Novemberben az Aranyecset után azt gondoltam, sablonosabb előadás már ebben a bérletes sorozatban nem érhet. Igaz, a mai előadás nem volt sablonos, csak értelmetlen, zagyva. Fradioperát láttunk, olyat, hogy mindent bele. És ez nem jött be. Előadás után nosztalgiával emlékeztem a júniusi Hippolütosz és Aricia c. operára, melynek ugyan zenei világa nem sajátom, de mégis valami ékkő, valami emlékezetes, valami, amin muszáj gondolkodni. A mai előadás bár zeneileg nem volt rossz, sőt, helyenként dallamos volt, fülbemászó, nem lepett meg, nem varázsolt el – és igazából azt sem tudnám visszaadni, miről is szólt. Állítólag spiritiszta szeánszt tartanak egy nagyhercegi bálon, ahol megidézik a NŐT. Nos, a bál megvolt, fel is ismertük (állítólag farsang volt, olvastam most utána, de ez abszolút nem derült ki róla). A NŐ férfiról férfira száll, egyre feljebb, mindig megcsalva valakit. A színpadra lép az olasz vándorszínész társulat, a megcsalás története tragédiaként szerepel repertoárjukon, de a herceg követelésére bohózatban is bemutatják, the end-el.
A mű keretes szerkezetű, elején a férfiak megidézik a NŐT (vagy a halált?), a végén ugyanők, beállnak a menetbe, ami a Nő vagy a halál felé tart. Egyaránt beáll herceg, részeg bolond………..
A Hippolütoszban alig volt díszlet, de fényekkel, színekkel olyat is odavarázsoltak a történetbe, a színpadra, ami nem is volt ott, de mégis. Volt szellemisége, szelleme annak a darabnak, nem is egy.
Most a címadó szellemek sem voltak jelen. A nagy szellemek pedig igazán hiányoztak. A NŐ sokszínűségéből (odaadó szerető, csalfa asszony, alázatos feleség, támogató társ, megbocsátó anya, stb.) egy szellemet hurcol végig a darab mindössze – igaz, ez nem az előadás hibája.
Láttam már meghökkentő, borzongató, modern, moderneskedő előadásokat, láttam nagy operákat, óriási ívekkel, rengeteg érzelemmel és romantikával, ültem már végig élvezettel öt órás Wagner operát. Lenyűgözött az Mefisztofele, nyomot hagyott a Hippolütosz, imádtam a Pillangókisasszonyt, de ez az este hamar a feledés homályába fog kerülni. Hazafelé egy fekete macska mikor meglátott bennünket , nem futott át az úton, visszafordult: talán ő sem látta a hiányzó szellemeket…………..
