„Hol volt, hol nem volt….. Hol? Sanyika, ez csak egy szófordulat…..” Gondolom, mindenki tudja, miből idéztem. Ha nem, akkor vegyétek elő az Üvegtigris 2.-t és frissítsétek fel az emlékeiteket. De ne kanyarodjak el. Szóval volt egyszer egy szombat, vízkereszten is túl, de még hamvazószerdán innen, amikor kis csapatunk úgy döntött, ad ennek a zord időnek, a folyton rákezdő hóesésnek, a jó hidegnek, és sok derűvel meg némi alkohollal legalább egy estére elfelejtjük a valóságot. Farsangoltunk hát egy nagyot, jót nevettünk egymás jelmezein – nekem két kedvencem volt, Jold átváltozott Jolandává, miután majdnem annyi időt töltött a fürdőszobában, mint egy menyasszony. Bármikor nagy durranás, ha egy férfi női ruhába bújik, hát még akkor, ha ez a férfinek jól is áll, és sok humorral és rájátszással hozni is tudja a szerepet………… Joldnak ez a vérében van. Igaz, csöppet elgondolkodtam azon, hogyan hat ez majd az intim érintkezésünkre…. J Az este folyamán a látványa többeket mosolygásra késztetett – fenntartva ezzel a folytonos jó hangulatot. És akkor még nem is beszéltem arról, milyen helyzetkomikumokat hozott magával a szerepe, gondolom, el tudjátok képzelni, ezeket a pillanatnyi karcolatokat nem lehet úgy megírni, hogy az adott hangulatot varázsolják vissza. Ezek olyanok, mint a szappanbuborék, ha meg akarod fogni, semmivé válik, lényegtelenné lesz. Szóval most ezt nem bontanám ki, ha valóban érdekel, majd részt veszel a következő farsangi megmérettetésen. És most essék szó másik kedvencemről, a csillagfejű csavarhúzóról. Ingrid volt az ötlet megvalósítója. Fejére két óriási, kartonlapból készített csillagot tűzött, maga után egész este aranyszálon, iszonyatosan zörögve húzott egy óriási csavart. Ingrid jelmezében az ötletesség, a humor, az átvitt értelem Escher-kelyhe nyűgözött le. Pont az ellentéte volt Jolandának, nem volt harsogó, nem volt folyton birizgáló, kellett hozzá az intellektus, finom volt és igényes. Na nem azt mondtam, Jolanda nem volt intellektuális – nagyon elegáns titkárnőnek sikerült beöltözni. Mégis ott a hatás, a harsogás volt a lenyűgöző. És lám, milyen összetett a világ, mindkettő irányból hatott rám az ötletük. De essék szó a többiekről is, felsorolásképpen. Volt mutogatós bácsi, John Lennon, Karády Katalin, bombaszakértő, halál, M and M-s golyó……… Én nagymama ribizli-lekvárja voltam. Ezek a jelmezek megalapozták a hangulatot, amit először activiti-partyval próbáltunk megfejelni, majd kipróbáltunk egyéb játékokat is. Attila kreativitása vitte végül teljes sikerre a farsangot: olyan játékot kezdtünk, ahol Attilának azt mondtuk, kitaláltunk egy története, amit fejtsen meg. Kérdeznie kellett, mire csak igen-nem kérdésekkel válaszolhattunk, de úgy, hogy ha a kérdését mássalhangzóval kezdi, akkor a válasz „nem”, ha magánhangzóval, akkor pedig „igen”. Attila kreativitása , folytonos agyalása, nagyon remek kis történetet kerekített – gondolom egyértelmű, hogy semmilyen kitalált történet nem volt a háttérben. Nem tudom, mikor nevettem ennyit egyfolytában, de öröm volt látni azt is, kicsit csöndesebb és általában visszahúzódó társaim is hogy megnyíltak……….
