HTML

Second-hand kultúra

".......a színház, ahol nem a darab érdekelt, hanem az, amit én majd mondok róla, az irodalom, amelyből nem a könyvek érdekeltek, hanem az írók......" Márai Sándor: Születésnap

Címkék

A38 (3) AnnenMayKantereit (1) ASD (1) Asperger-szindróma (1) Átrium Film-Színház (1) Audrey Tatou (1) Autizmus Spektrum Zavar (1) A legjobb játék (1) A vágy villamosa (1) Balett (2) Bazilika (1) Beck Zoli (1) Benkő Róbert (1) Bereményi Géza (1) Berki Tamás (1) Billy Elliot (1) Bin Jip (1) Bodzsár Márk (1) Borbély Alexandra (1) Boris Vyan (1) Bornai Tibor (1) Böszörményi-Nagy Gergely (1) Budafoki Dohnányi zenekar (1) Budapest 100 (1) Budapest Jazz Club (1) Budapest Music Center (1) Cabaret Medrano (1) Cantate Vegyeskar (1) Csalog Gábor (1) Cseh Tamás (1) D. Tóth Kriszta (2) Deák Kristóf (1) Dés László (1) Diótörő (1) Enyedi Ildikó (1) Építészet (2) Erkel színház (2) Erkel Színház (1) Falusi Mariann (1) Fekete Ernő (1) Fekete Kovács Kornél (1) Feke Pál (1) Film (1) film (5) folk (1) Grecsó Krisztián (1) Gyémánt Bálint (3) Hadik Irodalmi Szalon (1) Harcsa Veronika (5) Háy János (1) humor (2) ifjabb Sapszon Ferenc (1) Igor Sztravinszkij (2) Illés zenekar (1) Játékszín (1) jazz (3) John Grisham (1) Káel Csaba (1) Katona József színház (2) Kentaur (1) Képmás Est (1) Képmás Magazin (1) Kerekes Band (1) Kerényi Miklós Gábor (1) Keszég László (1) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (1) könyv (3) Lajkó Félix (1) Luciano Berio (1) Mads Mikkelsen (1) Magyar Dal Napja (1) magyar film (3) magyar író (2) Magyar Színház (1) magyar zene (1) Márkos Albert (1) Márta István (1) Másik János (1) Merry (1) MÜPA (2) Musical (1) Nagy Sándor (1) NARTcore (1) Nika (1) Nina Kov (1) opera (5) Operaház (8) operett (1) Oscar-díj (1) Pándi Balázs (1) Papp Lajos (1) Parti Nagy Lajos (1) Pesti színház (1) pszichedelikus rock (1) Puccini (1) Pusztaszeri Kornél (1) Recirquel (1) Reisz Gábor (1) Richard Wagner (2) Rúzsa Magdi (1) Selmeczy György (1) Serbán Attila (1) Sir Elton John (1) Spiritisti (1) szatíra (1) Szente Vajk (1) Szikora János (1) színház (4) Szörényi Levente (1) Szörényi Őrs (1) Takahashi Yuya (1) Tenessee Williams (1) Testről és lélekről (1) The Merry Poppins (1) Udvaros Dorottya (1) Ugron Zsolna (1) Vámos Miklós (1) Várkert Bazár (2) Vastag Csaba (1) Vecsei H. Miklós (1) Venekei Marianmna (1) Veres Mónika (1) Vladimir Viszockij (1) Weiszer Alinda (1) zene (9) Zeneakadémia (1) Zomborácz Virág (1) Címkefelhő

Friss topikok

Nyakig retróban - ez fáj, nem boldogít

2020.03.02. 17:47 Sombokor

Azzal kezdem, hogy nem nevezem meg a helyszínt, az eseményt. Aki tudja, vagy ráismer, az se tegye. Célom nem a lejáratás, a negatív reklám, hanem inkább annak a végig gondolása, hogyan is van ez és hogyan lehetne másképpen. A kultúrházak működési képtelensége a mai kultúra (nem) támogatás világában.

