Tegnap mindenki a médiára tapadt füllel vagy szemmel, mindenki avval foglalkozott, hogy alakul színészünk sorsa. Még az utca emberének véleménye sem egyértelmű, széles a skála a tekintetben, mit kaphatott volna büntetésként, jobban vagy rosszabbul járhatott volna. Más a dolog megítélése részemről, ha onnan nézem, a média mekkora cirkuszt csinált köré, más a dolog megítélése, ha onnan nézem, akár valamelyik szerettem is állhatna most ott Pali bácsi helyett – és akkor még nem a legrosszabbra gondoltam, hiszen ott tud állni fizikailag. Híres emberek állnak ki a perbe fogott mellett, híres emberek mondják el rosszallásukat. Az ügyről mindenkinek van véleménye, senki nem tud e nélkül a téma nélkül mostanában nyilvános helyen megjelenni – legyen szó akár csak egy baráti sörözésről este, vagy egy romantikus filmnézésről a csajokkal. Mindenkire hatással van, mindenki hozzászól. Talán a valódi üzenete miatt, valami olyan dolog ez, aminek nagyon szoros köze van az érett gondolkodáshoz és a felelősségvállaláshoz. Szerintem mindkettő személyiség vonás felnőtt személyiséget feltételez, akiben ez hiányosan, vagy egyáltalán nincs meg, az valahol elfelejtett felnőni. Persze kérdés, hogy börtönnel lehet-e bárkit is felnőtté nevelni, elősegíthető-e egyáltalán a „megkomolyodás”, vagy ez olyan folyamat, amire a külvilágnak nincsen hatása? Vagyis vagy felnő valaki, vagy nem? Színészként és műsorvezetőként láttam ezt az embert. Nem ismerem, de benyomásom, kialakult képem van róla - remélem, nem a média alapján teszem valamelyik polcra őt. Nem tartozik a kedvenceim közé az információk (látottak, hallottak) alapján, amit tudni vélek róla, sem előadóként, sem médiaszereplőként, és talán emberként sem (tudom, evvel csak csínján vagdalkozzak, hiszen pont ezt az oldalát nem ismerhetem) tetszik. Viszont most párhuzamot kell vonjak és olyanra mutatnék rá, amiben néhányan hisznek, én nem. Sok divatos tan azt hirdeti más és más formában, ha valamilyen feladatod van, az annyiszor kerül eléd, amíg meg nem oldod. Nem félreteszed, elmenekülsz, hanem fölvállalod, átszervezed, kezedbe veszed és szembenézel vele. Mert ha nem, az élet minden területén szembekerülsz vele újra és újra. És ha nem a kapcsolatok formájában, akkor más területen........... Lehet, hogy a perbefogott színész sem vállalt eddig felelősséget a volt feleségéért, lányaiért, Ancsikáért, akár az autókban utazó hétköznapi emberekért? Lehet, ha a közelében élők ellenálltak volna és valamilyen módon rászorították volna, hogy a kapcsolataikban kialakult helyzeteket oldja meg, vállaljon felelősséget, akkor az élet nem sodorta volna ilyen helyzetbe? Arcot, munkát, pénzt,  megbecsülést, médiafigyelmet, és talán kapcsolatokat is veszít ezzel az üggyel. Kérdés, ezek mennyire számítanak egyáltalán. De szabadságot is veszít, ez már biztos. 10 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott (most tekintsünk el attól, hogy szabadlábra kerülhet 5 hónap után és ne azzal foglalkozzunk, ez kevés-e vagy éppenséggel sok). 10 hónapig SEMMIT nem tehet saját szabad akaratából. Öt perceket fog kapni őrző szemek tükrében a kapcsolatokból, ezek a ritka őt percek kell, hogy feltöltsék őt arra az időszakra, míg a kegyelem újra juttat öt percet, amin át befolyhat valami a szabadságból, a hétköznapokból. A hétköznapjainkban felmerül a kérdés, vajon mi magunk tudunk, merünk-e felelősséget vállalni, vagyunk-e annyira bátrak, hogy a döntéseink következményeit viseljük? Ráadásul méltósággal viseljük-e? Mi van, ha nem állunk készen a feladatra, ha nem oldjuk meg, ha nem vállaljuk föl, ha nem döntjük el? Az élet (vagy a SORS, ahogyan most divatos emlegetni) hasonló szituációba kerget, legfeljebb más területen. Mi van, ha igaz az, ha nem nősz fel, akkor úgyis rá fogsz kényszerülni – mert lesz olyan helyzet, amikor az életed múlik ezen. És mi van, ha nem fogsz szabadulni öt hónap után, mert nem tudod Ruttner ügyvédet megfizetni, és mert a sajtó nem fog a nyakadban lihegni? A választás az, most egy kis rászorítás, némi kellemetlenség, felelősségvállalás, érett gondolkodás, vagy valamikor később (amikor nem is számítasz rá), az elkerülhetetlen keserűtabletta. Ezért zseniális ez a per. A színész – figyelembe véve azt, hogy visszaeső - szerintem sokkal többet kaphatott volna, de nagyságrendekkel többet - drog, alkohol, az élettárs beáldozása, baleseti helyszín elhagyása és mindez tetézve azzal, hogy közismert az arca. De szurkoltam nagyon az ügyvédjének, mert vérprofin "megcsinálta", megalkotta a bűnbánó, a jó színész karakterét, amit a jó(?) színész megfelelően el is tudott játszani. , mert rámutatott arra, amit addig is gondoltam, hogy Pali bácsi kapzsi, hogy a közvélemény hatására mindenképpen példát akarnak statuálni, ráadásul hanyagul végezték a munkájukat az orvosi szakértők, az első fokon ítélők...........De ha ezt a cirkuszt lehámozzuk, a lényeg változatlan, amit nem teszel meg időben, az eléd kerül újra, addig lépheted csak át a kupacokat, míg egyszer pofára nem esel benne (ha szerencséd van, nem töröd magad össze végleg). És az idő előrehaladtával, a halogatással sokkal nagyobb veszteségekkel jár már (egyre magasabb lesz az átlépendő kupac), és van az a helyzet, amikor már sehogy sem tudsz kimenekülni, mert pont az a lényeg, hogy rákényszerítsen a probléma fölvállalására.

Hát ennyi…………..