Apósomról megemlékeztem Eötvös Károly szavaival. Pedig nagyon komoly kapcsolat nem volt köztünk, az nem mindig elég, hogy kedveltem. De ha az ő gyászára ilyen szép ídézetet tudtam találni, akkor nem tehetem meg, hogy most a mi igazi gyászunkra ne írjak semmit. Bár nem pszichodobozzá akarom tenni, mégis talán ez a legjobb helye annak, hogy szóljak, ne kérdezzetek, majd beszélek.............. Vagy nem................
Szóval több napi tipródás után Jold ma reggel az első adag holmijával elment, 8 hónapnyi szinte együttélésre tett pontot. Elejétől fogva tűz és víz voltunk, ez adta meg a harmóniát és az izgalmat, sokszor mondtam, úgy egészítettük ki egymást, mint a fogaskerekek. Én voltam a tűz, ő a víz, de nem kioltottuk, tápláltuk egymást. Mégis ő tervezte vehemensen a jövőt, viszont az alapot, amire építhettünk volna, nem akarta, nem tudta adni. Most is azt gondolom, ő az igazi, az egyetlen számomra, de elfogadom, hogy ő az elköteleződést és a felelősséget nem tudta vállalni - hiszen folyik szét víz-ségében. Én pedig nem tudok légvár alapokra jövőt álmodni. Akkor sem lett volna semmi, ha e téren maradunk, ha a kapcsolatunk nem fejlődik tovább, de ennél mindketten fontosabbnak éreztük, minthogy ilyen lassú kimúlásnak, elhétköznapiasodásnak tegyük ki. És ennél jobban tiszteltem őt - gondolom, ő is engem. Ma éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtunk, de a gyerekek ébredését megvárta, elmondta, ő nem tudta ezt vállalni tovább, aztán segített Martzit a cserepeiből összerakni.
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Ez eredetileg a Quimby zenekar dala. Olyan városiasan lelketlen előadás, monoton, szürke - valóság. De a Csík zenekar csodát művelt vele. Átgondolta, roppanósan magyar népzenévé varázsolta, abszolút az én hangulatomra alkották meg. Néhány napja már dúdolom, ma reggel búcsúzóul le is játszottam, had sírjanak a fiúk egymás vállán. Fura, hogy még most sem keserűség vagy pánik, hanem szeretet és megbékélés uralkodik el rajtam, ha erre a jelenetre gondolok. Ezt a dalt énekelte kicsit továbbgondolva Janicsák Veca is az X-faktorban. Hát ha szerettek egy kicsit, szurkoljunk együtt, hogy ő nyerjen. Emlékül - nekem............
