Second-hand kultúra

Képzavar, tudom. Hol van margó egy biciklin? Pláne egy olyan ALPHA-n, aminek lila váza és piros ülése van? De ez a képzavar a legjobb lehetőség arra, hogy valami fogalmatok lehessen arról a valamiről, ami bennem zavarog péntek délután óta. ALPHA húsvét után pár nappal lett a családunk tagja – éppen 10.000 Ft-ért vettük a neten. Hogy számolgattuk, mire futja, mennyire licitálhatunk – mert bizony a lé határozta meg a tudatot akkor is. Bohókás kinézete is sugallta, mennyire fiatalos, mennyire dinamikus, mondjuk talán azt is, mennyire robbanékony. Csak úgy simult a talpam alá a pedál, a váltó néha lustán mozdult, de összeszoktunk hamar, csak úgy faltuk a kilométereket, igazából mintha sosem akart volna megállni – a fékjein lehetett volna javítani, terveink között szerepelt a probléma megoldása. Fokozatosan kezdett heti szinten programom lenni vele, volt, hogy egész napot együtt töltöttünk, nem bántam meg. Följött a hegyre, levitt a Dunához, átszaladtunk Ürömre és végül egy nap alatt áttekertünk Pozsonyba – ezt a 70 km-t is nagyon bírta (ne számolgassatok, hogy került Pozsony ilyen közel Budapesthez, olvassátok el az előző beírást, abból minden kiderül!). Tulajdonképpen igen komoly járgány volt, jól megépített, szép és stramm készülék, ami a torz külső okozta két perces nevetőgörcs után hamar megnyert magának, annyira, hogy mások is elismerték érdemeit – bár mindig megjegyezték, hogy na, de azért a színe……….. Nem értették, hogy ALPHA így eredeti, így az enyém igazán. Mostanra már nem is adtam volna senkinek, mert összeszoktunk, a részem lett. És akkor kitépték belőlem. Elvették, gonosz kezek levágták a biztos hellyel őt összekötő biciklizárról és a kezek tulajdonosa elrobogott vele: illa berek, nádak, erek. Szóval nincs biciklim, a tizenötödik kerület egyik társasházának bezárt lépcsőházából vitték el. És azóta töröm a fejem, hol van, mit csináltak vele, kinél talált gazdára, talán bohókás kinézetétől is megfosztották, hiszen a lila bicikli piros üléssel nem kelendő……… Ha nem ezen a töröm a fejem, és éppen nem szomorkodom azon, hogy a remek programjainak szinte vége ezennel (hiszen eltűnt a társam, akivel ezeket a túrákat képes voltam véghezvinni), akkor az jut eszembe, biztonságos(nak vélt) markókörnyezetembe valaki ártó szándékkal lépett be, és nem volt lehetőségem sem megelőzni, sem kivédeni. Saját hazámban, saját házamban csak kiszolgáltatott lehetek. És nem értem, miért ALPHA lett az áldozat, hiszen Budán, de akár Zuglóban, vagy itt a kertes házakban annyival jobb biciklik vannak……… Teleszkóppal, anélkül, jól felszerelve, szépen csillognak………. A nyaramat is evvel terveztem, Jolddal a pár nap együttlétünk bicikliháton bonyolódott volna…… És most nem telik rá, hogy ezt a veszteséget pótoljuk, hiszen tombol a nyár, a gyerekeknek nyaralás van, fagyit, élményt, mozijegyet, utazást kell extraként fizetni, a két hónap végén pedig ott van az iskolakezdés súlyos tankönyv árakkal. Jold azt mondta egy gyors autó láttán, reméli, majd ez elüti a biciklitolvajt. Én nem akarnám „holtan” látnia a kétkerekűt, azt remélem, egy még szegényebb gyereknek jó nyara lesz ALPHA nyergében.