Az évi rendes bérlegeltetés megkezdődött, így maradt pénzem és időm arra, hogy magamat töltsem fel olyan élményekkel, amikbe majd kapaszkodhatok a hosszú téli estéken miközben a radiátor mellett (vagy a gazdasági helyzetet tekintve pulóverben a takaróba burkolózva) ülök. Katival elmentünk a Városmajori Szabadtéri Szinpadra, hogy a L'art pour Laár új előadását megtekintsük. Hát az új jelző ez esteben nem annyira találó..... Ha két jelenet volt, amit még én eddig nem láttam, de atöbbi megjelent már kazettán, fönt van a jutyúbon vagy a megjelent videó kazettájukon. Nem tudtam szünet nélkül nevetni úgy, mint amikor a kezdetekkor a volt Bábszínházban néztem őket. Mégis jó volt. Tettszik a gondolatmenete a humoruknak, tettszik, ahogy magukon is képesek röhögni, egymáson tudnak szórakozni. Mégi eszembe jutott hazafelé a kérdés, vajon nem járt-e el fölöttük az idő? Nem egyénenként célzok a korukra, hanem inkább azt gondolom, valamiféle vérfrissítésre lenne szüksége az előadásnak, valami ezeken az alapokon nyugvó új dolognak, más irányba mutatónak kellene létrejönnie. Törtem a fejem egy kicsit, mi is lehetne az, nekem nem jutott az eszembe semmi.
Moziban megnéztük Katival a Nő másik arca c. filmet. kicsit zagyva, helyenként unalmas , mondhatni elég gyenge film volt, még az sem menti igazán, hogy azért valami mondanivalót mégiscsak ki lehetett hámozni belőle a végére - az a baj, hogy már elfelejtettem két hét távlatából, mi is volt az. A másik filmet nem felejtettem el. provokatív, meghökkentő, 18 karikás film a Brüno. Az osztrák riporter, aki Borat (Kazah nép gyermeke menni Amerika) hamvaiból tört elő. Szórakoztató, elgondolkodtató, nagyon pofátlanul provokatőr a film. Remek (de nevetséges) cuccok, kifigurázott amerikai nép, de a celebek (és a melegek) sem tehetik zsebre, amit kapnak. Sokáig elemeztük Bözsivel hazafelé a filmet, még másnap is tudtunk idézni a filmbéli marhaságokból. Nem nevezném nyári könnyed szórakozásnak, de kár lett volna kihagyni.
Kassa egy szombati napon. Ha lelkiválságban vagyok, az az ideális, ha kicsavargom, kiutazom magamból a zavart. Vagy legalább annyit csavargok, hogy a gondjaim egy kicsit ne zakatoljanak a fülembe, ne doboljanak a hátsó agyalapi mirígyemen, mert akkor ha egy kicsit sikerül eltávolodnom a mókuskerekeimtől, akkor amint visszatérek, újjászületve teljesen más nézőpiontból látopm a dolgokat és új irányt tudok adni mindennek. A mostani csavargás vége szakítás lett, olyan, amit már régen húztam magam után, már éppen ideje volt megtenni. De nem ez a lényeg, hanem Kassa, ez mégis csak egy kultúrblog (vagy valami olyasmi) és nem egy lelki szemetesláda. MÁV-START honalpon lehet utána nézni, Kassára egy retúr jegy ára 22,20 EUR. Igaz, ezért helyjegy nem jár, de annyi hely volt a vonaton, hogy még akár csárdást is járhattam volna. Pénteken este bepakoltam egy esőkabátot, vizet és szendvicset, aztán irány a Keleti, ahonnan emberi időben (6 óra 33) indult a vonat Kassa felé. Alig 3 óra út tután megérketztünk. Röpke 15 perce sétával könnyen elérhető a történelmi belváros. Azonnal szembetűnik a Szent Erzsébet székesegyház és az Orbán torony. A székesegyház kriptájáan van eltemetve Rákóczi és Bercsényi. A székesegyház nagy, szépséges, csipkés, kicsit omladozó. Belseje nem annyira lenyűgöző, mint a Mátyás-templom vagy a párizsi kedvencem, a Notre Dame, de azért egy "hétköznapi templomnál" színesebb. A templomot, a tornyot és a másik (kisebb templomot) csodásan karbantartott, virágos park veszi körül. A belvárosban nem jár busz, nem akadályotzza a túristákat villamos..... A híres épületek mentén sörözők, kávézók és pizzázók. Nagyon finom fagyit vehetünk (0,30 EUR / gombóc) az Aida cukrászatban. Minden parkban skisebb-nagyobb szökökút. A legszebb mégis az, ami az Orbán-torony és a Kassai színház között áll: nagy területen sok rózsából, sok szögben árad a víz, a zene hangjaira váltakozik, lendül, ül le, indul újra az ég felé akár egy tömbben spriccelve, akár hajlékony nádszálként egyedül hajladozva......... Minden órában (egészkor) a parkban álló harangok halmaza megszólal, más és más harangjátékot varázsol az éterbe, a víz ezekre a hangokra is táncol - bár nem olyan intenzíven, mint a zenére. A szökőkutat felismerni az óriási embertömegről: gyerekek nyújtogatják kezeiket a vízsugárba, felnőttek keresik helyüket a nap elől elbújva........... A kassai színház épülete csodálatos, szép, méltóságos fehér épület feket szegéllyel... Méltó lehetett a századforduló (nem a legutóbbi, hanem a békebeli) nagy tragikáihoz és el tudom még ma is képzelni, ahogy kifogták a hintó elől a lovakat. Ez az épület enged álmodozni. Felkerestem még a Rodostói házat (ahol Rákóczi az idejét töltötte, oda a rodostói ház pontos mását építik), bár be nem mentem. Elzarándokoltam Márai házához, ahol született. A városi túrista információs irodában osztogatott ingyen térképen a ház nincsen feltűntetve............ De érdemes elmenni, nincs messze a belvárostól, egy párhuzamos utcában található. Szép, polgári ház, szombaton éppen zárva volt - oda szívesen bementem volna. A vonat visszafelé 18 óra 13-kor indult, fél 10 után Budapesten is voltam. Nagyon kellemes és kikapcsoló nap volt, sok színes házzal, templommal, toronnyal és pár oldal olvasással a szökökút partján.
És egyenlőre zárásképpen pár szó az Oázis strandról Szigetszentmiklóson. Tegnap munka után szaladtunk ki (budapestiek autó nélkül ne próbáljátok ki), kanyargós utakon végre célhoz értünk, így fél ötkor már beállhattunk a pénztár előtti sorba. Úgy tűnik (nem tudom, jól sejtem-e), hogy valamikori családi házat és a hátsó kerti medencét futatták föl és fejlesztették stranddá, több medencével, csúzdával, tarmbulinnal........... A medencék 10 évvel ezelőttiek, kékre festettek, a lépcsőket nem jelölik külön színnel - ez kicsit veszélyes és nagyon kell figyelni. A medencék körül minden szocreál beton, ami nagyon csúszik. A csúzdákhoz kék csúszós festékkel lefestett lépcső visz fel - szintén igen elesés-veszélyes. De azért akad fűves rész is, van poolbár az egyik medencében, van forgató medence (aminek nincsen sodrása), van olyan medence, ahol a vízben kapu van, lehet fejelgetni........... Csalóka, mert a neten hirdetett képekből nagyobb területre számítasz, össze van a valóságban minden zsúfolva. A lángosuk nagyon finom (sima lángos 300, tejfölös lángos 350 Ft), és a csúzdák isteniek, a trambulin olyan magasságban van, hogy nekem már komoly kihívást jelentett, hogy leugorjak onnan és aztán boldog beteljesülés volt a vízbeérés - mindaddig, míg a melleim a vízbecsapódás miatt szemen nem vágtak :-) Szóval a hely kcsit zsúfolt, a nádtető a lángoso bódén igen napszítta, koszos reklámfelirat hirdeti, hogy ott enni lehet, az öltöző-kabinon nincsen meg már a retesz (igaz, nem mindegyiken), csúszik a vizes beton, ezt szőnyegekkel próbáljhák uralni (ami tocsog a víztől), a medencék körül nincsen kisebb vizbelépő rész némi vízzel, hogy a sáros-füves lábadat ne rögtön a medencébe tedd, a holmijaidat nem tudod elzárni (lehetőleg semmi fölösleges dolgot ne vigyél be).......... Mégis lehet ugrálni, csúszni, csobbanni, fürdeni és akár úszni is a belső medencében (mert kint ugrálnak). Jó volt, főleg a napi munka után igen dobott a hangulatunkon. Aztán jól elfáradva értünk haza, némi pesti bolyongás után én fél tízre este.
