A film címe: Isteni műszak. Jó magyar film, a Kontroll méltó utódja. Képi világát tekintve a Nyoozó vagy a Pál Adrienn című filmek társa: nyomasztó, fénycsövek által bevilágított bogaras –penészes folyosók, minden-mozog-a-kocsiban típusú mentőautó. Ugyanaz a szatírikus humor, ugyanúgy a humor és a valóság lehelet határa. A lét és nemlét kérdése, az emberi élet céljának keresése a céltalanságban. Nem vidámságra hangoló film, nem csajos komédia, nem hoz megnyugvást és boldogságot, a mai magyar szürkeség. De nem a film szürke, a világ fásult, a mi világunk az, amit ábrázol. Igaz, a filmbéli történet 1992-ben játszódik. Kár, hogy ma is aktuális.lapja egy lengyel újságcikkben megírt igaz törénet: mentősök összejátszottak a temetkezési vállalkozóval.......
Milán a szerbiai háború borzalmából hazánkba menekül, hátrahagyva menyasszonyát. Itt egy mentős csapat tagja lesz, rajta keresztül megláthatjuk azt a vékony leplet, ami élet és halál között lebeg. És bár állítólag van egy alagút, ahol a fény hív, az élet képei vagy egy nindzsás film képkockái peregnek, mégis egy röpke pillanat töredéke alatt dől el a sorsunk: a Földön maradunk, vagy megyünk. Igen, a mentőben ülők ehhez hol hozzájárulnak, hol gátolják a folyamatot. Innen nézve, aki a kocsiban ülve dönt, Istent játszik, uralja a sorsot – a másét. A film viszont teret enged annak a gondolatnak is, lehet-e létjogosultsága az euthanáziának………. Igen, van végstádiumos rákos beteg, aki pokollá teszi lánya életét, vagy ott van a motoros balesetes fiú, aki megölte a barátnőjét, talán maga sem lesz mozgásképes már. Ilyenkor megváltás a halál nekik, a velük élőknek, a társadalomnak. Mégis lehet-e dönteni Isten helyett? Isten lehet kegyelmes, kegyelemmel teljes?
Természetesen, ami nem törvényes, avval pénz is jár. Így felmerülhet az a kérdés is, van az a pénz, amiért valaki magára vállalja a döntést? És ne menjünk el amellett a tény mellett sem, amire Bodzsár Márk rendező szatirikus humorral fűszerezve rámutat: a halál igazán nagy üzlet – emlékezzünk csak a 2013 év végén a politikai palettán megjelent a szociális temetés kérdése (akinek nincsen pénze temetésre, maga öltöztesse és ássa el halottját).
A doktor már kiforrott személyiség tudja, mit akar, és tudja, hogy csak blazírt nyugalommal viselve a hülyéket tud előbbre jutni. Tisztában van a helyzettel, a világával, ismeri a határokat, kapcsolatai vannak. A sofőr szipus hülyegyerek, ennél nem is vágyik többnek lenni – a mentőautóban van kéjgáz-palack……………. E két szereplőnek nincsen szüksége fejlődésre. Arra ott van Milán (Ötvös András). Ő elfásult, megcsömörlött emberkévé válik a pénz és a hatalom által, hogy aztán visszatérjen. Szarajevóból menekülve sorsát, a biztos halált akarta elkerülni. Nem látta be, halálunkról nem magunk döntünk. A mentősök oldalán megtanulta, az élet vagy a halál nem tőlünk (magunktól) függ, mindig valami eldönti, az valahogy eldől (mondjuk éppen azért, mert az orvos és a sofőr fogadott). Rádöbben, nem kerülhető el a vég, és tulajdonképpen ilyen szempontból mindegy, egy golyó által csatában, rákban párnák közt, vagy motorbalesetben, esetleg kálium injekciótól következik be. Elkezdi élvezni az életet (jó ételek, új kabát, új haj a bordélyházban). Majd ennél is tovább fejlődik és már elébe megy a halálnak, visszatér Szarajevóba. Igaz, ehhez azt is meg kell tapasztalnia, a halál nem válogat, akár betépett hajléktalan, akár elismert mentőorvos az illető, a nindzsakard mindenkin átmegy.Nindzsakard (nem szamuráj kard - a nindzsák a selejtes, eldobott kardokat szedegették össze, sokszor a halott mellől). És ezért pozitív mégis a film végkifejlete: Milán a valakihez tartozás érzését választja, mert egyedül nem jó azt megélni, ami a halálig hátra van
Hibátlan karaktereket láthatunk a filmben, a mezőny mellékszereplőkben is igen erős. Egyik legmegkapóbb jelenség számomra Jordán Adél, aki liliom törékenységgel viseli eszét vesztett rákos anyja dührohamát. Mégis az igazi kedvencem Zsótér Sándor, aki tökéletes temetkezési vállalkozó: finom, elegáns, cizellált, aki egy maffiózó, az élet császára, a halotti létből kiváló haszonnal élő hedonista.
Bodzsár Márk első játékfilmje igen jól sikerült, sajnálom, hogy az asztronautás amerikai film több nézőt vonzott be a mozikba akkor, amikor erre is vehettek volna jegyet az emberek.