Február elején rábukkantam a fészbukon egy eseményre, ami majd valamikor tavasszal kerül megrendezésre egy gazdagabb kerület egyik kultúrházában. Billentyűzetet ragadtam, a megadott linken jegyet vettem. Gondolod most, mi ebben a retro, ez a vérvalós 21. század: internetes bankolás, katt, elektronikus jegy nyomtat, vagy a mobiltelefon kijelzőjén bemutat. Igen, valóban így kellene lennie. De nem ez történt. A linkre kattintva megadtam az e-mail címem. Oda levél érkezett, hogy vagy személyesen veszem meg a jegyet a kultúrházban, vagy elutalom az összeget, az utalás megjegyzésébe egy megadott kódot rögzítek, így majd valamikor elmehetek a jegyért (de ugye, az tutira lesz, míg ha csak odamegyek a helyszínen vásárolni, vagy lesz, vagy nem). A levélben ennél több információ nem volt. Utaltam. Most jutottam oda, hogy három órát áldozzak az életemből a jegy átvételére. Rendben, utazással együtt három óra. Szóval BKV-ra kaptam, átbumliztam a városon. Az épületen még a régi felirat van, de már máshogyan hívják, ennek ellenére beazonosítottam (nem tegnap lett új neve az intézménynek). Belépve se az információs pultnál, se a jegypénztárban senki nem volt, ketten álldogáltunk jobb lábunkról a balra percekig, majd egy úr lépett be, körbenézegetett, elolvasgatott minden infót, majd jobb híján elment. Vettem a bátorságot, hogy a büfést megkérdezzem, mi a helyzet. Ő vissza kérdezett, hogy milyen program érdekel, azonban mire felelni tudtam volna, egy hölgy gurgulázott közbe: mindjárt szólok a kollégának.Pár perc múlva ugyanő felbukkant, meglepve kérdezte, hogy nem jött a kolléga? Hát nem. Hősünk újra el, majd újabb percek múlva hallottuk egy férfi morgását, hogy milliókat akarnak itt hagyni biztosan - természetesen rám és a másik hölgyre célzott. Az úr (khhhhhm) tréninggatyában volt, decens (sör)pocakkal megáldott ötvenes, akin látszik, ráér mindent leszarni (már bocsánat!). Próbáltam tréfára venni, mondtam, én nem költeni jönnék, én már fizettem, azt szeretném megkapni, ami jár. Csípőből visszakérdezett: És? Én biztos nagyon hülyén néztem, mert kisvártatva folytatta: Mikor kell jönni? Ott álltam hülyén, néztem, hogy ez a kandi kamera, vagy valami olyan film forog, amiben nem is kellene részt vennem.......... Hát pénztári nyitva tartási időben! - adta meg a választ. Oké, mondom, az mikor van? Háromtól. Óra csekkol, kettő húsz, akkor megvárnám. (Sör)pocak ekkor felvilágosít, hogy amikor a rendezvényre jönnénk, akkor is át lehet venni a jegyet, a pénztáros itt van olyankor. Oké, az e-mailban ez sem szerepelt, no, de sebaj, már itt vagyok! Büfében vettem egy kapuccsínót (szívesen írnám helyesen, de annak nem felelne meg a lötty), leültem az asztalhoz és előkaptam a mobilt, Google a barátom, utána nézek én ennek-annak. Beütöttem az intézmény nevét a keresőbe. Ilyenkor, mielőtt még a honlapot feladná, alapinformációk jelennek meg elsőre a találati listában: cím, nyitva tartás, stb. Ohó, ezt kellett volna megnyitnom otthon, én kis mafla! Rákattintottam a nyitva tartásra............ a válasz az volt: NINCS INFORMÁCIÓ! A honlapon a kapcsolatok címszó alatt biztos van, de ezen az első linken, amin olyan adatok bukkannak fel, amit az intézmény MAGA adagool be a Google-nak, nem volt a nyitva tartásról semmi. Volt időm, nézegettem a honlapot, felfedeztem egy másik érdekes programot. Pár emberrel cseteltem, ki tart velem, kinek vegyek majd jegyet, közben óra 50 lett, mozgás támadt az információs pult körül: egy hatvanas nő be, majd el. (Sör)hasas pasasunk hozzám lépett, barátilag, szinte vállveregetve mondta, ez volt a pénztáros hölgy, felment a főpénztárba, de mindjárt jön. 15 óra 5 volt a mindjárt. Vaqgy messze van a főpénztár, vagy Klárika/Manyika (ne vegye magára senki!) áldozott annak a jó magyar szokásnak, hogy munkaidő kezdetére beérünk, de csak egy kiadós kávézás után vesszük fel a munkát. En is így szoktam, nincs ebben semmi! Csak nálam nem áll sorba senki! Ha pedig esetleg mégis, akkor a kávé később is jó! No, de félre bú, már bent ül a pénztárablak mögött, mondom a nevet, mikor utaltam, nézi a gépet, majd közli, ő úgysem látja, mikor utaltam, és egy halom A4-es kinyomtatott papírt kezd el átnyálazni. Kezitcsókolom, és az adatvédelem???????? Itt kell megjegyeznem, hogy két szemeszteren keresztül tartottam előadást nyugdíjasoknak a fészbuk és a google kezeléséről, tudom, hogy ez nem mindenki számára magától értetődő. És itt az önreklám ideje is, 2017 óta szabadidőmben foglalkozom a nyugdíjasok hasznos időtöltésével, aki még nem ismeri, nézze meg a facebookon ezt az oldalt: Rézvirág. De haladjunk tovább, papír megvan, minden stimmel, bámulja a gépet, nyomtat.....ná. Hogy mennyire béna ez a gép, én ezt nem értem - mondja. Én meg azt nem értem, hogy tudsz Te ülni a gép mögött! Na, a gép kibénult, infó beadva, nyomtatni kellene. De nem nyomtat. Hát, én ezt nem értem - nyögi, miközben feszülten figyeli a monitort. Infók újra, vagy nem újra, hanem máshová, a folyamat megint ott tart, hogy nyomtatni kell........ene. De nem nyom. Klárika/Manyika idegességében már föláll, akármelyik gombra rányom a nyomtatón, ........... és az beindul. Végre! Viszont nem akar leállni, csak jönnek, jönnek és jönnek a valamik, amik jegyeknek tűnnek. Nem vékony a nyakam, de kétszer körbetekerhető sál lett jegyekből a végeredmény. Nosza, nincs más hátra, mint bogarászni kell, melyik kettő is az enyém. Türelemmel várok, közben a pénztárablakon visszatükröződve látom, hogy az információ pultos (sör)hasú területfoglalósat játszik az interneten. Munkaidőben, az adófizetők pénzén - jó, tudom, hogy szinte éhbér. Jegyek megvannak (remélem, a megfelelőek a nagy halomból), mondom, még vennék két jegyet ilyen dátumra. Klárika/Manyika bámul rám, mint hal a szatyorban: miért, mi van akkor? Bakker, anyám, Te Szent Bálna! (Bocsi édesanyuci!) Kapnék a mobilomhoz, hogy internetről felolvassam, amikor (sör)hasú kisegít, megfeleli a pénztáros kérdését, majd ugyanő felvilágosít, hogy arra csak a rendezvény előtt a helyszínen lehet jegyet venni. Túléltem, valamilyen jegyek vannak nálam, kitántorogtam..........

