HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel Színház (1) Erkel színház (2) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) film (5) Film (1) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Kórus - Budapest100 - Egyetemi Könyvtár

2012.04.20. 09:36 Sombokor

Jó pár héttel ezelőtt egy nagyon igényes és nagyon különleges (kreatív, ötletes) kórus hangversenyen voltam. Természetesen a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola hangversenyén jártam, ahol Kodály születésnapjáról emlékeztek meg igen egyedi módon. A műsorban minden benne volt, ami kultúra, ami szórakoztat, ami gondolkodásra késztet. Sok tehetség követte egymást a színpadon, a hangulat olyan volt, mintha valóban Kodály szállt volna le közénk. Ebben az előadásban benne volt az iskola szellemi munkájának az eredménye, a tehetséges énekesek, zenészek rendre váltották egymást a színpadon. A második osztályosok fegyelmezett, hibátlan előadása, a nagyobbak zongora játéka, az énekesek előadásai, a táncosok………. Ha felharsant egy népdal, amit Kodály vagy Bartók gyűjtött, akkor utána megszólalt a zenekari átdolgozás – mondjuk zongorán. Nagyon érdekes volt így párhuzamban látni az alapot, és az annak nyomán létrejött, önmagában is nagyon remek művet, ami mégsem másolat, hanem önálló egészként megállja a helyét. A gyökere a népdal, mégis mindegyik mássá nőtte ki magát. Az énekeket a tanárok játéka kötötte össze: Sári néni feledhetetlen öregasszonnyá vált, régóta van szerencsém Sári nénit ismerni, sokunknak ő intézmény, egy fogalom, és ezt most is remekül bizonyította. Kellemes érzéssel töltött el őt látni a színpadon. És Tanár urat, aki egyébként igazgató, osztályfőnök (volt), történelem tanár – és aki Kodályt alakította. És megosztotta velünk Kodály magvas gondolatait a gyermekek neveléséről – bár ez nem is igaz. Ő „csak” a saját hitvallását mondta el a színpadon. Őszintén, természetesen, azokat az elveket, amik szerint naponta él, ami alapján EMBEREK százai nőnek ki a kezei alól. És egy pillanatig sem éreztük azt, miközben többen libabőrözve hallgattuk szavait, hogy „játszik”, hogy a színpadi jelenlét okán mondja csak el ezeket a nagy ívű gondolatokat. Nekem az jutott eszembe, ha valaki esetleg videóra vette ezt a műsort, elég lenne Tanár úr jeleneteit megszerkeszteni, remek marketing-filmet lehetne készíteni az iskolának. De mivel Kórusiskoláról van szó, semmi esetre sem mehetünk el a zenei részek nagysága mellett, a remekül kiénekelt hangok mellett. De már annyiszor áradoztam róluk, hogy most igazából az újdonság varázsa, a „színdarabba” történt foglalás, hogy a koncertnek kerete lett, története, és ebbe hitvallás is belefért, őszintén – ez abszolút újdonság volt. Valahogy a zenével foglalkozó tanítványok, kórusok is felismerték, hogy ez most valami más, valami, ami abszolút belülről jön, ami a mély tiszteletről szól, ezért – és talán azért is, mert népdalt mindig könnyebb énekelni (gondolom én), hibátlannak éreztem a műsort. Mondom ezt akkor is, ha bizony néha a kisebb zenészek mellé ütöttek vagy kiestek a ritmusból………. Sok gondom hátráltatta eddig, hogy felgyülemlett élményeimet megírjam, a blog régóta hallgatott, most így sűrítenem kell eseményeket, hogy ne fáradj el, Nyájas Olvasó, mire végigolvasod újabb soraimat. Először arra gondoltam, a koncertről külön „fejezetben” írok, sokkal részletesebben pár napon belül – mai bejegyzésemet követően. De nem tehetem. Szombaton 4 órakor ugyanis (22-én) a Szent Imre Templomban (Móricz Zsigmond körtérnél) lesznek láthatóak újra a kórusok. Bár tudom, hogy ez most munkanap, de talán van valaki, aki ráér, akit érdekelne – ebben a tanévben az utolsó lehetőség.

