Ez most a filmek posztja lesz. Első film Az ajtó, Szabó Magda írásából Szabó István által, Ragályi Elemér képeivel megkomponált "magyar" film. Magyar, mert magyar író, magyar rendező és operatőr, többnyire magyar színészek, de a két főszereplő külföldi, a forgatás nyelve angol volt............ Nem tudom, ez okozza-e azt, hogy a film nem az, amit Szabó Magda zseniális története alapján vártam. Nem, ne essünk abba a hibába, hogy azonnal szidni kezdjük a magyar filmgyártást, mint mondjuk a magyar focit. A magyar filmgyártás sokkal jobb jelen pillanatban. Elég csak felsorolni pár filmcímet a közelmúltból, kérem, aki nem látta, nézze meg azokat, aztán majd megérti mire gondolok: Delta, Fehér Tenyér, Vizsga, Köntörfalak, Kaméleon, Poligamy, Pál Adrienn, A nyomozó, Nyugalom......, és a sor korántsem teljes. Szabó István a Rokonok után ismét irodalmi alapanyaghoz nyúlt, méghozzá nem is akármilyenhez. Szabó Magda ezen regénye Olaszországban és Németországban is zsebelt be díjakat. Már háromszor elolvastam, mert Emerenc és Szabó Magda egymáshoz feszülését, karcosan alakuló barátságukat, eltérő, vasakaratú személyiségüket nem lehet nem szeretni, nem lehet a történeten (az ajtón) kívül maradni. Bár Márai műveit kedvelem igazán általában, Szabó Magda ezen írása a legkedvesebb valaha olvasott könyvem. Márai történetéből kiváló film született (Eszter hagyatéka), nagyon szép képekkel, remekül, feszesre fonott történettel, kiváló színészekkel. Valami hasonlót szerettem volna most is látni. De nem kaptam mást, csak egy porcelánfilmet - ahogy ez a port.hu honlap kritikájában megjelent igen találóan. Széttöredezett a filmbéli történet, a két nő nem egyenrangú, így a barátság bemutatása sem sikerült igazán a filmben. Sok olyan helyzet van, amikor valami külső hang megmondhatná, a szereplők éppen mire gondolnak, mert abban van a lényeg, nem a cselekvésben. Pl. Emerenc nagyon vár valakit, terít, de nem is akármivel, csodás ételeket főz, lakomát készít elő - és a várt személy nem jön el. Emeremc "balhézik", hazamegy, majd Szabó Magda éjjel fölkel, átmegy Emerenchez (miután Szabó Magda kidobta a lakásán megmaradt lakoma darabokat még este) és azt mondja Emerencnek: ő éhes............. A könyvből kiderül, Emerencet így akarja megvigasztalni - a filmben ennél a jelentenél az jutott eszembe, ha én lennék Emerenc, azt mondanám, menjen le Asszonyom a Délihez, ott van éjjel-nappali közért, biztos kap ott valamit............ Igaz, a jelenet végén, mikor Emerenc zárja a kertkaput, megjegyzi: köszönöm....... Aki olvasta a történetet, annak legkésőbb itt leesik, miről van szó. De aki nem olvasta....................... Továbbmenve nagyon zavaró, amikor a magyar színészeket közeliben mutatják (pl. Eperjes Károly, Börcsök Enikő, Szirtes Ági, stb.) hallom a magyar hangjukat, de a szájuk nem annak megfelelően mozog. Annyira viccesen hat ez az egész, hogy kibillenek a történetből. Ez a történet hibája is, mert ki tudok billenni.......... Amikor láttam a történetből készült színházi előadást valamelyik királyi tévén, az tetszett, még akkor is, ha nem is érte el a könyv színvonalát, de erősen ott volt a közelében. Ez a film elég közepes alkotás. A tartás, a lelki összetartozás, a dolgok előrehaladása hiányzik belőle. A könyv ereje nyomokban található csak meg Szabó Istvánnál. Valahogy a film egész hangulata azt sugallja, a férfiak gyengék. Nos, Szabó Magda és Szabó István esetében ez igaz.
Másik filmélményem az Életrevalók (The Intouchables). Nem írom meg a sztoriját, meg kell nézni. Igaz történeten alapul, mindenkinek receptre írnám fel, akinek rossz a hangulata, vagy aki úgy érzi, mélyebben már nem lehet. Döbbenetesen sok energia szabadul fel két abszolút eltérő személy barátságán keresztül. Ötletes, humoros, jókedvű film, az életben tapasztalható trágyaságokon felülemelkedve, azokra fittyet hányva teljesedik ki a férfibarátság. Francois Cluzet és Omar Sy alakítása lenyűgöző. Igen, a francia film bőven operál olyan klisékkel, amitől remélhetően a film népszerűvé válik, nem irodalom, hanem az élet az alapja, az operatőr - Mathieu Badepied - nem tud olyan meleg színeket és fényeket a vászonra vinni, mint Ragályi Elemér, a történet nem annyira karcos, mint Szabó Magdáé, de ez a film feltölt, erről napok múlva is van mit beszélni (pl. ha nincs kéz, nincs csoki). Napjainkban megtalálható figurák hozzák saját magukat, ez még nem lenne különleges - de a szituáció, kettőjük találkozása, kettőjük abszolút eltérő története, gondolkodásmódja, szocializálódása, múltja, anyagi helyzete adja a komikumot, adja azt, hogy hétköznapi mondatok kirobbanó nevetésre ingerelnek. Ha kinevetted magad, akkor kap el a történet mélysége. Ami attól igazán szép, hogy a film elején már kiírták, igaz történet alapján............. Ha rám hallgattok, inkább ezt a filmet nézitek meg, Az ajtót pedig inkább elolvassátok.
