Itt van ez a szuper lehetőség, hogy alig egy múzeumi belépő áráért egy éjszaka bolyonghassunk bármelyik múzeumban és használhassuk a bkv-t……… És akkor most itt álljunk meg egy szóra, mert ez azért nem egészen így van. Nem, nem fogok panaszkodni a remek programok fogyasztása után, hiszen valóban nincsen miért, mert előre igyekeztem elkerülni a lehetséges csapdákat – de tudom, nem mindenki tud ilyenekre tudatosan felkészülni. Amin elgondolkoznék most elsősorban, az a bármelyik múzeum kifejezés és a BKV ingyenes használata. A bármelyik múzeummal az a gondom, hogy minden kapu nyitott ezen az éjszakán, bárhová be lehet lépni, meg lehet nézni, körbe lehet járni, a múzeumok egész vendégcsalogató (és nagyon színvonalas) programokkal várják a látogatókat. Ezt nagyon élvezem, és előre nézem, mit és hol lenne érdemes megszemlélni. DE. Mondjuk a Szépművészeti Múzeumban szeretted volna megnézni a Nyolcak című kiállítást – mert szerencsére minden évben vannak valahol vendégcsalogató kiállítások, amit valami nagy név vagy nagy festmény elad, amire tódul a nép, mert hiába no, ez is csak üzlet és a múzeumi dolgozóknak is fizetést kell adni – és az államnak ugye erre sincsen pénze. Szóval ha megnézted volna most pénteken ezt a kiállítást (ugye, bármelyik múzeumról beszélünk, és a bármelyikből mondjuk Neked pont erre fájt volna a fogad), bizony 3 napi hideg élelemmel kellett volna számolnod. A sor vége a Dózsa György útig állt, és bent az épületben is egészen a ki állítóterem bejáratáig tartott. Ha sorba álltunk volna (mi már bentről szemléltük szerencsére, mi a múmiás tárlatot választottuk), nagyjából az egész éjszakánk ráment volna, és akkor egy kiállítást nézhettünk volna csak meg egy belépő áráért. Lehet viszont avval érvelni: na, de milyen kiállítást! Hát ezt nem tudom. Nem rosszak például Czóbel Béla képei, de Van Gogh egy-egy képét vagy Monet művéből egyet-egyet meg lehetett tekinteni sorállás nélkül az impresszionisták kiállításán, nem is beszélve El Greco festményeiről. Valamiért bamba a tömeg és mindig a felkapott felé nyomul. A múmiás kiállítás egyébként sajnos elég kevés volt, pár éve a váci kriptából előkerült múmiák sokkal izgalmasabb tárlaton voltak láthatóak.
Szépművészeti tárlat után a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai múzeumot tekintettük volna meg – a sor az Andrássy úton kígyózott……… Hát itt sem ránk vártak, ugyanavval a lendülettel, ahogy odaértünk, már léptünk is tovább a Ludwig Múzeumba. Itt először egy szerb „művész” tárlatvezetését kezdtük el élvezni (a fiatal lány nagyon komoly és érdekfeszítő előadása élvezetes volt, viszont az időnk már nem volt és nem is érdekelt az önjelölt művész), majd Moholy-Nagy zseniális világába nyerhettünk bepillantást. Engem lenyűgöz az, hogy valaki valaminek ennyire meghatározó alakja legyen, hogy valaki egy addig nem létező irányzatnak annyira előfutára legyen, hogy már szinte ő maga az irányzat. És hogy az életét a Bauhaus tehesse ki – semmi más nem is létezett számára, legyen szó színpadtervekről, fényképezésről vagy esszéírásról akár. Komplex ember, rengeteg területen tud alkotni, de minden területen az alfa és az omega a Bauhaus. Szerteágazóan új de központilag mereven egy amit alkotott. És ő sem itthon lett próféta.
Az Iparművészeti múzeum az egyik legkedvesebb szecessziós épületem Budapesten, belülről is csodaszép, az építészeti stílust keleti hatással nyújtja. Ezt az érzést meglovagolva török nappá varázsolták a helyet, otthont adva Seherezádénak, török zenének, táncnak, és ügyesen úgy engedték be az iparművész árusokat, hogy az egész teret valamiféle bazári hangulat lengte be. Varázslatos volt. Az Eszterházy kincsek méltó helyen kerültek bemutatásra. Élveztem a hely nyüzsgését, a pezsgő lüktetést, ami együtt tud élni a kultúrával. Bár még sosem jártam Törökországban vagy Perzsiában, én valahogy így képzelem el az ottani világot: szórakozás és kultúra békés egymás mellett élését.
Az este zárásaként a Bajor Gizi Színészmúzeum hívott, a Könnyű Esti Sértés zenekarral. Színészzenekar, sok húzónévvel. És még zenélni is tudnak, mondjuk énekelni is, bár……….. Külföldi és magyar ismert slágerekkel szórakoztattak bennünket Bajor Gizi hajdanvolt villájának teraszán. Kellemes érzés maradt a nap végére bennünk, bár tavaly Lajkó Félix fellépése a Fonóban sokkal nagyobb élvezetet és kulturális töltetet nyújtott – az idén hasonló színvonalú programot nem találtam a kínálatban.
És akkor engedtessék pár szó morgás a BKV-ról. Ami ugye, a belépőként is szolgáló karszalaggal ingyen volt használható…….. Nem, nem csak a múzeumi járatok, az összes BKV. Rendben, ezt eddig értem. De nekem havi bérletem van, a hónap valamely napjától valamely napjáig – vagyis nincs ott, hogy kivéve a múzeumok éjszakája………. Vagyis én (és még hány havibérletes társam) duplán fizettük ezt ki: egyszer a havi bérletben, egyszer a múzeumi belépővel. Elismerem, az 1400 Ft 4 múzeumra és a bkv járatokra nem sok, de azt is tudom, ennek az éjszakának az összes eladott jegyeinek árából a bkv is részesedik majd. Viszont akkor én nem kérhetném vissza a június 24-ére a BKV bérletem árát? Csak arra az egy napra………. Vagy mondjuk lehetne kétfajta jegyet váltani jövőre a Múzeumok éjszakája programra: bkv jegy kombinálva az árban, vagy bkv jegy nélkül………… És gondolom, legalább ennyien nem kérnék a bkv jegyes megoldást, pusztán azért, mert biciklivel vagy autóval közelítik meg a helyszíneket. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a 12. kerületi Színészmúzeumból egészen az Erzsébet hídig kellett legyalogolnunk, ha nem akartunk 50 percet várni a normál éjszakai buszjáratra – mert ott nem járt a múzeumi busz. Azért hajnali háromkor velünk együtt sokan ültek múzeumi karszalaggal a buszon hazafelé, már leragadó szempillákkal. És most a 973-as buszon nem a tiniktől és a huszonévesektől volt olyan dugó, hogy alig lehetett fölférni, most bizony a 30-asok és az ötvenesek töltötték meg a buszt. Nem is értettük, miért nem indított a BKV több járatot.