A cím Jold agymenésének eredménye, idegen tollakkal ékeskednék, ha kézzel írnám e bejegyzést.
Pünkösdkor a Szigetközt fedeztük fel – már amennyire három nap elég erre. Szombaton hajnalban tekertünk be a Keletihez, hogy a vonatra feltegyük a bicikliket. (sógornőm vitte le autóval a cuccainkat), tehát vonattal vittük a bicikliket, és Mosonmagyaróvártól eltekertünk Dunakilitiig, ahol a vízlépcső mellett egy kempingben faházban volt a szállásunk. A biciklitúrán 20-25 fő vett részt, a hatvanfelettiektől a másfél évesig minden korosztály képviselte magát. Szombaton, odaérkezésünket követően szinte azonnal a környéki kisfalvakban, zúgókon, kisebb vízlépcsők mellett tekertünk, legtöbbet a gáton – ami a sóderes talaj miatt biciklivel elég nehezen volt járható. A nap végére nekünk 53 km volt a kerekeink alatt. Este okos beszélgetéseket hallgathattunk, öröm volt a társasággal közösen elköltött vacsora után a borozgatás. Vasárnap áttekertünk Pozsonyba egy szenzációs bicikliúton, ami Rajkától indul, kétszer kétsávos és rengeteg görkoris ment rajta a biciklisek mellett, 5 kilométerenként kocsma csábítgatott…… Erős szembeszél (és a kocsmák sora) hátráltatott, de célunkat végül csak elértük. Egy órás pozsonyi bolyongás (rapid sightseeing tour by bike) után hazafelé csak úgy repültünk – hátszél barátunk segítőleg alánk nyúlt...... Az út menti kis tónál megálltunk fürdeni - már akinek volt fürdőruhája. E napnak végére a kilométer-számláló 70 km-t mutatott. Soha még ennyit egy nap nem tekertem, de saját bevallása szerint még Zsolt sem......... Szóval mindketten büszkék voltunk a másikra, és mindketten büszkék voltunk Emesére (a lányomra). És mindenki kellőképpen fájlalta a combját, vádliját, fenekét – nagyjából a hátunk közepére sem kívántuk a biciklit.......... Hétfőn autókkal átvittük a bicikliket Lipót nevű községbe (innen vannak a finom lipóti pékáruk is) – na ne ijedjetek meg, nem azért, hogy megszabaduljunk tőlük, nem olyan fából faragtak minket! Az autóktól tekertünk Hédervárra, hogy megnézzük a kastélyt, majd visszaérkezvén Lipótra (19 km) elmentünk az élményfürdőbe, hogy már kissé görcsbe rándult és merevedett láb- és karizmainkat kiáztassuk a lében............ Nos, mivel ez egy szuper szenzációs hely (európai szintű, kulturált, tiszta, jól felszerelt, élményt adó - ja és nagyon drága), az ázást igen hamar felváltotta a csúszdákon való őrült lecsúszások sorozata, gyerekekkel, ketten párban, egyedül a kamikáze csúszdán - és egyéb trükkök. Úgy elrepült a három óra, mint egy pillanat, Zsoltnak alig maradt ideje egy-két fejest és hátra-szaltót ugrani a feszített tükrű úszómedence trambulinjáról.......... Érdemes a honlapjukat is megnézni, egyszer egy magyarországi programnak is megfelelő lehet: http://www.lipotfurdo.hu/ Hazafelé testvérem hozott autóval bennünket, itthon már csak kipakolni maradt erőnk, máris hívott az ágy. Ma reggel pedig a munka, hiába tettem úgy, mintha süket lennék....... :-)