Elizabeth Gilbert Eat, Pray, Love című könyvét olvastam, mely alapjául szolgált a magyarul Ízek, imák, szerelmek címmel megjelent filmnek. Gondolom, a harsogó reklámok és beharangozók okán már mindenki tudja, miről szól a film (a nő válás utáni öntudatra való ébredéséről, útkereséséről). És az is köztudott dolog, hogy a könyv mindig jobb a belőle adaptált filmnél. Most én előbb találkoztam a filmmel, mint a puhakötésű, enyhén „csajos” hatású könyvvel. Olyan a borítója, ha nem Irénke ajánlotta volna, akkor a film alapján biztosan nem vettem volna kézbe. A filmben nem élem át azt, hogy a főszereplő fejlődne, a filmből úgy tűnik, egy unatkozó csaj mindig másokra fonódva, mások által lökdösve jut el egy válástól egy szerelemig. Olyan, mint a medúza a vízben – csak úgy lökdösődik, olyan átlátszó, olyan naív. Miközben a film szép tájakon játszódik és valóban átéljük, hogy a végére boldogabb lesz a lány – csak éppen nem tudni, mitől. Hát ilyen alapokon fanyalogva vettem kézbe a könyvet, valami amerikai szirupra számítottam. És……….. Volt, ahol nem tévedtem. Helyenként nagyon humoros az írónő, igaz, sajnálom, hogy ez nem tart ki az egész könyvben, annyi energiája a humorának nincs, hogy mindent átszőjön. Az olasz szín (eat) tulajdonképpen nem másról, mint a megpihenésről szól. Valami olyasmiről, amikor nincs más dolga az embernek a nyaralásának mondjuk első két napjában, minthogy lazuljon, aludjon, fogyasszon. Utána kezd csak el hiányozni a mozgás, a program……. Ennek megfelelően nincs is semmi komolyabb ötlet vagy gondolat ebben a részben, csak úgy telnek a lapok, olyan semmilyen kicsit, ahogyan leírja, egy amerikai szemével milyen az olaszok hétköznapi élete. Ha úgy vesszük, ez a bevezetés a második részbe, az indiai guruk világába (pray). Na, ez az, amiért ezt a könyvet olvasni kell. Lapról lapra tartalmaz felismeréseket, kézzel foghatóan érezni az átváltozást, szinte az olvasó is végigmegy azon az úton, amit Elizabeth vitt végig. Erős, gondolkodtató, humoros és idézni való részek sokasága hemzseg ebben a részben. Felpörget, szinte várod már, hogy akkor majd a könyv vége, a Balin töltött időszak, majd az aztán hogyan teszi fel a koronát erre az egész műre, ha a második szakasza a könyvnek ennyire jó……….. Előre dörzsölgeted a kezed, habzsolva olvasod a második részt, csak hogy végre a harmadikba hatolhass….. és akkor végre eljön a pillanat, megtörténik (love)……………. És………..semmi. Ugyan nem annyira színtelen, mint az olasz rész, de mintha nem ugyanaz a kéz írta volna, mint az indiai napok beszámolóját. A humornak itt már nyoma sincs, nem igazán érzékeled a belső változást, bár ebben a részben is kis szeletet kaphatsz a balinézek világából, történelméből. Összességében nem csalódás a könyv, a filmnél sokkal jobb, az nem tudta visszaadni a belső rezdüléseket. De olyan érzésem van, valaki kicsit jobban tud írni az átlagnál, pénz kell az életviteléhez, hát ehhez nyúl, ír egy könyvet az élményeiből. Önmegvalósít. Szóval olyan nagyon amerikai, akkor is, ha a középső része a könyvnek lenyűgözött. Kicsit utánanéztem, megjelent már magyarul is a könyv második része, ahol a házasságról, azon keresztül a hűségről ír – folytatva a történetüket………… Azt hiszem, nem szeretném megvenni a könyvet, és ez jelent valamit. Viszont ha valaki kölcsönadja, szívesen elolvasom – és ennek is jelentése van.