 

Egy hete a Budapest100 programon vettünk részt. Ez arra hivatott, hogy minden évben bemutassa azokat az épületeket, melyek 100 évesek. Széles a paletta, vannak a jelentkezők között házak, intézmények, híres épületek, romos épületek……….. Kiadtak egy térképet, melynek segítségével több helyszínre is sikerült ellátogatnunk – vannak jó tapasztalataink, vannak rossz tapasztalataink bőven. Szombaton az Apáczai iskolában kezdtünk, ahol Bächer Iván írását Gyabronka József olvasta föl – mindketten az iskola diákjai voltak. Az írás bächerien szellemes, melyet Gyabronka József saját „odamondogatásaival”, megjegyzéseivel fűszerezett, néha mosolygásával, már megelőlegezett nevetésével tett otthonossá. Vendégek voltunk, kellemes társaságban röpült az idő. Közvetlen művészek lettek közvetlen, kézzel fogható emberekké, ők egyek lettek velünk, mi eggyé válhattunk velük arra a kb. másfél órára. Bár nem a saját életterükbe invitáltak (vagy mégis?), és nem volt óriási csinnadratta a vendégfogadás során, mégis valami olyasmi történt, hogy megnyílt a ház kapuja, kicsit otthonra leltünk. Még maradtam volna beszélgetni, csak a kellemes érzés miatt, de a programot szorosra terveztük, indultunk a Hubay Jenő zeneterem felé Budára. A terem csodálatos, szecessziós hangulatú, egy budai szállodában, de a koncertet nem vártuk meg. Ehelyett a Margit körút egy bérházát céloztuk meg, ahol valamikor Bárdos Lajos (kórusművek szerzője, karnagy) élt. A ház már túlvolt a programon, de élveztem, hogy a lakók keze munkája látszik a díszítésben, hogy bizony saját eszközökkel késuültek a vendégek fogadására. Láttam nyomait a házi sütinek, mindenhol színes lufik lógtak, az asztalon üdítők……… Nem tudom, egy ember hatása volt ez, vagy az összes lakó, vagy a lakók nagy része vett részt az előkészületekben, de itt is az fogadott, hogy jöjj kedves vendég……….. Nemsokára ezt a házat is elhagytuk és elindultunk a Külügyminisztérium felé. Ennek az épületnek az öregebb része 100 éves, és a program arról szólt, az épület bemutatása után megszólal Bálint András színművész, akinek a nagyapja tervezte az eredeti épületet. Nos, amikor végre bejutottunk az épületbe, még átvilágítás volt. Állnunk kellett, tájékoztatást nem kaptunk, mire várunk, amikor már jó páran bemehettek. Később kiderült, az első szerencsés 20-30 betóduló mehetett az épületben körbe, ismerhette meg azt kicsit közelebbről (már amennyiben egy ekkora épületet kb. 30 perc alatt meg lehet ismerni). És bár projektor, vászon adott volt, az valahogy nem jutott a rendezők eszébe, hogy a többi kb. 150, a programról lemaradt embernek pár képen felvillantva valaki elmesélje, mit láthattunk volna. Így mi ültünk és vártuk a kis csapat megtértét. És örültünk, hogy nem mehettünk el, mert a visszatérőknek már nem maradt ülőhely………… A műsort a Külügyminiszter Úr nyitotta meg. Nem mondott semmit, de azt 10 percig. Olyan lufi volt a beszéde, mint a Margit körúti házban a rózsaszín lufi a bejárat fölött – csak az ott otthonos volt. Nem beszélt magáról az épületről, a 100 évvel ezelőtti korról, csak arról, mi az EU, kik lesznek a következő belépők – mi meg néztünk egymásra, hol is vagyunk. Ezután négy embert szólítottak a „színpadra”. Mi is ültünk, ők is ültek – ugyanazon a szinten, így semmit nem láttunk, olyan volt, mintha a rádiót hallgatnánk. Bálint András fölállt és felolvasta nagypapájáról az írását, jó volt, végre valami olyasmi, amiért idejöttünk, de azért a bächeri kedvességet nem érte el az írás, és a helyzet sem volt otthonos igazán, amiben elhangzott. Ezután az alig 10 perc múltidézés után Térey János író új darabjáról esett szó, amit Bálint András színháza mutat be, és amelynek a címe Protokoll. Innen nagyon kínos a történet. A színész felolvasott részeket, a helyettes államtitkár úr összefoglalta, mit hallottunk, és mivel a darab a külügyminisztérium egyik képviselőjéről szól, mindig nekifordította a szerzőnek a kérdést, hogy ugye a valóságban nem úgy van, ahogyan azt leírta………….Ahogyan a MAI politikai valóságot leírta. Az írónak több-kevesebb sikerrel ment csak a válaszadás. Azon törtük a fejünket, mivel zsarolták meg a színházat……… Pelikán elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit……………. Szerencsére nem láttuk a művészek gyöngyöző homlokát. A biztosíték akkor ment ki igazán, amikor helyettes államtitkár úr a zongorához ült, kicsit bicegő ritmusban előadta a Török indulót, mondván Törökország is jelölt az EU-tagságra…………. Másfél óra szenvedés után fölálltunk, vigyázó őrök szemeinek kereszttüzében kisétáltunk az ajtón és megállapítottuk, ezért bosszantóan kár volt a Duna másik oldalára átjönnünk.

