, a legutolsó formáció (zzaj H. Quartet – már a név is görcsösen akar jópofa lenni) nekem már nagyon nehezen ment le……….. Sting könyvének a címe jutott eszembe: Széttört zene……. Ez a jazznak az a változata, amikor mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti a maga kis hangszerén, és elvileg valahol összhangoznak időnként…… Kicsit indiai közlekedési csomópont jut az eszembe, ahol mindenki más közlekedési eszközzel tülekedik át a lámpanélküli kereszteződésen – időnként kénytelen mindenki megállni, mert nem lehet eldönteni, ki is jön………Tudom, vannak olyan emberek, akik ezt nagyon át tudják élni, mert a rendszer pont a rendszertelenségben van és pont az a csodálatos, hogy mennyire távoli területek képesek egymással összekapcsolódni, hogy aztán szaladjanak is tovább…….. De nekem ez nem az ösztönös zene – ez görcsös zenealkotás. Még akkor is, ha az éppen nagyon élvezi, aki alkotja. A szív nem így dobban, a láb nem erre az ütemre akar lépni. Ez a zene nem a vérünkben, hanem az agyunkban van. De ne csak panaszkodjak. A Dresch Quartet nekem lenyűgöző volt. Ha szeretni fogom a jazzt, csak miattuk és csak ezt a válfaját. Mert elragadott. Mert csodásan beleillet a koncepcióba a cimbalom és ifjabb Csóóri Sándor (az unoka) népies hegedűkísérete. Az egész programért egy nagy BRAVÓ a Fonósoknak!!!!!!!!!!!!!
Négy: az ügetőre mentünk szilveszterezni. A hangulat felejthetetlen, főleg, hogy megtettük tétjeinket, hát kénytelenek voltunk szurkolni, jó hangosan, hiszen a lovak messzebb vannak, hátha nem hallják. De lehet, hogy éppen a hangunk keltette rezgéshullámok lökik be az aktuális nyertest a célba. Mi a kilencedik futamban fogadtunk, négyen négy lóra. És bizony Jold nyert – I,ike futott be a célba elsőként (megjegyzem az én Lencsim hosszan vezetett, végül másodikként ért be)….. Mondják, szűz kéz szerencsés. Végül mégis úgy alakult, hogy a legtöbbet én nyertem……. Tavaly a tizedik futamban Lucuskára tettünk, aki akkor csak harmadik lett. Idén nem fogadtunk a tizedik futamban. Kár volt: ezúttal Lucuska nyert. Összességében jó évzárás volt. Még akkor is, ha előtte felhők rajzolódtak az égre……….