Nem, nem őrültem meg és nem egy otthoni CD-hallgatós vasárnap délutánról szeretnék beszámolni – már csak azért sem, mert sok más egyéb mellett nappalink sincs. És nem is a konyhaművészet legújabb sütijeinek az alapanyagait soroltam fel a címben (gyk.: Mozart-golyó). Egyszerűen mégis egy csemegét szeretnék átadni, én is úgy kaptam, köszönet érte Vankó Évának.
Szóval Éva írt és a betűk szóltak, azt adták hírül, hogy valami különlegesen emberi dolog van a Terézváros egyik 70 négyzetméteres lakásában. Fellegi Ádám zongoraművész a saját lakásán tart „hangversenyt”, úgy, hogy közben magyaráz is, szünetben édességgel, kávéval, borral vendégeli meg a közönségét. A honlapján online is lehet jelentkezni, pénteken este és vasárnap tart vendégfogadást, Liszt szonátáját és Mozart műveit mutatja most be, elemzi, Vörösmarty verssel színesíti a zenét. Zenetechnikai, kortörténeti, életrajzi elemekkel fűszerezi az estet, majd eljátsza a műveket – roppant nagy átéléssel (bizony, fintorogva, grimaszolva, éli át a zenék hangulatát). A légy röptét meghallani a nappaliban, ami polgári lét nyomait viseli magán: szőnyeg a falon, és bizony, egy kódex is figyel föntről…….. Mindenhol könyvek: polcokon, földön föltornyozva………. A konyha apró és szolid, a szünetben moszkauerrel, sós leveles tésztával, termoszos, eredeti feketekávéval, buborékos és mentes vízzel, borral csalogatja a közönséget. A folyosó apró, a kabátok egymás hátán várják, hogy gazdájuk értük menjen, a szünetben óvatosan kell mozogni a folyadékokkal a kézben. Mégis van valami őrült varázsa, hangulata, a zene mellbe vág, hiszen az arcunk előtt játszik. Ha valahol, akkor itt igazán körbe vesz a zene, hiszen kibújni sincs lehetőség. A zongora alatt egy doboz található, ami becsületkasszaként funkcionál: senkit nem figyelnek, tesz-e bele és mennyit, de jellemző, hogy mindenki, aki ott volt, a kasszához járult. Mi pénteken kb. ötvenen voltunk. A program most kicsit kibővült, Fellegei úr fia – Balázs – áriákat énekelt Mozart műveiből. Hamar elrepült az a két és fél óra, még maradtunk volna. Az biztos, hogy máskor is megyünk még, aki akar, tartson velünk!