Csinált magának egy rossz napot, mert elfelejtette a mondást: semmi sem számít igazán….. De az is lehet, igazából nem hibázott, hiszen a horoszkópja szerint oroszlán, és ott találták el, ahol a leginkább fáj – megsértették az önérzetét. Nagyon dühös volt, és ahelyett, hogy letette volna ezt a hátizsákot, újra és újra kipakolt belőle látványosan, evvel is biztosítva, hogy haragjának tüze ne tudjon kialudni. Nem vette észre, hogy evvel csak magának tesz rosszat, hiszen így pont a megélésre érdemes pillanatoknak nem jutott hely. Pedig alkalom volt bőven, ami kifolyt csak, mint a homok a tenyérből. Szegény Jold, pedig igyekezett…. Evvel az újabb teherrel a lelkén ment tovább vacsorázni, és filmet nézni, azt remélte, ott a föloldozás és a megkönnyebbülés. Kicsit beszélgettek, (jobban mondva egyfolytában mesélt), jót ettek, majd következett a film……… Olyan volt pont, mint a napja. Tehát nem segített. Martin Scorsese-től a Viharsziget. Nagyon bosszantotta, hogy a filmben szereplő igen neves színészek (Leonardo Di Caprio, Max von Sydow, Mark Ruffalo, stb.) mögé oda van vetítve a tenger, a suhanó erdők – kérem, mindezt 2009-ben?????!!!!!!!!…… De később ízlelgetve a filmet (ami a látomásokkal igen sűrűen játszik) az is eszébe jutott, ez direkt volt………. Hogy a néző rádöbbenjen, nem a valóságot látja, csak a minthát……Igen, nem tévedés a h betű, szándékosan benne van. Fura film volt. És nem izgalmasan voltak a szálak összegabalyítva, mint Almodovár színdarabjában, hanem unalmasan. Volt egy pillanat, amikor úgy érezte, ennek a nyüglődésnek sosem lesz vége. Pedig volt benne minden – igaz, egy csomó olyan dolog is, amiről nem értette, miért is kell. Két nyomozó indul egy börtönszigetre, mert az ott őrzött elmeháborodott rabok közül valaki megszökött. Fokozatosan tárul fel a látomásokon keresztül az egyik nyomozó múltja (Dachau felszabadítása, ahol ő, mint amerikai katona vett részt). De az egész sötét múlt olyan képi beállítással van megoldva, ami mű……. Ott van, drámai, de mégsem szívbe markoló, olyan odatett……. Másik vonalon fel-felvillan az eltűnt nő, aki gyerekeit ölte meg. A film végére derül ki, a nő a nyomozó felesége, akit ő maga ölt meg, miután a feleség megölte a gyerekeiket. Megszabadította feleségét film sugallata szerint. A film végére úgy tűnik, nem is nyomozó, hanem ápolt ő is. A feleszmélést, a múlt elfogadását horrorisztikus elemekkel (örültek elszabadulása áramszünet következtében, őrjöngő vihar, stb.) igyekszik izgalmasabbá tenni a rendező – She szerint a kevesebb több lett volna. Ha hagyta volna lelkiekben fejlődni a film főhősével együtt, az jobban megrázta volna – a lopakodó őrültektől igazából nem tudott rettegni. A belső történésekre sokkal inkább koncentrált volna, amit viszont mégsem tehetett meg a lopakodó őrültek miatt. Este 10 óra is volt már, mire vehette a cipőjét, azon gondolkozott, ha most öngyilkossághoz közeli állapotban állna, a film lehetne az utolsó lökés. Hiszen minden zagyva benne, minden bizonytalan – tökéletes egy megbomlott lélek végső rohasztására. De a napnak még nem volt vége. Éppen ízlelgette a filmet, bogozta a kibogozhatatlant, állt a villamosra várva a tönkrement szoknyájában, a csöpörgő esőben, amikor egy női árny nézett az arcába és ráköszönt. Akkor döbbent rá, az árny korábban is jött felé, és ő bár látta, nem ismerte fel – magába volt túlságosan fordulva. Hülye egy helyzet az ilyen, igyekezett hát menteni a menthetőt, elkezdett magyarázkodni, miért is nem vette észre (hülye dolog az ilyen, hiszen este fél 11-kor ki az, aki éber?), azt felelte, éppen emésztgeti a filmet. Megkérdezte a lányt, mi hír nagybeteg gyermekéről. Mire a lány She szavaival felelt: a múlt héten kapott orvosi híreket mi is emésztgetjük………….. She padlóra került, mert megint kiderült, semmi nem számít igazán…….. Kit érdekel az a hülye film, kit érdekel a napi sérelem, miért nem avval törődik, ami fontos? Mi She belső nyomása ahhoz képest, amit a lánynak kell kiállnia, vagy a 13 éves fiának? She lelke helyrejön, de a kisfiú????????? Beszélgetve szálltak föl a buszra, beszélgettek végig, a hangulat oldódott. Mikor leszállt a buszról, az eső ömlött – 5 lépés alatt teljesen elázott, folyt a víz a kedvenc kabátján, csuromvizes lett a haja. Bár a táskában ott volt az ernyő, azért az óvni kell. Lusta volt kotorászni arra az 5 lépésre, és közben úgy is érezte, megérdemli, ez a büntetés az elrontott napért. Gondolta, megtisztul, az eső kimossa belőle a rosszat és lezárhatja, maga mögött hagyhatja az egészet, hiszen az esővel kifolyik belőle………
Ki jött rá, hogy éppen Updike-ot olvasok???????