60 percet volt szerencsétlenségem eltölteni az intézményben. Hárman voltunk nem alkalmazottak, kihalt minden. Láttam egy büfést, egy információst, egy pénztárost, egy takarítót és egy jógaoktatót, ez összesen 5 ember. Mondjuk háttérben, az irodákban legyen még 5, az 10. És a jógaoktató nem számít, mert ő bérel valami helyet, szóval 9 fő legyen. 9 ember havi fizetésért nem csinál semmit. Oké, tudom, rendezvény hétvégén, meg néha este........... Akkor is, adjuk már össze azokat a két órákat, mennyi jön ki.......... Az épületben fűtés, világítás a semmire (megjegyzem, dizájnos, a lámpabúrákat borosüvegekkel helyettesítő világítás van - ami nyakig áll a porban. Egy valamire való századelejei borospince nem büszkélkedhet ilyen poros üvegnyakakkal!) Igen, lehet azzal érvelni, hogy minek bármit is csinálni, ha nem jön senki, mert mindenki dolgozik, tanul..... A fenti kép a rothadó nyugaton, Angliában, Chesterben készült. A helyi könyvtár. Ahol élet van. Meg a könyvtárban teázó-kávézó, apró harapnivalókkal, és igen, lehet a könyvek között, az asztaloknál fogyasztani! Játszószőnyeg a kicsiknek, szoptató anyukák is néha, van gyerekpelenkázó, ott van a mozi is, és a hely él, majdnem mindig tele van! Egy időben próbáltam a nyugdíjasoknak értelmes előadásokat kínálni. Téma van, felszerelés is adott, lenne rá igény, de hely nincsen. Nincsen, mert olyan bérleti díjat kérnek, amit nem lehet kigazdálkodni! Németországban a diákok korrepetálása folyik ezekben az intézményekben. Biztosan meg lehetne azt a keretet találni, hogy a tanáraink délután korrepetáljanak, vagy olyanoknak vezessenek szakköröket, akiket az órai anyagnál több érdekel az adott anyagból. Az államnak be kellene szállnia, de biztosan lenne jó pár tanerő, aki másodállásban vállalná a délutáni előadásokat/oktatásokat, mondjuk olyan plusz bérért, ami a nyugdíjukat is növeli (tudom, már nem lesz nyugdíj). Ezen felül dosztra lehetne a nyugdíjasoknak nyelvórákat, szabás-varrást, kötés-horgolást tanítani, vagy videó vágást, barkácsolást, stb. Megkockáztatom, az állam szerepvállalása itt is nagyon jól jönne! Igen, tudom, hogy pár kultúrház megérezte a 21. század szavát, de tartok attól, hogy amit ma tapasztaltam Budapesten, az vidéken még rémesebb, még elmaradottabb, még fájóbb - ha egyáltalán még be lehet menni a kultúrba! Azt érzem most, kevesen maradunk, leszünk kulturáltak, amíg ezek, a nép számára könnyen elérhető intézmények nem teszik oda magukat, nem porolnak le mindent és nem kapják el a 21. századot, és amíg olyan kultúrpolitika van, ahol a zseb uralkodik. Én most azt érzem, nem akarok itthon lenni, menni, de bárhová, ahol emberek töltik meg a könyvtárat! De maradok, és arra gondolok, valaki elolvassa ezt, aki kigazdálkodható áron tud helyet adni nyugdíjasoknak szánt előadásra, társasjátékra, farsangi összejövetelre........

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr2615500352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása