A címben nem jó a jelenidő, hiszen a menésen már túl vagyunk. Tegnap tudtuk magunk mögött ezt a léleknemesítő programot, a kezes-lábos fesztivált. Előre bocsájtom, hogy nagyon jól éreztem magamat, de ez inkább Irénke társaságának, a napfénynek és a lötyögős, mégis látnivalókban bővelkedő napnak volt köszönhető. A falu és a környezete szép (Biatorbágytól kb. 10 km-re helyezkedik el), szimpatikus, hogy már jóval Etyek előtt parkolókba irányítják az autókat, hogy aztán busszal-gyalog jussanak el az autósok a faluba. A busz is csak a falu határában álló benzinkútig megy, de mint a falvak többségében, a távolságok itt sem nagyok, jól esik a séta 40 perc autóbuszos üldögélés után (már ha akadt ülőhelyed, hiszen a busz tömve volt álló utasokkal is). Első blikkre megrémisztett az az emberáradat, ami a buszokból kiszabadulva indult el a főutcán, de okosan szervezték, a banzáj nem egy helyen, hanem a faluban 4-5 helyen elosztva zajlik, így sétálni is kell a helyszínek között, ugyanakkor a tömeg sem koncentrálódik (kivéve ez alól, ha valami celeb celebrál egy programot - esetünkben ilyen volt a gulyásfőző verseny, amit Szőke András konferált).
Minden helyszínen szinte ugyanaz a fölhozatal - színpad, programokkal, egy-egy együttes más-más időpontban több színpadon is fellép (néptánc, népzene, népdal). Mindenhol ugyanazok az ételek (csak mások készítik): lepcsánka (700 Ft-ért, igaz tejföllel, és akkora, mint a lángos), dödölle (4 db 700 Ft-ért), kézzel húzott rétes különféle töltelékkel (350 Ft), zsíros kenyér lila hagymával (350 Ft), lángos, töki pompos, hurka-kolbász, rablóhús, flekken.......... Innivalónak leginkább bort fogyasztanak, hiszen a pincék nyitva vannak szerte a faluban (bár nem mindegyik), a kóstolójegy ára 100 Ft, általában 2 dl bort 3 kóstolójegyért adnak (a legdrágább egy mazsolaágyon érlelt bor volt, ennek 5 kóstolójegy volt az ára, de lehetett kapni chardonnay-t már 2-ért is akár). Borospohár 800 Ft-ért volt, de sok helyen fölkészültek a gazdák műanyagpohárral, és ott a fizetésnél ezt nem számolták föl. Sört lehetet venni, illetve pálinkát és különböző bio-gyümölcsleveket - a lekváros-mézesbódé szomszédságában. Lenyűgöző volt a kávés utánfutó. Ez egy autó után köthető jármű volt, aminek ha az oldalát fölhúzták, komplett presszó gép volt, pénztárral, zaccnak való tartállyal........... Kávét, cappucino-t, tejeskávét, írkávét, skót kávét és még több extrát lehetet inni 350-800 Ft-os áron.
Mégis furcsa valami volt ez tegnap. Először is, nem sikerült rájönnünk, mit takar a kezes-lábas fogalom. Ha a kezes a kézműves, akkor két kézműves sátorra esett 8 ételes sátor...... És ehhez kevés volt pl. a kézműves gyerekprogram, a gyerekfoglalkoztató. Ha lábosból indulok ki (minden, ami a lábossal összefüg), akkor pedig kevés volt pl. a bográcsban készült étel, kevés volt a falunak az a fajta feldíszítése, ami valahogy összefüggésbe hozható a lábossal (pl. "feldíszített lábosfát csak egy darabot találtunk). Bár nekem nagyon-nagyon tettszik az EKL-logó (Etyeki Kezes-Lábas, vagyis ketzdőbetűkből: EKL) egy karikába foglalva, ötletesnek találom, ahogy az E, K, L betűk cizelláltsága a kézi munkára utal, míg a kör körötte talán az e-mailban található at jelre utal (a betű körül a karika, amit mi kukacnak hívunk, míg az oroszok azt mondják erre - kutyácska). Talán itt megteremtődik a múlt (a hagyomány) és a jelen összefonódása. A kör utalhat az egységre, a kerek egészre, vagy akár arra is, hogy a faluban érdemes körbejárni és nem egy helyen letáborozni............. A főközlekedési utakon, a pincék körül és a programhelyszíneken minden szép, tiszta és rendezett. A környék nagyon szép, a falunak magasabb helyeiről remek kilátás nyílik a falura és a faluban hömpölygő emberáradatra. Még talán az is feldolgozható (megbocsátható) lehetne, hogy a pincék környéke úgy néz ki az alkalmilag felhúzott sátrakkal, mintha a törökök táboroztak volna le. Ez még talán rendben is lenne. DE. Van a faluban egy úgynevezett Magyar-kút, ami fényképészetileg is jó, központban is van, kis mű-tóval........ Ami eszméletlenül zöld, algás, tehát koszos érzetet kelt.......... Jóemberek, leglább ilyenkor, legalább évente 2-3 alkalommal, a szüretkor és a fesztiválok idején legyen valaki, aki kipucolja és karbantartja!!!!!!!!!! Ezen kívül igen meglepődik az a hátizsákos kiváncsi túrista, aki a falu nyóckerébe téved, olyan részekre, amik a helyszínen osztogatott térképen nincsenek színnel jelölve. Szó szerint be- és összeomló házak, térdig érő gaz, ami mindent körülvesz, a gazban a traktoralkatrésztől kezdve komplett, keverőtárcsás hajdúmosógépig rozsdállik minden. Háromlábú műanyag széken (vagy mondjuk kissé hiányos négylábú széknek) trónol a kert közepén a munkanélküli család koszosan, ápolatlanul, cigarettafüstben és még gondolkodni is restek........... Nem, olvasóim, tévedtek, nem barnabörű kissebségi tagokról van szó, ők magyarok, de olyan szinten belesüllyedtek a szegénységnek nevezett igénytelenségbe, hogy azon sem csodálkoznék, ha borsodi sorstársak buszokkal utaznának ide társadalom-szociológiai tanulmányútra! Valahogy több csatornán át is azt érzem, nincsen egység a faluban a rendezvény mögött-körül. Kezdődött ez avval, hogy a rendezvény honlapján (nem a falu honlapján!) utal egy sor arra, hogy csak azoknak a boroknak a minőségéért vállalnak felelősséget, ahol a pincéknél ki van téve a rendezvény logója.......... És kérem, talán minden második pince volt nyitva! A falu honlapján furcsa módon a most eljövő hétvégére szüreti fesztivált hirdettek. Kicsit az az érzésem, mintha lenne egy fesztivál, amit a nagy városelhagyó hullámmal érkező "betelepültek" hoztak létre - meglátva a lehetőséget, és lene egy másik, egy "eredeti", egy hagyományos, a falu régóta otélő gazdái számára és részvételével (főutcák és kis utcák társadalmi színvonal különbsége). Most akkor pár szó a pincékről. Be-benéztünk a pincékbe, de csak kettőbe mentünk be, így lehet, nem teljesen igaz, amit írok, de én ezt tapasztaltam. Mindegyik (nyitva lévő) pincének csak az előterébe mehettek be a vendégek. Nem találkoztam "pince-idegenvezetéssel", mondjuk "félóra a hordók között" programmal - pedig engem ez talán jobban érdekelt volna, hogyan, mivel és miben készítik a bort.Nem mindegyik pincésgazda volt kedves és kommunikatív, találkoztunk olyanal, aki kifejezetten nem akart csevegni a betérő vendéggel (igaz, hülyeséget kérdezett tőle, de akkor is vendéglátónak kellene lenie). És én nehezen bírkóztam meg a mazsolaágyon érlelt borral is. Tudom, tudom, nem hírdették, hogy ez magyar bor fesztivál, vagy tájjellegű borok (bár ezt a szóösszetételt sem tudom értelmezni igazán), de ahogyan tokajit sem találtunk a borok között vagy egrit, hogyan kerül ide a mediterrán hatás? Pósa úr pincéje kínálta ennek a bornak 2 dl-ét 5 kostolójegyért......... Pósa úr újságíró, de én sem keresztnévvel, sem újságokkal nem szolgálhatok, ahová publikál. Megkérdezte Irénke, mi ez a mazsolaágy, honnan az ötlet. Az úr mediterrán bolyongásai során fedezte fel a mazsolabort, elmondása szerint nem azt akart készíteni, ezért utána olvasott-kutatot és az ősi egyiptomiaknál találta ezt a borkészítési fajtát, amit megvalósított. A bora nagyon finom, édes, nekem teljesen olyan, mint a Sangria (ami ugye, mint tudjuk, mazsolabor). Tehát Pósa úr marketingben igen erős (egy sangria másfélliteres bor a nagyobb üzletláncokban 1500 Ft körül van). Irénke megjegyezte, női ital, mire Pósa úr felvilágosította, hogy a borfogyasztók 75 %-a az édesre esküszik! Drága Pósa úr, had vitatkozzam evvel! Lehet ott van köztün eltérés, hogy nem azonos módon ítéljük meg, ki is a borfogyasztó. Én azokat is idesorolom,akik alkalmanként fogyasztanak el egy-egy pohárral. Akkor ide kell vennem a cukrosokat is............. Ők pedig elég jelentős százalékát teszik ki a lakosságnak. mint ismeretes, ők csak extra-száraz vagy száraz nedüt fogyaszthatnak. De továbbmegyek, érdemes lenne egy-egy falusi kocsmában belekortyolgatni azokba a lőrékbe, spriccerekbe, házmesterekbe, amik a pultokon vagy a viaszos vászon terítővel letakart asztalokon állnak............. Röpke (és nem reprezentatív) közvéleméynkutatást végeztem családom és barátom férfitagjai körében (a hím-tagok között, iegn!), a közvélemény kutatás módszere a megkérdezés volt, arrra az eredményre jutottam, hogy férfitársaim inkább szavaznak a félédesre az édes helyett, többen kifejezetten a száraz bort kedveleik. Megint egy helyzet, amikor az én köreim, a körülöttem lévők nem fedik le a nagy átlagot! Vagy a tájékoztatás volt hibás...........
Az írást követő napon Irénke felhívtam a figyelmemet, hogy Spanmyolországban a gyümölcsbort hívják sangriának, nem a mazsolabort. Utánanéztem ()gugli a barátom) és valóban igaza van, a sangria olyasmi, mint nálunk a bólé, sokfajta gyümölccsel, nagyon édes, kis alkoholtartalmú bor. Ezért a tévedésért elnézést kérek mindenkitől, és ha valaki még nem tudta volna (velem együtt), az most megjegyezheti :-). Még egy észrevétel, szaporodik a szárazbort kedvelők száma, amint ez a kommentből is kiderül, köszi Ági!