Ez most kemény lesz, kapaszkodjatok. Induljunk onnan, mi is az a fraktál. Nem én vagyok ennyire okos, az itt közölt információk különböző netes bolyongásaim eredményei, más és más honlapról lekapirgászott és összeollózott információ. Szóval a fraktálok nemcsak színes, számítógéppel alkotott ábrák. Egy sziget partvonala, egy folyó hálózata, a káposzta vagy a brokkoli szerkezete, vagy az erek és az idegek hálózata az emberi retinában mind-mind leírhatók fraktálként. Mégis, több mint húsz évvel a fogalom bevezetése után még mindig nincs általánosan elfogadott fraktál-definíció, bár mondhatjuk azt, hogy a fraktálok olyan alakzatok, amelyek valamiképpen hasonló részekből épülnek fel. Egy honlapon talált meghatározás szerint: a fraktál olyan alakzat, amely változó nagyítási ráták mellett önismétlődést mutat. Más szavakkal, ha felnagyítjuk egy fraktál egy részét, a nagyított képben észrevehetünk egy, az eredetihez hasonló, kisebb fraktált. Úgy magyarázza példával ezt a honlap, hogy rajzolj egy négyzetet. A négyzet oldalait felezd meg, ezeket a pontokat egyenes vonallal kösd össze (negyedeld a négyzetet), majd az így létrejött négyzetekkel ismételd meg ugyanezt, majd újra és újra……… De megteheted ezt háromszöggel is…. És létezhet belső, külső, vagy akár határvonalakon fölépülő fraktál is……… A honlap további definíciója szerint a fraktálok egy másik, nagyon fontos jellemzője a tört dimenzió. Ahelyett, hogy egy, kettő, vagy három dimenziójuk lenne (mint az ismertebb alakzatoknak), a legtöbb fraktálnak olyan dimenziói vannak, amelyek nem illeszkednek bele ebbe a koncepcióba. Mi több, a dimenziójuk csak ritkán írható le egész számmal. Pontosan ez áll a nevük hátterében. Akkor nézzük meg, erről milyen információt olvastam: a "fraktál" szó a latin "fractus"-ból ered, ami töredezettet, vagy egyszerűbben töröttet jelent, ami találó szó egy tört dimenziójú tárgyra. Benoît Mandelbrot (lengyel származású francia-amerikai matematikus – 2010-ben hunyt el) társította a fraktálokkat ezt az elnevezést még 1975-ben.
Akkor menjünk tovább, mert különben nem érünk el Gaudíhoz. Talán folytassuk úgy, hogy írok a könyvről, amit most olvasok. Az írói Esteban Martin és Andre Carranza, a címe pedig a Gaudí-kulcs. A könyv nyelvezetét tekintve borzalmas. Ki beszél így ma a ponyvaregényeken, meg a mexikói szappanoperákon kívül? Nem is értem, egy ilyen nyelvezettel bíró író hogyan tud ennyire elmerülni Gaudíban, fraktálokban, szabadkőművességben - tudom, internet, könyvtár, utánajárás, sok beszélgetés ezek tudoraival - de aki ilyen alacsony színvonalon áll verbálisan, abban hogyan bukkan elő az igény ezekre a dolgokra? Nem megítélni akarom, csak érdekelne ez a kettősség a személyiségében, érdekelne, hogyan jött erre rá, hogyan érzett az ízére. Vagy ezért áll két név a szerző helyén, mert egyikük az ész, a másik az író-kéz? Ugyanakkor viszont pont a nyelvezet pongyolasága miatt az olvasottak hitelességét kérdőjelezem meg. Ezért is kezdtem el a farktáloknak a neten utána olvasni, de terveim között szerepel, hogy kölcsönkérem az igazi, a nagy GAUDÍ könyvet, abban szinte minden benne van az építész művészetéről (azért írom, hogy szinte, mert szerintem az a könyv sem tesz említést arról, hogy a mesternek köze lett volna a szabadkőművességhez).. De az biztos, addig nem szabad Barcelonába menni, amíg nem rágtuk át magunkat a tudnivalókon. Lehetetlen az összes szimbólumot úgy felismerni, hogy ne tudd előre, mit kell keresned............Gaudí viszont annak a kornak a szülötte volt, mely a szecessziót is megalkotta (vagy építészetben ennek további változatát, a bauhaus stílust). Lehet, hogy akkor a szecesszióban olyannyira kedvelt folyondáros, leveles díszítés is (organikus művészetből átvéve) a fraktálokra épül?. És a másik nagy fraktál-korszak a beat nemzedék, nézd csak meg a ruhák mintáit, a lemezborítókat, a plakátokat, stb. Érdekes, hogy ezek a fraktál-korok és fraktál-művészetek mindig együtt járnak a természet szeretetével, a "ki a szabadba" érzéssel. Mintha minden alapja ez lenne, az eredt maga az élő természet........ Ha ezt elfogadjuk, akkor azt is végig tudjuk gondolni, hogy valamilyen művészet, ami az élő természet nyomán jön létre, ami az élő természet formáit, színeit, hangjait, fraktáljait hozza vissza, az nem lehet halott. És változatlanul azt mondom, a művészet lényege nem az alkotás, hanem az azt befogadó személyre gyakorolt hatás. Ezért nem mondanám, hogy a ház halott dolog, ahogyan nem halott dolog egy festmény vagy egy ruha sem. Nem vitatom, a zene közvetetlenebbül (bár szerintem ilyen szó nincs, de kínomban nem találtam mást) ér célt, sokkal kevésbé kell "megfejteni" (na, persze nem a jazzról beszélek itt feltétlenül), mégsem lehet ezeket a kulturális ágakat megítélni, egymáshoz mérni. És azt is tudom, a tengerpart finom homokján heverve a napsütésben, hallgatva a csobogó hullámok folytonosságát, félig aléltan heverve szintén ad egyfajta beteljesülést, egyfajta mérhetetlen ellazulást, egyfajta új világba átszivárgást az embernek, ez is megváltoztat, erre is szükség van, de legalább ennyire fontos a zsizsegés, a gondolataim létrejövetele akár egy Gaudí-szimbólum nyomán. És a zsizsegést követő beszélgetés sokszor már végül egyáltalán nem is arról szól. Ettől is él valami, hogy beivódik, továbbgondolásra, továbbélésre ösztönöz, energiát ad a puszta létével. Az már a mi felelősségünk, hogy ezt az energiát elpazaroljuk vagy valamilyen (leginkább alkotó) módon feléljük. Lehet, hogy az energiatermelődés folytonos folyamata maga is egy fraktál?
És akkor beszélni kell még a szimbólumról is, hiszen a farktál is lehet egy szimbólum, Gaudí építészeti elemei szimbolikus jelentéssel bírnak, és a hétköznapi életünkben is akkor tudunk igazán jól tájékozódni, ha a szimbólumok jelentését ismerjük fel. Mi is a szimbólum? Egy jel, ami jelez. Értelmezésekor azonban a kontextust is értelmezni kell, ezért csúszhat el egy-egy jel értelmezése, én más környezeti hatást veszek esetleg észre, mint a mellettem álló, vagy esetleg ugyanaz a környezeti hatás az én szocializációm alapján bennem más választ ébreszt (más érzést, más gondolatot) mint ugyanabban az emberben, aki velem együtt gondolkodik a jel megfejtésén. És ha ezt így nézzük, akkor nem csak a vörös rózsa a szimbólum, hanem mondjuk Vasarely vagy Munkácsi bármelyik képe akár. Azért érdekelne, a vörös rózsa mit jelent Nektek? Ne legyetek restek reagálni erre a kérdésre, mert ha páran visszajeleztek, akkor kis idő múlva beszámolhatok az eredményről, és reményeim szerint meggyőződhetünk róla, hogy egy ilyen egyszerű, gyakori és többnyire hétköznapi szimbólum hányféle jelentéssel bír. Szóval, jelezzetek vissza, mi számotokra a vörös rózsa jelentése. Lehet nyerni egy utat a hátsó kertbe sorsolás alapján…. De visszakanyarodva Gaudíhoz és a szimbolikához. A könyv rámutat arra, mást jelenthet, mondjuk a Sagrada Familia díszítése (elemei) mondjuk egy istenhívő embernek, mást jelen egy olyan szemlélőnek, aki hisz a szabadkőművesség létében, formájában. Ezért is veszélyes a szimbólumokra alapozni mindent (vagy nem veszélyes, csak izgalmas?) mert nincsen egzakt, behatárolt jelentésük, amihez mindenkinek egységesen tartania kell magát. De persze, hogy van ilyen szimbólum rendszer, mondjuk, úgy hívják, hogy KRESZ, de én inkább most például a horoszkópról beszélnék – mai csökött tudásommal, és biztosan Jold ezt azonnal – jogosan – megcáfolja. Hiszen hiába látják, számítják ki, hogy mi miben áll és mi követi mellette, mögötte, utána, mi a kiindulás és hová tart, a pontra vonatkozóan csak azt tudják elmondani, akkor valami lesz ott, de hogy mondjuk terhesség vagy a terhességgel analóg megbetegedés következik be, ez már nem deríthető fel. És ha belegondoltok, nagyon nem mindegy, hogy x idő múlva az ember áldott állapotba vagy a műtőasztalra kerül……….. Persze a következő kérdés is felmerül bennem azonnal: ha tudom mondjuk a betegséget előre, meg tudom akadályozni? Mondjuk a sejtek burjánzását meg tudom előzni? Ha eleve ez van a sorsban lefektetve, el tudom kerülni? És akkor lehet, ezt nem értik, akik állandóan bújják a hetilapok horoszkóp rovatait: ez nem a jövő jóslására szolgál. Talán irányokat, karókat fektet le arra vonatkozóan, merre menjél. És ez maga a szimbólum. Megint az a lényeg, Te mit hozol ki belőle, mit formálsz a magad képére, mit fogyasztasz belőle, mit vetsz el, mit alakítsz át……. Az energiát hogyan tudod feldolgozni……… És akkor ezzel összekapcsolódtam az ARC plakátkiállítással, melynek a szlogenje a „Miből nyered az energiát?” kérdés az idén. Bár meglenne a művészi tehetségem ahhoz, hogy jelrendszerrel, művészeteken keresztül fogalmazhatnám meg mindezt, akkor az én plakátomat is láthatnátok talán az Ötvenhatosok terén szeptemberben.
