Second-hand kultúra

Egyik fészbúkos ismerősöm kérdése, hogy mit kívánnánk magunknak karácsonyra, elindította bennem a gondolkodást, mit ajánlanék, és mit nem ajánlanék jó szívvel karácsonyra. Pár napja már azon kapom magam, amint pár perc nyugalmam van, listázom a dolgokat, az élményeket, mit is mernék átadni, és mitől óvnék meg másokat. Azt hiszem, az egyik legfontosabb, hogy senkinek nem kívánom azt, hogy a társa kifaroljon mellőle. Legyen ez értendő szó szerint, vagy akár úgy, hogy éppen egy adott szituációban nem áll ki mellette, érte. Viszont meleg szívvel tudom bárkinek ajánlani a baráti hálózatot, olyan emberek tömörülését, akik ráérnek, ha menni kell, ha zsizsegni kell, ha beszélgetni kell, ha ég a tábortűz……….. Semmiképpen nem tennék a fa alá guttaperchát. Ez bizonyos forró égövi fák tejnedvéből előállított kaucsukszerű anyag, mellyel a gyökértömést végzik. Ugyanígy nem kívánom a megismerkedést a kofferdám izolálással sem – ez elengedhetetlen a tiszta fogorvosi munkához, valami szörnyű kék gumi keretbe feszítve. Lássuk akkor, mit tennék ezek helyett a karácsonyfa alá? Mondjuk, egy kölyökkutyát. Tudom, tudom, nem mindenki szereti testközelben tudni a bundás négylábúakat, de az elmúlt időszak legjobb döntése volt – merészsége ellenére is – Pemzlit integrálni a családba. Felismeréseket, új programokat, különleges embereket hozott az életünkbe. Mint a Pillangóhatás c. filmben, amikor valami valahogyan történt, annak lettek következményei. Az egyik szereplő igyekezett kideríteni, ha az adott szituációban más lett volna a döntés, akkor hogyan alakultak volna a dolgok a későbbiekben. Valami ilyesmi a Nő kétszer című film is, amikor munkából hazafelé menet lekési a metrót, és eléri a metrót……… Sosem lehet tudni, amit teszel éppen (legyen az akár narancshámozás) mennyire messze visz el az adott pillanattól – ez már önmaga ajándék, azt hiszem. Mit nem javasolnék még különleges karácsonyi ajándéknak? Tudom, sokan nem értenek egyet velem, de Párizst kerülném. Tapasztalatom szerint a híre sokkal nemesebb, sokkal felfújtabb, mint amennyit valójában kínálni képes. Ajánlanám helyette Londont, épületeivel, pezsgésével, fiatalságával, lendületével és a sok-sok helyes Bobbyval. És emellé az ajándék mellé még odatennék egy kis RAX-ot is, de inkább ragyogó kék éggel, apró mezei virágokkal, hideg sörrel a forró napsütésben – bár biztos nem rossz síszezonban sem. Nem tennék a fa alá egyes filmeket, mint például Szabó István Az ajtó c. filmjét. Nem állítom, hogy rossz a film, azt állítom, meg sem közelíti a könyv erejét, átlagos film, megvan az a veszélye, ha valaki előbb látja, mint ahogy Szabó Magda könyvét olvasná, már kezébe sem veszi a könyvet. Mégis milyen film kerüljön a fa alá? Hát, fölsorolok párat: Visszatérés – egy orosz film, ami egy testvérpárról szól (fiúk), meg arról, ahogyan az apjuk fölbukkan, hogyan rendeződnek át a szerepek és a helyek, majd az apa halálával ismét hogy módosul minden – hogyan nőnek fel a kamaszok. Mads Mikkelsen filmjei közül is lehet válogatni. Aki tanulságos és feltöltő filmet szeret, hát nézze meg a Bakancslistát, az Életrevalókat, az Érinthetetlenek c. filmet, az Erőszakikat, a Nyomozót, a Vizsgát, az Eszter hagyatékát………..  Olvasnivalók között nem adnám ajándékba senkinek sem a Karnevál c. Hamvas Béla kötetet – nem azért, mert én is ajándékba kaptam. A stílusa, a története túl bonyolult, a szereplők több, mint háromszázan vannak (és ez nem egy regiment, ezek mint külön szereplők), a követhetetlensége frusztrált, kuszasága azt az érzetet keltette bennem, zakatoló vonaton rázkódik a könyv a kezemben, hol egy sorral lejjebb, hol egy sorral feljebb ugrik a szemem – semmi nem függ össze semmivel, keresnem kell az olvasás közben, mi mivel tart össze, hová tart………. Helyette Spíró György Fogság című regényét, Szabó Magda Ajtóját, Márai Kalandját, Mérő László logikus gondolatait, Vámos Miklós laza, mindennapok történéseiről számot adó írásait, Bächer Iván mazurkáit (stílust akarok evvel jellemezni, laza, könnyed tárcát egy szóban említeni)………… Szerintem nem helyénvaló ajándék a tűntetés és a sztrájk sem. Mégis, ha valaki ezeket szereti, mit is ajándékozhatnánk? Mondjuk jó beszélgetéseket, Heller Ágnes előadásai, pódiumbeszélgetései, Bródy János, Spíró György, Ungvári Tamás, Mérő László, Pál Feri atya gondolatai egy-egy kávéházi, múzeumi programon……… A zene terén nem ajándékoznám a Cimbaliband Szívtánc című lemezét (sajnálom imádott zenekarom, de ez nem az én zeném), viszont odatenném Harcsa Veronika Play me c. dalát, vagy az Üzenj c. zenéjét, vagy SUUS c. dalt Rona Nisliutól. Persze egy adag Lajkó Félixet is oda lehet szép csomagolásban készíteni. Nos, gondolkozzatok még az utolsó percekben, mi az, amivel meglepitek a körétek kapcsolódó embereket. Nem biztos, hogy a maszterkártya kimerítése hozza meg a boldogságot, lehet, hogy egy apró figyelmesség, egy film, egy illat, egy közös este, egy megismételhetetlen élmény, a forralt bor a sípályán sokkal tartósabb lesz. A plasztikkártya lecserélhető, ha szerencséd van, akkor van kit szeretned, van kiért aggódnod. Nos, akkor igazából Neked már ajándék sem kell, hiszen mindened megvan. A szeretet nem csereszabatos. Elveszteni sem tudod, de elkoptathatod. Hagyd hát az anyagiak utáni futkosást, állj meg a tömegben, nézelődj, érezz rá az ünnepre – ez az igazi ajándék.