Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de a rohanó hétköznapokban alig akad egy-egy apró sziget, amikor csak úgy folyhat az ember kezéből az idő, akár a homok…………. Amikor nincs elvárás, amikor nem rohansz sehová, csak úgy odaérsz valami meghatározó helyre mondjuk egy jó séta után. Vagy kiülsz valamilyen rétre a pokrócra, olvasol, vagy jó mélyet alszol a szabadban a napsütésben és madárfüttyben…………Vagy biciklizel, túrázol jóbarátokkal, vagy finom fagyit nyalsz valahol a ragyogásban.
Ilyen napunk volt vasárnap. Reggel Jold avval ébresztett, jajj a krumplinak!!!!!!!!!!! Nem értettem, mi történt, aztán elmesélte, ez egy szólás, azt jelenti, kialudtuk a krumplit a földből. Bizony, tízig nem éledtünk meg. És nem okozott lelkiismeret furdalást, nem volt semmi kötelezően elvégzendő. Persze, ha nagyon akartam volna, találtam volna, de nem akartam egyáltalán semmit találni a naplopáson kívül. Egyszerű, hamar-ebédet ütöttem össze, nyugodt beszélgetés közben fogyasztottuk, hagytunk időt az asztal melletti emésztésre is. Délután a Szentlélek téren kötöttünk ki, ahol jazz és bor fesztivál volt – vagy inkább rablás jazz és bor ünnep néven álcázva. Egy deci liter Neszmélyről származó cserszegi fűszeres 300 Ft volt, de ehhez meg kellett vásárolni 500 Ft-ért egy poharat……….. Ami ráadásul feliratozva van, tehát abszolút zavaró egy ünnepi asztalnál otthon, hogy csak kettő van belőle. Vagyis lenne, mert nem ittunk ennyiért egy-egy deci bort…..
A zene? Nem is tudom. Láttam, hogy állnak a színpadon, valaki énekelt is, de olyan abszolút háttérzaj lett belőle számomra, nem jött át, nem fogott meg. Arra viszont jó volt, hogy a napsütéshez és a tomboló szélhez hozzátegyen valamit, amitől szép élni.
Este a Müpába mentünk, hogy a W. H. együttes (W. H. volt az az úr, akinek Shakespeare a szonettjeit ajánlotta ) Shakepeare-szonettek előadását hallgassuk meg. Érdemes a négy művész nevét megemlíteni: Gryllus Samu – basszusgitár, Márkos Albert – cselló, G. Szabó Hunor – dob, basszusgitár, szintetizátor, Sena Dagadu – ének, rap. Kuriózum volt ez az este. Érdekes volt az a jazz világ, ami elvarázsolt, és mégis hallgatható volt. Feszegette ugyan a korlátaimat, de nem lépett át azon a határon, ami kínossá vált volna. Élvezetem a dalokat nagyon. És az előadóegyéniségeket. Legfőképpen a dobokon (is) játszó G. Szabó Hunort kell kiemelnem, aki látványos karlendítésekkel, eldobott verőkkel gondoskodott a „cirkuszról”. És végére hagytam Senát. Nem véletlen. Ő volt a királynő. Egy ragyogó gyémánt. Afrikai édesapától, magyar édesanyától számazik. A bőre inkább tejeskávé (amennyire a kakasülőről sikerült megállapítanom), a haját sapka takarta, így arról nem tudok mit mesélni. És a feketekávéságból megszólalt a hang………. Amikor behunytam a szemem, testes afrikai néger mama-asszony meleg szeretete vett körül, áramlott az a hang, amire rá lehet ülni, ami elúszik Veled bárhová, és Te a hullámain ülve biztonságban gyönyörködsz a világban. Ha kinyitottam a szemem, egy tömör, de kecses, fiatal és nagyon csinos lány (tudom, fiatal édesanya) ült a színpadon. Telve szeretettel, odaadással és zenével. Bármit elénekelt, időnként elszavalt. Mindezt angol nyelven. Miközben a háttérben vetítették az aktuális szonettet angolul és magyarul. Ez zavaró volt viszont. Annyira akartam érteni, hogy olvastam, így ha nem volt valamiért ismétlése a verzé-nek, lemaradtam a zene és a dal élvezetéről. Mert Shakespeare szövegei nagyon mélyek. Ennyi idő alatt szinte fel sem lehetett fogni, miről szólnak. Pláne akkor nem, ha a jelenleg meglévő angoltudásommal a magyar szöveg után megpróbáltam, az angolt is megérteni…………
Vankó Évának köszönettel tartozom. Sena munkáját mostantól figyelemmel kísérem, még eddig nem figyeltem fel rá. Ha valakit érdekel, nem csak a W. H. együttes tagja, énekel az Irie Maffia nevű formációban is.