Vasárnap ami megfogott, az a Katona Jószef Színház épülete volt, bár itt nem annyira az épület nyűgözött le, hanem az, hogy Pálmai Anna színművésznő vezetésével barangolhattunk be a kulisszák mögé is, egy olyan valaki szemével láttuk egy kis időre a házat, aki már a gyerekkorát is itt töltötte, hiszen édesanyja Szirtes Ági………….

 

Vasárnap este az Operában Toscát adták (bár mi Turandotra voltunk készülve és öltözve J ). Nem igazán tudok az előadásról mit mondani, összefoglalva csak annyit, hogy nem tonnás énekesek domborítanak már szerencsére a színpadon a nagy, drámai operákban sem, a hangjuk is kiváló. De elviselhetetlen volt az a szenvelgés, az az álromantikus megaérzelem cunami, ami a férfi szereplőn annyira eluralkodott például, hogy a nagy áriája közepén a hangja úgy bicsaklott meg, hogy szinte megijedtem, arra gondoltam, ne riogass……….. És mit tett a bamba magyar közönség? Fütyülve, sikongatva tapsolt. Halló, jó emberek, tőlünk nyugatabbra akkor tapsolnak, ha az előadás TETSZETT, és nem akkor, ha VÉGE!

 

Tegnap az Egyetemi Könyvtár várt tárt karokkal. Csodálatos épületben kiváló idegenvezetőnk volt, kicsit halk hangja volt, de minden pisszenést lehetett hallani, mert mindenki figyelt rá, volt miért, élvezetes előadásmódja volt, gondosan megszerkesztett beszéde. Áradt a szeretet belőle. Én még sosem voltam ilyen létrás, padlótól plafonig könyvtárban, filmeken, képeken láttam. Még a szag is más, a kopott könyvek, a mérhetetlen tudás birodalma megnyomott, lenyűgözött, a szavam elakadt, igazi élmény volt. Megértem, hogy a második világháború alatt az igazgató beköltözött, hogy vigyázzon a könyvekre. Olyan szeretnivaló volt az egész – nem is lehet az igazgatónak másképp cselekedni! Az épületet a nagy pesti árvíz után emelték, mindig is a tudomány és kultúra fellegvárának szánták. Öröm volt a falai között lézengeni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr74462492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása