Second-hand kultúra

Kint 10 Celsius fok van, én mégis egy tavalyi vérfagyasztó élményemet teszem most közzé. Kicsit nehéz körülmények között, hiszen Pocak találkozott egy vírussal, rögtön szilveszter után (nem ittam túl magam, nem az a baj – igazából nem is volt kivel -, ez valódi vírus volt), így most még kissé háborog . De ez mit sem von le abból az élményből, amit ismét Gyúrón szerezhettem. Lassan oda kellene költöznöm, ha arrafelé ennyi jó dolog történik velem.  29-én reggel Réka elvitt autóval. Mire odaértünk a tett színhelyére, az állatok lógtak a szeren illedelmesen, kibelezve. Ami számomra azonnal furcsa volt, hogy minden tiszta volt: sehol egy vérfolt, nincs bűz, mocsok, sárban cuppogás…………… Pedig anyósomnál ezt így szoktuk……… Itt minden le volt takarva, le volt ragasztva, föl volt akasztva, cserélhető neylontakarás, mintha EU-szabványosított üzemben lettem volna, pedig „csak” Bödönbá és Dolli családi házában – és kertjében – jártunk. Fura volt, nem találtam hirtelen a helyem, nem értettem, ez hogyan lehet ennyire kuluúrált, ennyire nemes, ennyire jó…………. Minden szerszám eleve adott volt, mindent arra használtak, amire való, nem volt gányolás, sufni tunningos megoldás. Pálinka, forralt bor, kávé, annál inkább volt. Jól is esett, igaz, senki nem részegedett le, pedig 20-25 fő biztosan volt a háznál. Na jó, nem egyidőben, ha valaki elment, előfordult, hárman jöttek helyette………… Mindenkinek jutott valami: vagy feladat, vagy valami falatozni, nyakat belülről olajozni való.  A böllért Lacinak hívták, aki foglalkozására nézve hentes két-három faluval odébbról. Csak úgy rajzolt a késével, finom ujjmozdulatokkal, csuklómozgásokkal hántotta le a húst a csontokról, nagyon szakszerűen, kellő türelemmel viseltetve „sajtós” kérdéseimet. Harminc év körülinek saccolom, szakszerűsége, gyakorlottsága meglepett, ezért tudakozódtam, és hallottam tőle, cégeknek Pátkán csapatösszetartó bulik keretén belül is vállal disznóvágást – ha valaki ilyen profi tud lenni, annak ez biztos kereset kiegészítés így a téli hónapokban. Persze érdeklődtem a húsról is, adtam a hülye pestit rendesen, de már a nyáron észrevettem, a vidékiek ezt nagyon élvezik: ilyenkor okosak lehetnek, és még derülhetnek azon, hogy lám a pesti ezt se tudja…………. Azért az igazat megvallva, hallottam tőle újdonságot is.  Lacin kívül Bödönbá értett a disznóvágáshoz, talán még egy férfi a résztevvők közül (ha tévedtem, elnézést, senkit nem akarok megsérteni, nem beszélgettünk erről, én ezt a látottakból gondolom így). Bödönbáról kiderült, gyerekkorában falun sokszor vágtak disznót. Így Laci böllér és Bödönbá vitték a hátukon az egész nap nyűgét – ami a hús aprítását, ízesítést, füstölést illeti. Dolli a felfordulást, az embertömeget kezelte szakszerű módon, ételt rakott elénk, nem is akármilyet: toros káposzta , véres és májas hurka, sült kolbász és csontos hús került az asztalra az „ivólevek” mellé. No, meg egy kis házilag, kézzel készített szaloncukor………… Emberek, hogy az milyen mennyei volt!!!!!! A Gyúrói Törzsgárda pedig igen aktívan kivette a részét a kolbászhoz való alapanyag darálásából, ízesítéséből, még Csilla is kevert, pedig nem rajong a nyers húsért – de ez olyan buli volt, amit nem lehetett kihagyni.  Dolli elmesélte, kilenc éve, az első disznóvágáson viccből arról beszéltek, a tarját is bele kellene darálni a kolbászba – akkor megegyeztek, ez drága kolbász lenne. Nos, két disznónak a tarja (vagy tarjája? nem tudom hogyan van helyesen) feldolgozhatatlannak tűnt most Dolli számára, így az a döntés született, a tarja egy részét is darálják a kolbászba. Ezen jót nevettek, nekem pedig az jutott eszembe, így találkozik a jelen és a múlt, és egy ilyen régebben megtörtént tréfás gondolat is lehet akár hagyománnyá az évek múltával, hiszen őket összeköti (ez is).  Nagy élmény volt számomra, hogy Bödönbá meghívta rosenheimi kollégáját az élettársával és a fiúkkal.  Jacqueline, Patrick és Alexander felüdülést jelentett nekem, volt kivel németül beszélnem.  Megtudtam, Magyarországon mi sokkal többet hasznosítunk a disznóból, mint ők, például az orrot és a fület, a körmöket Németországban külön kell kérni a hentestől – ők abból kutyakaját főznek. Jacqueline számára a kocsonya nem finom – a rezgéssel nem tud igazából mit kezdeni. Németországban csak olyan ember vághat disznót, akinek erre a tevékenységre engedélye van – ellenben nálunk bárki. Interneten láttam, valaki az Alföldön a pörzsölés után flexxel pucolta a malacot………………… Kicsit beszélgettünk még az országok közötti kereseti különbségekről, az árak különbözőségeiről, filmekről, zenékről, élveztem Patrick lazaságát. Nem tudom, mi az oka, én akadok ilyen németekre, vagy ők általában ilyenek, de akit én ismerek (Pacek, Patrick, unokatestvéreim), mind olyan „cool” emberek, nem megjátszósak, nem felvágósak. Lazák, spontánok, viccesek türelmesek……….. Másnap hazafelé Patrick autójában jót dumáltunk gyereknevelésről, tévutakról és a jövőről………….. És mindez két döglött álattal indult, kell ennél több? BRÉKING! Dolli időközben felvilágosított, nem tarja, KARAJ került a kolbászba. Van különbség. Nekem pedig a jövőben jobban kell figyelnem a lényegre, ami ugye a gyesznó alkatrésze és nem Laci böllér életútja..............