Megint az Opera varázsolt el. Magdi nem ért rá, így rámhagyományozta a bérletét. Erikával kaptattunk föl a kakasülő-osztályra, a harmadik emeletre. Oldalról nem látni (csak a színpad mondjuk 40 százalékát), csak hallani lehet a zenét. Ami lenyűgöző volt. Rost Andrea énekelte Eurüdikét........... Olyan a hangja, bársonyosan narancssárga, napérlelte-boldog, mint a barack augusztuus elején a balatoni fán. Ezt hallani kell. Meg látni, hiszen végre egy opera énekes a színpadon nem tonna-donna. Gondolom, örülnek is az énekkar férfitagjai, hiszen miután Eurüdikét megmarta a kígyó, haldoklik, akkor rázuhan az egymás mellett fekvő férfiakra. Miközben a férfiak fekve forognak, "szállítják" Rost Andreát, akinek a teste hullámzik (hiszen alatta a férfitestek forognak), szóval hullámzik, mint a víz, vagy mint amikor a halál fokról fokra (hullámokban) veszi el az életerőt. Szóval hullámzik, és egyfolytában, kristáyltisztán énekel........... De magassarkű cipőben vasból készült tyúklétrán le-föl mászik, és énekel, hibátlanul, lenyűgözően. A díszletről Erika azt mondta, az NDK-ból itt maradt. Igen, ezt éreztem, csak nem tudtam így megfogalmazni. Színes műanyag darabok voltak, némi vaskorláttal, vaslépcsővel........... Fura volt az egyik jelenet, amikor az énekkar labdázott az addig a fejükön cipelt "bóbitával". Szóval kicsit progreszív jelmezek és főleg díszlet próbálta volna meg elrontani a művet és a lenyűgöző előadást - szerencsére sikertelenül.
Orfeusz és Eurüdiké
2010.03.23. 20:23 Sombokor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mormota.blog.hu/api/trackback/id/tr161863401
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
