Krepi „miatt”: A Belvárosi Fesztivál egyes programjairól, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate leánykara és a Cantate vegyeskórus koncertjeiről.

Fesztivál

Pénteken csajos beszélgetésnek indult, aztán kultúrafogyasztás lett. A belvárosban sétálva, a Meridien szálló háta mögött akadtunk rá a jazz-színpadra. Magyar és külföldi együttesek fújták a rezet, ütötték a bőrt és pengették a nagybőgő húrjait, izmosították egyes énekesek a hangszálaikat – nagyon ízlésesen és kellemesen. Két fellépő között átsétáltunk az Erzsébet térre, ahol néptáncosok, hagyományörzők húzták a talpalávalót, ropták a csürdöngölőst (mondjuk, mi éppen kolot láttunk). Időközben szereztünk információt a programokról, kedvünk lett volna még Kispál és a borz koncertre menni, de aztán kifolyt az idő a kezünkből és nem mentünk. Ezt sajnálom. Meg azt is, hogy nem tudtam semmit előre a fesztiválról. Külvárosban lakom, ott is dolgozom, ezek szerint ez nekem nem jár. Pedig lehetett volna e köré szervezni a hétvégét – sajnos ez ezúttal elmaradt és nagyon átszervezni sem volt módom. Remélem, nem ez az egyszeri alaklom volt, és talán több hírverése lesz a következőknek……..

Jubilate

A koncert a Szent Imre Gimnázium színháztermében volt, ahogyan ezek a koncertek lenni szoktak. Sajnos azonban ezúttal az iskola udvarán tornaversenyek zajlottak, szurkolással, hangzavarral – behallatszott és ez nem tett jót sem az előadóknak, sem a hallgatóságnak. Ennek ellenére a koncert második fele (csak arra értem oda) remekül sikerült, nagyon színvonalas volt. Az iskola beállítottsága alapvetően a templomi zenék előadása, de ezúttal a zenekar amerikai filmek / rajzfilmek zenéinek átiratát adta elő – és volt létjogosultsága a dolognak. Aztán következett az első szenzáció: egy darab hárfán jazz-t játszott egy lány. Kivételes, pókhálófinomságú, jazz volt. Összhangban a hárfával, a lánnyal. Aztán újabb váltás (második szenzáció). Az ütős tanszék valóban ütőset alkotott- a szó átvitt és eredeti értelmezésében egyaránt. Kavicsokkal kezdték a zajt kelteni, ütemesen verték a keresztnevükre szabott hangokat.Aztán folyamatosan kapcsolódtak be a harangok, csörgők, botok, egyéb zajkeltő eszközök, a faxylophon, míg végül nagy erővel megszólaltak az afrikai dobok is: Hejj Dunáról…… és énekelni kellett. A kétszer két strófa alatt (mert ismételtünk is, bizony!) a tér és az idő egybefolyt, a dobok a bőr alatt lüktettek. Kiváló volt, zajos ünnepléssel a végén. Ezt követően lépett színpadra a Jubilate leánykar. Hozták a szokásos minőséget, szépen énekeltek tartalmas templomi énekeket. Az új szellemiség jegyében ők többek között Gershwin egy darabját dolgozták fel. Lépegettek, kezeket emlgettek, legugoltak, fölálltak – szóval külsőségekben is elrugaszkodtak a formaságtól, úgymond ellazultak. Őket evvel visszatapsolták……..

Cantate

Vasárnap a Batthyányi téri Szent Anna templomban adtak várva várt koncertet, ami közel két órán keresztül varázsolt el Bennünket. Nemes helyszínen nemes és míves darabok szólaltak meg, Kodály Budavári Te Deumából a Miserere c. rész lenyűgözött, meghallgatása után nem tudtam kommunikálni, mert annyira elvarázsolt a zene, ami a mellkasomnak dőlt és nyomott hátra. Erő volt, aztán lágyan körbefont…… Műsoron volt még Monteverdi, Kocsár Miklós, Gyöngyösi, Whitacre, Bárdoss művei közül egy-egy……… Két ráadás dallal is készültek – e részben már elhagyták az oltár előtti helyet, a széksorok mellett, a fal mentén álltak körbe a templomban, ifj. Sapszon Ferenc karnagy a templom közepére állt és onnan vezényelt. A zene körbefolyt, a szellem körülölelt, áthatott minden jó minden irányból. Szinte láttam az erővonalakat összecsapni……… Felírtam a „soha nem fogom elfelejteni” élmények közé.