Ismét átmentünk a Duna túlsó oldalára. Én azért, hogy meghallgassak egy érdekes beszélgetést. Ehelyett találkoztam Zsolt politikai szellemével. Nem, ez tiszteletlen volt Jókai Annával és Sándor Györggyel szemben, hiszen mindkettőjük nagyságát elismerem, ezért azt gondolom, Zsolt az, aki az ő szellemi örökségükkel sáfárkodik. Talán nem is tudja, milyen nagyságok nyomában jár – ez lehet az én részemről dicséret, vagy akár irónia is, ki tudja. (Szolgálati közlemény: Zsolt nem volt jelen a programon, de a szmog is nehezen hagyja el a várost, még én is fulladozom és böfögöm vissza időnként a megemészthetetlent.)
Sándor György filozofikus, mély értelmű humorát nagyon kedvelem. Olyan, mint a szűzies nő, meg kell dolgozni érte – gondolatai, humora, ami sokszor nem is annyira vicces, csak első hallásra, de ha megdolgozol a gondolatokkal, nagyon mélyen ott van a puszta igazság esszenciája, a lét magva, az élet maga. Vágytam erre a légkörre, hogy mostanában a közmédiából eltűnt mondataiban megfürödhessek, saját eszméimet kicsit újrafésüljem, dolgaimat olyan tükörben lássam, ami hátulról mutat, nem szemből……….. Nos, ebből a másfél óra alatt igen keveset kaptam. Míg bemutatta Jókai Annát (inkább egyveleget szemezgetett műveiből, megnyilvánulásaiból), többnyire hebegett, összefolyva olvasta mantra-szerűen a továbbgondolásra érdemes gondolatokat. Bemutatnia kellett volna az írónőt – számomra ez nem sikerült. Biztos azok számára, akik a teremben voltak (90 %-ban hatvan-hetven évesek, pár lézengő harmincas-negyvenes, persze ők kivétel nélkül mind nők) nem is kellett bemutatni az írónőt, hiszen ő a jobboldal egyik művészeti szócsöve – és a hegyalja városrész bizony nem vörös szegfűket szorongat. Sándor György bevezetője után jó valamikori tanárként kerek előadást tartott, melynek íve a családtól indult(a tévé káros hatásait nagyítva, a túlzott nyitottság veszélyeire figyelmeztetve), a hazaszeretettel folytatódott, kitért az Európai Únió, a globalizáció , a demokrácia támadására, végül gondolatait áttette a gazdagságra (ahogy fogalmazott: szegénységre), és az azt uraló politikára.Az egész előadását a transzcendencia, a matérián túli világ szőtte át – de nem tolakodóan, nem hittérítő jelleggel. Mindvégig a politikai világnézetével ellenkező oldalt tette helyre, folyton a jobboldalt emelte fel, bár egy-két kritikai megjegyzést is belefűzött mondandójába – óva intette a most uralkodó politikai elitet az elbizakodottságtól. Így derült ki számunkra, mekkora szellemi nagyság (nem irónia ez most a részemről), hogy mélyen bent ülve a jobboldal párnázott karosszékében is látja, hol lyukas az eresz……… Zárásként elmesélte Ima Magyarországért c. versének keletkezési körülményeit, majd felolvasta (előadta ) a művet, amit 2002-ben, az akkor uralkodó politikai viszonyok ELLEN írt elkeseredettségében. Ő olvasta, hegyalja népe átszellemülten és áhítattal hallgatta (volt, aki meg is siratta), én pedig folyton azon derültem magamban, bizony érdekes volt kiemelni, hogy ez 2002-ben íródott, mert ma is minden sora igaz – pedig megfordult időközben a magyar föld………
Tehát a ma is élő vers:
Jókai Anna: Ima Magyarországért
Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma,
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni –
haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácítudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
A vers elhangzása után számomra Sándor György tette fel a gondolati koronát – nekem ez ért a legtöbbet a maga egyszerűségében. Első szám egyes személyben igyekszem visszaadni, úgy hiteles: éjjel azt álmodtam, mindenki privatizál, mindent eladtak. Csak a talpam alól nem tudták kiárusítani a földet. A lábam – talán az ijedtségtől – születésemtől fogva ebbe a földbe gyökerezett………..
Ha van rá vállalkozó személy, szívesen elbeszélgetek a vers mai viszonyokra vonatkozó elemeiről.
