Háztűznézőben voltunk Spinózáéknál. Ez egy étterem, aminek van egy kis szinpada, amit nagyon oksan kultúrára használnak. Egy olyan esten voltunk, ahol Dunai Tamás szaxofonozott (nem trombitált, most már tudom :-), Fegya pedig zongorázott és énekelt - oroszul. Mindezt zsidó napok keretében. Hangulatos volt, maradtunk volna még..... Az előadást Dunai Tamás felolvasása nyitotta meg, egy nagy író életének (Isaac Babel) állomásain keresztül mutatta be a Nagy Szocialista Forradalom előtti és alatti időket Oroszországban, kifejezetten a zsidók életét a gettóben - mert bizony ott is volt ilyen. Ezután jött a kellemes kávéházi zene oroszul, jellegzetetsen rekdtes hangon (talán Viszockijnak volt ennyire sodró endülete és ilyen karcos hangja). Fegya tört magyarsága, amivel elmesélte a dalok tartalmát, a viccek, a fogai közt ropogó "R" betűk csak hozzátettek az előadáshoz. Megint nagyon megcsodáltam Dunai művészúr alázatosságát, amivel magát alátolva a partnernek tud nagyot alkotni. Kifinomult, csendes, de mégis határozottan jelen van, elegnaciájára figyelni kell, egyszerűen megkerülhetetlen. És emberi nagyságáról is sikerült bemutatót tartania, amikor az előadás végeztével szóba elegyedtünk vele és én botor módon letrombitáztam a szaxofonját. Gáláns bókkal viccesen lépett túl a hülyeségemen, biztosítva evvel, hogy továbbra is úgy imádom, mint eddig - már 20-21 éve. Akkor a Teleki Blanka Gimnázium egy tréfás április elsejei napján rögtönzött nekünk rendhagyó irodalom órát: kedvesen, elegánsan, mosolygósan és művészi alázattal.
Maradtam volna még. Anadalogtam volna még a zenére. Hallgattam volna oroszt, amiből nem sokat értettem, de jó volt hallani a dallamát, emlékezni az ifjúságra, a 20 évvel korábbi dolgokra, a hétköznapokra. Jó volt jelen lenni a múltban. Megyün legközelebb is.
